Blogok időrendben archívum

Ezeken az oldalakon találhatod meg időrendben visszafelé haladva, egymás után sorban a blogbejegyzéseket. Ha típusok szerint szeretnél nézelődni (fotók, idézetek, mikroblogok, stb.), akkor a navigációs menüben a Blogok elem alatt tudsz szűrni.

Ha időrendben szeretnél szűkíteni a találatokon, akkor az Archívum felirat alatti legördülő menükből tudsz évekre és hónapokra szűrni.

Minden más esetre az oldal beépített keresőjét ajánlom.


A Tövispusztát a feleségemtől kaptam a 34. születésnapomra, a Világképet meg Anyutól a 37.-re. Amikor betettem a hátizsákomba komolyan elgondolkoztam rajta, hogy volt-e már az idén rendes, nyomtatott könyv a kezemben. Nem nagyon hiszem, mostanában mindent e-book formában olvasok. (tovább…)


– Ó, IGEN. MORT. NOS, FIÚ, ŐSZINTÉN, MEG AKAROD TANULNI A TÉR ÉS IDŐ VÉGSŐ TITKAIT?
– Igen, uram. Azt hiszem, uram.
– NAGYSZERŰ. AZ ISTÁLLÓT HÁTUL TALÁLOD. A LAPÁT AZ AJTÓ MELLETT LÓG. Lenézett. Fölnézett. Mort nem moccant. – NETALÁNTÁN LEHETSÉGES, HOGY NEKED NEM SIKERÜLT FÖLFOGNOD A KÖZLENDŐM?
– Nem teljesen, uram – hagyta helyben Mort.
– GANÉJ, FIÚ. GANÉJ. ALBERTNEK VAN EGY TRÁGYADOMBJA A KERTBEN. ÚGY KÉPZELEM, AKAD EGY TALICSKA IS VALAHOL A HELYSZÍNEN. BOLDOGULJ VELE!
Mort gyászosan bólintott.
– Igen, uram. Értem, uram. Uram?
– IGEN?
– Uram, nem értem mi köze van ennek a tér és idő titkaihoz.
A Halál föl se pislantott a könyvéből.
– EZ AZ – válaszolta -, AMIÉRT TANULNI VAGY ITT.
[…]MI EZ A SZAG?
– Én – felelte egyszerűen Mort.
– Á! AZ ISTÁLLÓ. – A Halál elhallgatott, keze a könyv gerincén. – ÉS MIT GONDOLSZ, MIÉRT KÜLDTELEK AZ ISTÁLLÓBA? JÓL FONTOLD MEG A VÁLASZT!

Mort tétovázott. Korábban, már a talicskák számolgatása közben alaposan elgondolkozott ezen. Azon töprengett, vajon a kéz és szem összehangolása, vagy az engedelmesség szokásának megtanulása, vagy az emberi léptékkel mérve kis feladatok fontosságának fölfogása, vagy annak megértetése, hogy még a nagy embereknek is alul kell kezdeni, volt esetleg a cél. Ezen magyarázatok egyike sem tűnt teljességgel helyesnek.

– Azt hiszem… – kezdte.
– IGEN?
– Nos, azt hiszem, az igazat megvallva, azért keltett megcsináljam, mert maga már térdig járt a lószarban. A Halál hosszasan nézett rá. Mort feszengve állt egyik lábáról a másikra.
– ABSZOLÚT KORREKT – rivallt a Halál. – VILÁGOS GONDOLATMENET. REALISZTIKUS MEGKÖZELÍTÉS. ROPPANT FONTOS EGY OLYAN SZAKMÁBAN, MINT A MIÉNK.

Terry Pratchett – Mort (27-31. oldalak)

A Mort volt talán a második #Korongvilág regény, amit olvastam. A Mágia színe után nem sokkal vettem meg ezt a könyvet és természetesen beleszerettem. Most, hogy újraolvasom a Korongvilág sorozatot (a Moly.hu kihívást igyekszem teljesíteni) ez a negyedik kötet eddig a legjobb. Széltoló (Rincewind) persze nagy kedvenc, de ebben benne van az is, hogy vele indult a Korongvilág sztori, az első találkozás sokat számít – legalábbis nálam – a megítélésben.

