Legutóbbi bejegyzések

Két napja azzal van tele a sajtó, hogy Donald Trump, Orbán Viktor nagy barátja, gyakorlatilag hátba szúrta Viktorovicsot. Elmondta egy interjúban, hogy Orbán ugyan kért pénzügyi védelmet az USA-tól, de ő nem ígérte meg neki. Ez ugye már a második sztori, amiről kiderült, hogy mégsem lett elintézve, aláírva. Szó ugyan esett róla, abban nincs hiba, […]
Nincs borítókép

Nagyon viccesek az Orbán amerikai megállapodásairól készült másnapi vélemények, amiben kiderül, hogy valójában mit sikerült intézni. Az kevésbé mulatságos, hogy a szavazók túlnyomóan nagy részéhez még az aznapi, nem helyreigazított verzió jutott csak el: a legnagyobb aduászt a (csökkentett) rezsicsökkentést az ország atyja megvédte. Nyert. Nem kicsit nagyon. A felszabadult mulatság alapja persze az, hogy […]

Utánajártam a két versengő párt legfrissebb ígéreteinek, amivel meg akarják nyerni a jövő évi választást. Nagyon izgalmas, meseszép és borzasztóan reménytelennek tűnik, amit mondanak. A szebb jövő és az örök béke és egymás karjába omlás lényegtelen szerintem, mert nem kerül semmibe, ami érdekes, ami valóban a jövőnket alakítja az a gazdaság. Mi látszik az ígéretek alapján a közös jövőről?

Beszéljünk arról, hogy miért csak Csehországban ilyen jó a sör. Két napja vagyunk itt, előtte 21 éve jártunk erre. Akkor szerettem meg a sörözést. Korábban ez csak egy értelmezhetetlen ital volt számomra. Az elmúlt évben kezdett újra azzá válni, de itt és most, cseh földön újra az a pazar bűn, mint korábban. Ha iszok egy […]

Az elmúlt hét újra megmutatta, hogyan zuhanunk bele az entrópiába: politikai bulvár, pedofilvádak, parlamenti felbaszódások. A Szőlő utcai botrány körüli zajból engem nem a "sztárpletykák" érdekelnek, hanem az, amit mindez a társadalom állapotáról árul el.

Valójában az egész előző öt része a Leletár ’25 sorozatnak ezt a bejegyzést készítette elő. Mi lesz akkor velünk, ha Orbán Viktor vagy Magyar Péter nyer? A helyzetet egyébként nagyon jól mutatja, hogy Orbán és Magyar van kiemelve, és nem a pártjaik: nem a Fidesz és a Tisza. A jövő évi választás kiszavazóshow lesz, nem parlamenti választás – már ha mindkét jelölt eljut a szavazásig.

Négy részen át próbáltam összegezni, hogy hol tartunk - szerintem - mi, magyarok. Fontosnak éreztem bő lére ereszteni, mert a záró blokkot, ami valójában a tét és a legérdekesebb téma, nem lehet anélkül tárgyalni, hogy ne néznénk objektíven az ország és a társadalom jelenlegi állapotára. A tét az, hogy jövőre meg lehet-e verni választásokon Orbán Viktor sleppjét. A logika szerint eljutottunk az utolsó ki nem próbált módszerig és annak sikerülnie kell. Kéne. De amiből ki tudunk indulni az a jelenlegi és múltbéli tudásunk, ami nem biztos, hogy érvényes lesz jövő áprilisban is.

A régi vidék–város ellentét mára nemcsak kulturális vagy gazdasági törésvonal, hanem egyfajta egymás iránti vakság is. Mintha két külön ország lakói lennénk, akik ugyanazon a térképen élnek, de nem hallják meg egymást. Ebben a részben erről írok – és arról, mit jelent ma „lemennünk vidékre”.

Ezen a napon

Nincs borítókép

Mindig voltak fenntartásaim azokkal a kiadványokkal és megmondóemberekkel szemben, akik biztos receptet kínáltak a gyereknevelés nehézségeire. Az egyik állandóan visszatérő toposz, hogy a hiszti megelőzésére kínáljunk alternatívákat előre, amik közül választhat. Meg, hogy beszéljük meg. Hát ma este empirikus úton bizonyítottam (újfent), hogy ezek pont ugyanannyit érnek, mintha üvöltenék a kölyökkel: semmit. Ugyanis megeresztettem a […]
Nincs borítókép

Nem tudom ki hogy van vele, de én nagyon nehezen viselem ha valami tétre menő dologban beszélnem kell. Így voltam már az iskolai feleléseknél is, az állásinterjúkon, de mostanság egy csomó megbeszélésen, meetingen is előjön. A hangomat még általában meg tudom zabolázni, bár ha nem figyelnék rá, akkor mutáláshoz hasonlóan ugrálna össze-vissza, de a kezem […]
Nincs borítókép

Ahogy öregszem egyre többször jövök rá, hogy az egyik legnagyobb hibám a hülye béketűrésem. Mint ez a János-eset is. Nekem igazából már december óta vannak bajaim a taggal, de a jó viszony fenntartása miatt magamban vagy Zsófinak fortyogtam. És nem első alkalommal járok úgy, hogy amikor megelégelem a szívatást és felcsattanok, vagy csak mondok valamit, […]

Nálunk a Három ember egy csónakban generációkon átívelő családi könyv. A balatoni nyaralóban lóg egy festmény a villa építőjéről, a dédapámról, a kép a tornácon készült róla, köpenyben, ölében pihentet egy kötetet, a Három embert. Sajnos azt a könyvet a nagyapám második felesége (a fél könyvtárral egyetemben) eladta, nem volt egy olvasós típus. Pár éve […]