Legutóbbi bejegyzések

Lebegek a Balaton tetején a hátamat kellemesen hűsíti a víz, az arcomat és a hasamat kellemetlenül perzseli a június közepi kánikula. Valami szuper El Nin̄o van idén, sosenemvolt még ilyen, mióta meteorológia létezik. Többször megnéztem már, mi ez az El Nin̄o, de gyenge vagyok és újra meg újra elfelejtem. Valószínűleg nem kéne, de az rémlik, […]
Nincs borítókép

Balatonon ülök, egy forró rumos tea gőzölög a balomon, a laptop felett Cilire látok, akinek be nem áll a szája, a nagyanyját szórakoztatja az iskolai történetekkel. Általában fel van háborodva. Az elmúlt két nap nagy részében a munka vitte el az időmet. Home office minden mennyiségben. De sikerült azért megtervezni a jövő heti pádisi túrát […]
Nincs borítókép

Vacak, esős-hideg nap. A délelőtt home officeban telt, hiába próbáljuk lezárnia a Pannónia fejlesztést még mindig esnek ki csontvázak a szekrényből, amiket egyeztetni kell, de főleg újabb és újabb feladatokat adnak. Egyébként a munka mostanában kevésbé nyomasztó, a legnagyobb bajom az, hogy nem tudom amiken éppen pörgünk valaha elinduló programok lesznek-e, a kormányváltással ezek a […]

Három éve nem írtam ilyen szülinapi bejegyzést. A negyvenharmadik jórészt arról szólt, hogy jó lenne Magyarországon élni, de valószínűbbnek tűnt, hogy el kell innen mennünk. Málta, Barcelona. Vettem akkortájt egy nagy levegőt, mert a NER bukása már tudható volt, csak az időpontja volt kérdéses, és pont az idei szülinapom előtt egy hónappal kieresztettem. Szó szerint […]

Négy éve a választások után azt írtam ezen a blogon, hogy Magyarországon a harmadik köztársaság volt a kizökkenés az alap állapotból, de ennek ellenére mindenkinek érdemes harcolni azért, hogy a komp ne kössön ki végleg a keleti parton. Hát úgy tűnik, hogy négy évvel később kikötöttünk a nyugati oldalon. Jó volt ma elsétálni a Parlament […]

Eltelt itt pár hét, ami egészen víziószerűen hihetetlen, hiszen papíron még a NER van, de közben, mint egy leprás a haldoklása közben, darabokra rohad szét az előző rendszer. Három nap múlva pedig hivatalosan is vége van.

Megérkeztek a három napos hétvégére a vendégek a Fehér Sas Panzióba. Nagyobb svédasztal, több foglalt asztal, szertelenkedő gyerekek között ettük a reggelit.bAlaposan bepakoltunk, hogy bírjuk jó darabig a gyaloglást. Szürke felhős idő volt, de jóval melegebb. Ahogy elindultunk a kiírtott fenyvesek, sarjerdők között előtűnt a napocska és kezdett vidám hangulatú lenni a táj. Én a […]

Ezen a napon

A múlt év végén elfogott egy ragadós mélabú. Úgy éreztem, hogy itt Pannónia földjén már megbaszta a fekete fene az egészet. A Tisza persze reménytkelt: Orbánéknak egyszer vége lehet, de azt az országot ők sem kívánják - vagy nem hangoztatják, amit én szeretek. Szeretnék.

Az én liberalizmusom sokkal szikárabb volt annál mindig, mint hogy a bármilyen irányú kilengéseket támogassam. Nem szeretem a tolakodó, a ripacs üzeneteket, sőt ezektől kifejezetten és zsigerileg ódzkodom. Az én liberalizmusomba nem fért sosem bele a túltolt feminizmus, ahol pozitívan diszkriminálunk, mert az én liberalizmusom csak egyenlőséget ismert, ami olyan mint Bulgakov minősége: nincs belőle […]

Vannak még igazi basszameg pillanatok a munkában, amik pár perccel (órával) később visszatekintve leköröznek egy hosszú hétvégés-bebaszós csapatépítést. Egyszerű feladat, a webáruház egyik funkcióját új böngésző ablak helyett egy kis ajaxos modalban kell megjeleníteni. Rövid előkészítés után jött a pofára esés: desktopon minden okés, de mobilon csak egy üres popupot kaptam. Fél óra keresgélés után […]
Nincs borítókép

Cili a vacsora asztalnál: – … és megbeszéltem a Margit nénivel, a takarítónővel az oviban, hogy holnap reggel nem fogok sírni, és ezzel meglepem Apát. Hirtelen ránéz az apjára, aki szintén ott ül ártatlanul pislogva. Cili mérgesen összevonja a szemöldökét, és szemrehányóan: – Naaaaa! Most meghallottad! #cilimondta