Az a jó az ilyen könyv sorozatokban, ahogy a szereplők átjárnak a regények között. Az ilyet mindig piszokmód élvezem. Például a fent nevezett Széltoló feltűnik a Mortban is egy epizód szerepre és a #Halál, aki nélkül szinte nincs is Korongvilág regény teljesen az előtérbe kerül. Megismerjük jobban a Halál házát is, ahol már egy rövid időre járhattunk Kétvirággal. (Ekkor találkozunk Yzabellel, a Halál lányával is,  akiből most az egyik főszereplő kerekedik.)

A Mortot nagyon élveztem tiniként és legalább annyira most is. Jó pár éve nem olvastam már, szinte el is felejtettem, hogy Pratchett kihasznált minden lehetőséget, hogy viccet csináljon a legtöbb halálról, életről és időről szóló filozófiából, amit az emberiség kitalált az eddigi történelme során. Alig pár száz oldal a könyv, szóval ez nem is olyan kis fegyvertény.

Gyakorlatilag minden gyorsabb, mint a Korong fénye, ami lusta és szelíd, ellentétben a közönséges fénnyel. Az egyetlen dolog, ami ismeretesen gyorsabban mozog, mint a közönséges fény, az – Ha Mu Ka, a nagy filozófus tanítása szerint – a monarchia. Ő így érvel: egyszerre egy királynál nem lehet többed, és a hagyomány megköveteli, hogy ne legyen időhézag királyok között, így amikor egy király meghal, a trón ennek folyományaképp azonnal az örökösre kell szálljon. Feltételezhetőleg, mondja Ha Mu Ka, kell legyen valamiféle elemi részecske – rexon vagy esetleg reginon -, ami elvégzi ezt a melót, ám természetesen az utódlás némelykor nem jön össze, ha félúton repülés közben, eme részecske antitestbe avagy republiconba ütközik. A filozófus üzenetek küldésére irányuló nagyralátó tervei eme fölfedezés hasznosítására – amikben szerepelt egy kiskirály megkínzása is, azért hogy modulálni lehessen a kibocsátott jelet – sosem lettek részletesen kifejtve, mert épp ekkor bezárt a kocsma.

Terry Prattchet – Mort (16. oldal)

A Mort abban is üdítően különbözik az első három Korongvilág regénytől, hogy igazából csak lokális problémákkal foglalkozik. Bár a főhős a könyv jelentős részében aggódik azon, hogy kizökkentette a kiszabott irányából az időt, a teret, a történelmet meg ilyen lényegesnek tűnő dolgokat, de közben a Korong, az idő meg a történelem egy nagyvonalú vállrándítással módszeresen elkezdi rendberakni magát. Ha Mort nem küzdene igazából senkinek fel sem tűnne a hiba amit okozott.

Mort azt hitte, hogy a történelem úgy hánykolódik, mint egy ki nem feszített acélkábel, nagy, pusztító lendülésekkel dobálva magát előre-hátra, keresztül-kasul a valóságon.

A történelem nem ilyen. A történelem olyan gyöngéden gombolyítja le magát, mint egy vén szvetter. Számosszor megfoltozták, megstoppolták, újrakötötték, hogy rápasszoljon különböző személyekre, egy dobozban belökték a cenzúra mosogatója alá, hol majdan fölvagdalják a propaganda porrongyaira, mégis a történelem – végső fokon – sikerrel fog visszaugrani régebbi, ismerős formájába. A történelemnek az a szokása, hogy megváltoztatja azokat az embereket, akik azt gondolják, hogy ők majd megváltoztatják őt. A történelemnek mindig akad egy pár trükkje eldugva kirojtosodott ujjában. Hiába, vén róka már.

