Blogok időrendben archívum

Ezeken az oldalakon találhatod meg időrendben visszafelé haladva, egymás után sorban a blogbejegyzéseket. Ha típusok szerint szeretnél nézelődni (fotók, idézetek, mikroblogok, stb.), akkor a navigációs menüben a Blogok elem alatt tudsz szűrni.

Ha időrendben szeretnél szűkíteni a találatokon, akkor az Archívum felirat alatti legördülő menükből tudsz évekre és hónapokra szűrni.

Minden más esetre az oldal beépített keresőjét ajánlom.


A Csontkollekció egy olyan Stephen King kötet, amiről eddig nem sok jót hallottam/olvastam. Úgy tűnik a kificamodott ízlésem megint megtréfált, mert nekem tetszett.

Lehet, hogy nem a legjobb King történetek, de a Csontkollekció még így is teljesen jó könyv. Borzasztó fantáziája van ennek az embernek, hogy juthatnak ilyen képtelenségek az eszébe?

Pár dolgot emelnék ki:

Egyrészt gyerekkoromban ezekből a novellákból egy csomót olvastam, de nem a kötetben, hanem külön-külön. A Tutaj például vagy az a sztori, amikor a nő egyre rövidebb idő alatt jut el A-ból B-be is ismerős volt. Sőt ezek olyan novellák, amiket évek óta szeretnék újra elolvasni és most nagy élvezettel vetettem újra beléjük magamat. Aztán ott van a nyitódarab, a Köd, amit láttam moziban és most a regény verzió sokkal jobban tetszett, pedig a film sem volt rossz. Szóval egyrészt ezek miatt is jó élmény volt a Csontkollekció.

Másrészt nagyon jó volt Stephen Kingtől egy kicsit sci-fi jellegű írást olvasni. A Jauntban volt valami olyan íz, amitől helyből a 70-es és 80-as évek nagy sci-fi mesterei jutottak eszembe és Kingnek ez is jól állt. Úgy tudott beilleszkedni a hangulatban, hogy a saját védjegyeit is megtartotta. Szerintem ez nagy tett, nem egyszerű feladat.

Tetszett a keretes szerkezet, ahogy az elején és a végén is egy-egy hosszabb lélegzetvételű darab volt. Mindkettő kifejezetten jó volt és énnekem tetszett az utószó is, ami kicsit hasonlított az írásról című könyvére.

Összességében én 5 csillagot adok ennek a könyvnek a molyon, mert nekem nagyon tetszett, jól szórakoztam miközben olvastam és sajnáltam, hogy már vége, amikor becsuktam.

Hát kell ennél több?


Nagyon kíváncsi voltam erre az évadra, hiszen itt a Trónok Harca sorozatnak már nem kellett kapaszkodnia Martin regényeibe. És ez a saját lábra állás borzasztó sokat változtatott a szérián miközben sokkal jobb lett.

Igen, én szerintem a Trónok Harca mindig is jobb filmsorozat volt, mint regény. Nem egyszer leírtam már, hogy Martin krónikus szófosásban és átgondolatlanul felesleges mennyiségű történetszálban gondolkozik miközben nem igazán jó író. Ebből aztán egy borzasztó jó alapanyag lett iszonyúan elcseszve.

A sorozat a kezdetektől fogva sokat húzott a regényekből, összevont és elhagyott szálakat és még így is végig rátelepedett az eredeti sztori irtózatos lassúsága. Nekem ezzel általában nem volt bajom, hiszen szeretem csak nézni is ezt a világot, ezeket a karaktereket, de mondjuk a második évad még számomra is csigatempójú volt.

Hát a hatodik évadról ezt egyáltalán nem lehet elmondani. Célegyenesre fordult a sztori és így aztán ezt az évadot be kellett áldozni a karakterek és sorsok történeteinek rendezésére. Rengeteg felesleges szereplő volt, rengeteg értelmetlennek tűnő mini-sztori és legnagyobb meglepetésemre ezeket mind lezavarták tíz rész alatt. Sikerült négy történetre és két kézen megszámolható szereplőre szűkíteni a kínálatot.

Igen, rengetegen meghaltak.

Az első pár részben ez persze visszaütött, hiszen akkor még annyi sztori futott, hogy kénytelenek voltak néhány egészen extrém-mozaik jellegű részt bemutatni. Ugráltunk ide-oda és inkább tűnt kavarodásnak, mint haladásnak, aztán egy-egy átvágott torok, betört fej vagy más látványos halálnem árán az egész egyre inkább kitisztult.

