

Az múlt kedden megint elhangzott, hogy nincs hova hátrálnunk. Ennél a mai tüntetés szerintem még többet jelent: előre lehet lépni.

Nagyon kényelmes dolog, ha az embernek évtizedek óta van egy folyamatosan témában maradó blogja. Csupán előveszem azt a bejegyzést, ami valahol a múltban arról szólt, hogy ez amit most csinálnak egyszer még fájni fog. És amikor eljön a pillanat, hogy fáj csak előkeresed, leporolod és közben elmorzsolsz egy könnycseppet. Egyre többször. „Legyen béke, szabadság és…
Nagy megelégedéssel figyelem, ahogy a teljes alternatív kulturális szcéna hörög Müller Péter Sziámi Kossuth-díján. Két év késéssel értették meg, hogy Sziámi eladta magát a rendszernek, arra lennék kíváncsi, hány év késés kell még ahhoz, hogy a valós helyén kezeljék végre azt az embert. Hogy belássa mindenki, amit én igen régóta mondogatok: hogy egy teljesen zavaros…