Terry Pratchett – Mort (104. oldal)

És ez jó volt. Nem kell mindig megmenteni a világot, elég néha csak arról olvasni, hogy milyen nehéz egy gyereknek felnőni, szerelmesnek lenni és megtanulni a felelősség vállalást. Igazából a Mort erről szól, mégpedig olyan módon, amit tökéletesen megért egy 14 és egy 37 éves is. (Már, ha az a személy én vagyok, akkor biztosan.)
A Mort az a kötet, ahol sikerült a humoros fantasyn felülemelkednie Pratchettnek és valamivel többet letenni az asztalra.

Pontozva a Mort 10/10. Egy tökéletes könyv, szórakoztató, néhol elgondolkodtató és nagyon humoros, az a jófajta, fanyar és nem öncélú humor, amit én imádok. Zárásnak ebből egy utolsó gyöngyszem:

Ankh-Morpork korábban számos kormányzati formával kísérletezett, míg végül kikötött a demokrácia azon variánsa mellett, ami “Egy Ember, Egy Szavazat”-ként volt ismeretes. A Patrícius volt az Ember, övé volt a Szavazat.

Terry Pratchett – Mort (129. oldal)
   Őri András - - hozzászólás

Krimivel Dunát lehetne rekeszteni, de jó krimi kevés van. Nem tesz jót a műfajnak, hogy sokszor lassúnak, vagy vontatottnak érzik a filmkészítők és ezért átnyúlnak más zsánerekhez: akcióval vagy thrillerrel keverik. A Broadchurch első évada nagyrészt elkerülte ezt a hibát, egy szinte tökéletes igazi krimit kaptunk.

(Bár igaz, hogy volt itt is egy olyan szál, aminél úgy tűnt befigyel a szellemvilág, sajnáltam is, mert nem nagyon illett bele. Ehhez majd később még visszatérek.)

Nincs bajom az amerikai film és sorozatiparral, de nagyon egyértelmű amikor egy nem amerikai filmet lát az ember. A Broadchurchnél is érezhető volt, hogy nem a tengerentúlon készült. Nem mintha ne lett volna tele olyan panelekkel, ami minden krimi rajongónak már a könyökén jön ki, akár amerikai, akár skandináv, akár angol. (tovább…)


Mélységes mély a… nem most nem a múltnak kútja, hanem az ember hülyesége. Van ez az eset, hogy a szülők nem engedték el az osztálykirándulásra a busszal a gyerekeket, mert tükörsimára volt kopva a gumija. Pontosabban a szülők rendőrt hívtak az meg nem engedte sehova a buszt.

Kezdődik az osztálykirándulás szezon. A negyedikes gyermekem ma reggel indult 3 napra Visegrádra, busszal. Ez a busz…

Közzétette: Nora Vaszil – 2017. május 15.

Tök jó, hogy így elrendeződött az ügy, de valami baromi elszomorító a hozzászólások egy jelentős része. Elkezdik felmenteni a buszos céget, azzal, hogy biztos ez volt a legolcsóbb, akkor meg mit várunk. Van aki kvázi azt mondja, hogy meg is érdemlik a szülők, akik biztos nem akartak sokat fizetni.

Hát álljon már meg a menet! Van olyan, hogy árverseny, meg alkudozás, de ha – tegyük fel és hangsúlyozzuk, HA – valóban nem akartak sokat fizetni a buszért, a cégnek akkor is be kell tartania a törvényeket, az abban lefektetett biztonsági előírásokat. Ez nem pénzkérdés. Ha nem éri meg anyagilag egy út, akkor nem vállalják el. Ennyi.

