2025. július 15.
Leltár ’25: IV. A vidéki és városi Magyarország
A régi vidék–város ellentét mára nemcsak kulturális vagy gazdasági törésvonal, hanem egyfajta egymás iránti vakság is. Mintha két külön ország...
Leltár ’25: IV. A vidéki és városi Magyarország
2025. július 15.
A régi vidék–város ellentét mára nemcsak kulturális vagy gazdasági törésvonal, hanem egyfajta egymás iránti vakság is. Mintha két külön ország lakói lennénk, akik ugyanazon a térképen élnek, de nem hallják meg egymást. Ebben a részben erről írok – és arról, mit jelent ma „lemennünk vidékre”.
Leltár ’25: III. Tombol a selejt
2025. július 13.
Mi marad egy országból, ha már nem érti a saját verseit? Ha nem érdekli, ki írta a múltját? És ha csak azok maradnak, akik nem kérnek belőle – önmaga még egyáltalán?
Leltár ’25: II. A gondoskodó állam kudarca
2025. július 12.
Tizenegy éve még csak arról írtam, hogy hiába dolgozunk, nem jutunk egyről a kettőre. Mostanra viszont már nem is az a kérdés, mire futja – hanem hogy mi maradt abból, amit egyáltalán megvehetnénk. Ez a bejegyzés egy személyes leltár arról, hogyan tűnt el mögülünk a szolgáltató állam – észrevétlenül, de visszafordíthatatlanul.
Leltár ’25: I. A kisebbik rossz függősége
2025. július 12.
Milyen állapotban van a magyar társadalom 2025 nyarán? Milyen mintázatok ismétlődnek újra és újra a politikában, és miért tűnik úgy, mintha mindig a kisebbik rossz lenne az egyetlen opció? Ebben a blogposzt-sorozatban megpróbálok végignézni mindent: társadalmi mozgásokat, értelmiségi viselkedésmintákat, politikai kényszereket és történelmi reflexeket.
És ez jó
2025. június 28.
A múlt év végén elfogott egy ragadós mélabú. Úgy éreztem, hogy itt Pannónia földjén már megbaszta a fekete fene az egészet. A Tisza persze reménytkelt: Orbánéknak egyszer vége lehet, de azt az országot ők sem kívánják - vagy nem hangoztatják, amit én szeretek. Szeretnék.
Rien
2025. június 28.
Az én liberalizmusom sokkal szikárabb volt annál mindig, mint hogy a bármilyen irányú kilengéseket támogassam. Nem szeretem a tolakodó, a ripacs üzeneteket, sőt ezektől kifejezetten és zsigerileg ódzkodom. Az én liberalizmusomba nem fért sosem bele a túltolt feminizmus, ahol pozitívan diszkriminálunk, mert az én liberalizmusom csak egyenlőséget ismert, ami olyan mint Bulgakov minősége: nincs belőle […]
2025. július 13.
Leltár ’25: III. Tombol a selejt
Mi marad egy országból, ha már nem érti a saját verseit? Ha nem érdekli, ki írta a múltját? És ha csak azok maradnak, akik nem kérnek belőle – ön...
2025. július 12.
Leltár ’25: II. A gondoskodó állam kudarca
Tizenegy éve még csak arról írtam, hogy hiába dolgozunk, nem jutunk egyről a kettőre. Mostanra viszont már nem is az a kérdés, mire futja – hanem ho...
2025. július 12.
Leltár ’25: I. A kisebbik rossz függősége
Milyen állapotban van a magyar társadalom 2025 nyarán? Milyen mintázatok ismétlődnek újra és újra a politikában, és miért tűnik úgy, mintha mindig...
2025. június 28.
És ez jó
A múlt év végén elfogott egy ragadós mélabú. Úgy éreztem, hogy itt Pannónia földjén már megbaszta a fekete fene az egészet. A Tisza persze remény...
2025. június 28.
Rien
Az én liberalizmusom sokkal szikárabb volt annál mindig, mint hogy a bármilyen irányú kilengéseket támogassam. Nem szeretem a tolakodó, a ripacs üzene...
2025. május 9.
Rekviem Ferencért
Balatonon voltunk, nyár vége volt talán amikor Gyurcsány Ferenc átvette Medgyessy Pétertől a miniszterelnöki széket. Mindenesetre ott ültünk a TV el...
2025. április 5.
365 nappal később
Jövőre, ha lesznek még választások a demokráciának csúfolt Magyarországon (alaptörvényileg nem köztársaság, ugye), akkor az nagy valószínűségg...
2025. március 25.
Lépj előre!
Az múlt kedden megint elhangzott, hogy nincs hova hátrálnunk. Ennél a mai tüntetés szerintem még többet jelent: előre lehet lépni.
2025. március 18.
Nem vagyok poloska!
Nagyon kényelmes dolog, ha az embernek évtizedek óta van egy folyamatosan témában maradó blogja. Csupán előveszem azt a bejegyzést, ami valahol a múlt...
On This Day
Korábbi években Jul. 15.-én írt bejegyzések.
2025
Leltár ’25: IV. A vidéki és városi Magyarország
A régi vidék–város ellentét mára nemcsak kulturális vagy gazdasági törésvonal, hanem egyfajta egymás iránti vakság is. Mintha két külön ország lakói lennénk, akik ugyanazon a térképen élnek, de nem hallják meg egymást. Ebben a részben erről írok – és arról, mit jelent ma „lemennünk vidékre”.
2019
Welcome drink
A megérkezés örömére elmentünk kajálni. A pincér – éljen soká – meghívott egy grappára. #kicsitbecsíptem #nyaralás #novigrad
2016
Red Bull Air Race: a zaj csak egy dolog
Vicces a 444 szavazása, hogy kit utálok jobban a Red Bull Air Racet vagy azokat, akik fröcsögnek rá. Vicces, mert alapvetően engem például kínosan megoszt a téma. Alapvetően azt gondolom, hogy azért jó a városban élni, mert mindig történik valami. Valami hangos, zajos, büdös és vidám. Ez a városok egyik legnagyobb előnye. Szerintem.
2016
EP.még.egyszer
Reggel a buszon olvasgattam a nekrológokat – töménytelen van, jogos is – és eszembe jutott egy… nevezzük jobb hiján anekdotának Esterházy Péterről. Pár éve lehetett, mikor már volt saját irodám a Lamarkingnál. Történt egy nap, hogy szokás szerint kopogás nélkül kivágódik az ajtó és beront a cég tulajdonosa, hogy: – Andráskám, a segítségét szeretném kérni. Hazalátogató […]
2015
2015
Könnyen jött, könnyen ment
A Vodafone adott a nyárra 3GB adatforgalmat puszira, aminek nagyon jó hasznát vettem a múlt heti bélatelepi nyaraláson. Még maradt is majd 1,8GB július további felére meg augusztusra. Utazgatós időben jól jön az ilyesmi.