Őri András - oriandras.hu logo

"Ez a város egy távoli bolygó"

2019-01-21 14:36:31 | text29

Nem tudom ki hogy van vele, de én nagyon nehezen viselem ha valami tétre menő dologban beszélnem kell. Így voltam már az iskolai feleléseknél is, az állásinterjúkon, de mostanság egy csomó megbeszélésen, meetingen is előjön. A hangomat még általában meg tudom zabolázni, bár h a nem figyelnék rá, akkor mutáláshoz hasonlóan ugrálna össze-vissza, de a kezem és lábam remegése mindig előjön.

A láb nem gond, azzal lehet valamit csinálni, de mostanság a kezemet azzal tartom kordában, hogy kinyitok egy laptopot és azon jegyzetelek közben. (Állásinterjúnál volt nálam egy mappa, Görög Ibolya tanácsainak megfelelően, amit lehetett rendezgetni, babrálni, szóval használni, hogy leplezzem amit nem akarok mutatni.)

Ha lehetne kívánni egy valamit, amiben szeretnék más lenni azt hiszem ennek az ideges remegésnek a megszűnés lenne az első.


2019-01-21 18:23:56 | text30

Mindig voltak fenntartásaim azokkal a kiadványokkal és megmondóemberekkel szemben, akik biztos receptet kínáltak a gyereknevelés nehézségeire. Az egyik állandóan visszatérő toposz, hogy a hiszti megelőzésére kínáljunk alternatívákat előre, amik közül választhat. Meg, hogy beszéljük meg. Hát ma este empirikus úton bizonyítottam (újfent), hogy ezek pont ugyanannyit érnek, mintha üvöltenék a kölyökkel: semmit.

Ugyanis megeresztettem a fürdővizet és jeleztem a kölyköknek, hogy ideje elpakolni a könyveket, ceruzákat és legókat a földről. A lányom rezzenéstelen arccal nézte tovább a tévét, a fiam elkezdte az idegcincáló nyavalygást:

- Apu nem akarok pakolni, Apu nem akarok pakolniiii, Apuuuneeem akaaaroook paaakooolni.

És ezt így tovább. Na ekkor jutott eszembe a vekerdysta filozófia és szépen lefeküdtem az ágyunkon tekergő gyerekhez. Elmeséltem neki, hogy úgy alakult a hét, hogy minden reggel később mehet az oviba, mert itthonról dolgozom és így reggel is lesz egy kis ideje játszani. Felvázoltam mindazt a nagyszerűséget, ami rá várhat, de ő egy pillanatnyi töprengés után rákezdett újra a fenti verklire.

Azóta eltelt lassan negyed óra és úgy látom ideje lesz elindulnom és ordítani, hogy végre összerakják a szobát (menet közben a TV-t már kikapcsoltam, ami szintén felháborodásra adott okot).