De erről szó sincs itt. Ez szimplán annyi, amennyit látunk: idióta és felelőtlen cégvezetők, akiknek többet ér pár tízezer forint megspórolása, mint egy busznyi utas élete. Állati mázlijuk van és mélységesen hálásak lehetnek azért, hogy ezzel a hírrel kerültek be a napi hírekbe. Ez holnapra eltűnik, de ha a busz balesetet szenved és az emberek megsérülnek, ne adj isten valaki(k) meghalnak, akkor sokkal nagyobb bajuk lett volna.

Aki ezt nem érti meg az vagy végtelenül cinikus vagy sík hülye.  Válassza ki kedvére, hogy melyiket veszi magára.


Dávid bemegy a fürdőszobába, hogy kezet mosson, de 1 másodperc múlva jön kifelé, és maga elé mondja:
– Hát, akkoj koszos majad a kezem.
Én: – Te mit csinálsz? Menjél csak vissza kezet mosni!
Dávid: – De a kosz azt mondta nekem, hogy inkább jajta majad a kezemen.

#davidmondta


Játszótérről, kacsaetetésből megyünk hazafelé. Játékbolt kirakata előtt a gyerekek igyekeznek mindent felsorolni, hogy majd mit kérnek karácsonyra. Dávid egyszercsak elindul, elmotorozik, és közben hátrafelé mondja:
– Na menjünk mostmáj, mejt lekéssük az ebédet.

#davidmondta

*

Hazaérünk, kézmosásra szólítom fel a gyerekeket. Versenyeznek a fürdőszobáig, egymást lökdösve. Cili a gyorsabb / erőszakosabb, nekilát kezetmosni. Dávid áll mellette és bőg, közben lamentál, hogy Cili elfoglalta a helyét.
– Dávid, ez nem kívánságműsor – kiabál Cili.
– Ne ordibálj velem! – ordítja Dávid.

#davidmondta #cilimondta

   László Zsófi - - hozzászólás

Játszótérről, kacsaetetésből megyünk hazafelé. Játékbolt kirakata előtt a gyerekek igyekeznek mindent felsorolni, hogy majd mit kérnek karácsonyra. Dávid egyszercsak elindul, elmotorozik, és közben hátrafelé mondja:
– Na menjünk mostmáj, mejt lekéssük az ebédet.

#davidmondta

*

Hazaérünk, kézmosásra szólítom fel a gyerekeket. Versenyeznek a fürdőszobáig, egymást lökdösve. Cili a gyorsabb / erőszakosabb, nekilát kezetmosni. Dávid áll mellette és bőg, közben lamentál, hogy Cili elfoglalta a helyét.
– Dávid, ez nem kívánságműsor – kiabál Cili.
– Ne ordibálj velem! – ordítja Dávid.

#davidmondta #cilimondta

   László Zsófi - - hozzászólás

Majd egy évbe telt, hogy az új munkámban eljussak arra a szintre, amit a réginél évekig műveltem: miközben dolgozom tudok hangoskönyvet hallgatni. Mostanra elég készségszinten megy a programozás ahhoz, hogy megosszam a figyelmemet a kódírás és a fülemben szóló sztori között. (tovább…)



– Anya, én máj nem tudok beszéni többet.
– Miért nem?
– Hát… elment a beszélés.
– Mitől ment el?
– Sokat beszétem máj neked.

*
– Ez milyen csúzda? Halljam!

#davidmondta

   László Zsófi - - hozzászólás

Tartogattam ezt a könyvet, tartogattam, húztam és halasztottam, mert inkább nem is akartam tudni róla, nem akartam elolvasni. Na nem a könyvet, a tartalmát nem kívántam.

Nem vagyok az a fajta ember, aki nagyon a lelkére veszi az ismert emberek halálát, EP volt az egyik nagy kivétel. Magamat is megleptem azzal, hogy mennyire tudtam Őt gyászolni, napokig. Attól féltem, hogy a Hasnyálmirigynapló elolvasásával ez is felszakad kissé, újra. Hát nem mondom, hogy nem, de nem úgy ahogy féltem. (tovább…)


Az első évad is tetszett, de szerintem a második etap sokkal jobban sikerült az Orange is the new Black-ből. Két fő történetszálat kaptunk és mellé, kiegészítésként, egy csokor kisebb, de hasonlóan színvonalas sztorit.

Innentől enyhén spoileres leszek, szóval óvatosan!

Gyakorlatilag nincs olyan karakter, akire ne jutott volna elég idő, pedig rengeteg szereplőt mozgatnak. A legdurvább ellentét, így talán az évad mozgatórugója Red és Vee bandaháborúja volt. Érdekes, hogy a sorozat mennyire durva tud lenni, miközben igazán erős verekedés vagy erőszak csak kevés van benne. Bár hajlamos voltam természetesen Rednek szurkolni, de minden elismerésem a Vee-t játszó színésznőnek, igazán könnyű volt megutálni.

Lorraine Toussaint, mint Yvonne 'Vee' Parker
Lorraine Toussaint, mint Yvonne ‘Vee’ Parker

Piper Chapman (Taylor Schilling) kicsit magára talált az első évad útkeresése után. Egyrészt önállóbb lett, rájött, hogy ki kell állnia magáért és ez jót tett a karakterének. Másrészt sikerült elkerülni azt a csavart, hogy az ő szála mindenki máséba beleszövődjön, teszem azt semmi kapcsolódása nem volt a fent említett bandaháborúhoz.

Annál több zavaros szerelmi ügy van körülötte. Folytatódik a leszbikus és a heteró énjének a küzdelme. Az évadban úgy tűnt, hogy leteszi a garast Alex mellett, hiába rúg a lány még egyet bele a nyitó epizódban. De azért nem csak innen kapja meg a magáét szegény. Az ex-vőlegénye és a legjobb barátnője egymásba gabalyodnak. (A borítóképet érdemes figyelni!) Bár eddig elég véglegesnek tűnik a döntésük, de ettől a gárdától minden kitelik, nem temetném még nagyon a kapcsolatot.

Az Alex-sztori egyébként rendesen háttérbe szorult, ahogy a Laura Prepon által alakított Alex Vause is. Én örülök, hogy Piper az évad végén visszarángatta a börtönbe, egyrészről ezt a revansot már nagyon megérdemelte, másrészt érdekes lesz a harmadik évad szeret-nem szeret szála, amit az fog megfűszerezni, hogy mindketten börtönbe citálták a másikat.

És a többiek

Kicsit nehéz egyértelműen mellékszereplőkről beszélni ennél a sorozatnál, de maradjunk annyiban, hogy a kevésbé domináns történetszálak szereplői közül az idei két kedvencem a végső stádiumú rákbeteg fegyenc és az új hús sztorija volt.

Barbara Rosenblat - Rosa
Barbara Rosenblat – Rosa

Nagyon jól felépített, visszatekintő részekkel megtámogatott mesét kapott a bankrablóvá váló Rosa (Barbara Rosenblat), aki addig megy fejjel a falnak, míg végül elkapják és már csak az elhízott, öreg és rákbeteg énjét ismerjük meg a sorozatban. Ügyesen keverték össze a történetét több másik szállal, a lezárás meg valami frenetikusra sikeredett.

Bár nagyon, nagyon, nagyon idegesítő karakter Soso, de összességében élvezetes sztorit kaptunk vele. Ügyesen felkavarta az állóvizet.

A másik oldalon, a börtönőrökre gondolok, a második évadban a vezetőség harcai voltak a legjobbak, remélem találkozunk még a most vesztesnek tűnő igazgatónővel a későbbiekben. De a féllábú börtönőr és a terhes fegyenc közti románc inkább untatott már, ez a leggyengébb szál eddig. Ilyennek is kell lennie.

Jó évad volt, és most már tudjuk, hogy hét évad biztos lesz is belőle. Nem tudom kitart-e végig Piper sztorija, de ha szabadulna is, a sorozat megmutatta, hogy könnyen tudna szereplőt váltani és tartani a színvonalat.