Ahogy az alább linkelt Trónok Harca ötödik évados összefoglalóban is jeleztem, ha igazán magunkba nézünk, akkor ez a sorozat a kezdeti állapothoz képest szinte egy lépést sem tett előre. A hatodik évadban sikerült megtenni az első, bátortalan lépést végre, de szinte még mindig az a helyzet, hogy lehetne innen is indítani az egész sztorit és nem lenne semmi hiányérzet.

Game of Thrones (Trónok harca) – 5. évad

Az ötödik évadhoz képest sikerült végre rendezni Sansa szerepét a sztoriban, megtudtuk azt Havas Jonról, amit már eddig is mindenki sejtett és végre lerendeztük a maradék Stark gyerekeket is. Ja és előkerült Benjen bácsi is, akire én hat évad óta vártam. Nagyobb összegben mertem volna fogadni, hogy elő fog még kerülni, bár az ötös lottót így érezném!

A hajtás után folytatom.


Az Oroszlánkórus az első Dragomán György olvasmányélményem, de már az első oldalak után tudtam, hogy nem az utolsó lesz.

Zsófi kapta a kötetet, de mivel éppen mást olvasott gyorsan elhappoltam és pár nap alatt felfaltam az egészet. Mostanság egyre jobban kedvelem a novellákat.
A fülszöveg alapján végig zenés, zenével foglalkozó írásokra számítottam, ami a kötet első felében így is volt. Aztán egyre lazábban kezdtek kapcsolódni a sztorik és a végén teljesen más irányba mentek el. Ez kezdetben kicsit meglepett és zavaró is volt, de hamarosan már el is felejtettem, hogy milyen koncepcióval indult a válogatás.

Nagyon jók voltak a gyerekek szemszögéből írt darabok. A Nagypapa és kis unoka sztorik tetszettek talán a legjobban. Aztán a hevimetál. Ahogy olvastam és minden mondat végén ott volt a bazmeg, úgy éreztem magam, mint amikor lementem valami apró-cseprő munkát elvégezni a Lamarking boltba és az eladók beszélgetését hallgattam. Elképesztő, és sokan el sem hiszik, de létezik ilyen amikor valaki egy mondaton belül is többször bazmegel. Tamás kollégám például rendszeresen mondta azt, hogy

– Bazmeg, bazmeg.

És ez nem káromkodás volt, vagy ilyesmi, hanem nyomatékosítás. Mint másnál a hirtelen csend, a felkiáltójelek a mondatok végén.

Ennyi különböző történettől nem várható el, hogy egyforma színvonalat hoznak és ez nem is történik meg. Elég hullámzó minőségű sztorik, de mindegyik élvezetes és olvasmányos. Egy olyan könyv ami se nem könnyű, se nem túl nehéz, de remek szórakozás. A moly.hu adatlapon 4,5 csillagot adtam neki, amit így pár nap után talán négyre változtatnék, de minek.



Az elmúlt két hétben három alkalommal sikerült vonatra ülnöm, egyszer Balatonra utaztam (csak oda) és volt most a pécsi retúr út. Egész megrendítő a vonatok állapota.

A balatoni utazás során a körülmények elsőre fel sem tűntek, hiszen igazából alig változtak gyerekkoromhoz képest. A sebesnek titulált vonat, most tényleg gyors volt, viszont a textilre cserélt zöldes szürke műbőr üléseken kívül csak egy dolog változott: kisebb lett a szemetes. Visszatekintve nem is bánom a kevés változást, hiszen ha melegben is, de elviselhető körülmények között utazhattunk: le tudtuk húzni az ablakot.

Pécsre viszont IC pótjegyes utam volt. Az IC valaha egy nagyon modern dolog volt, amikor elindult Pécs és Budapest viszonylatban csak az induló állomások “elővárosában” állt meg (Szentlőrinc és Kelenföld). Gyors volt, új volt és volt étkezőkocsi is.

Aztán elkezdtek leadni a dologból. Egy csomó helyen megáll, étkezőkocsi már régen nincsen és igazából úgy viselkedik, mint a korábbi gyorsvonatok. Csak drágább. És nyáron kibírhatatlan hőség van bent, mert én még nem utaztam olyan IC-n, ahol működött volna a légkondi. (Ahogy a matricák írják: légjavító berendezés.)

Légkondi: a MÁV szégyene

Pécsre menet Kelenföld után elkezdett ömleni a víz a plafonon levő légkondicionálóból egyenesen egy nő hátára. Nagyot kiáltva ugrott fel. A víz percekig folyt, aztán abbahagyta és a hűtés sem üzemelt onnantól. Az igazi tragédia, hogy a légkondi miatt nem lehet kinyitni az ablakokat sem. Megsültünk, mire Pécsre értünk.

Hazafelé úton korán értem a vonathoz, leültem a helyemre és kellemes idő volt. Halkan jött a hűs levegő a lábamnál, egészen megnyugodtam.  Aztán ahogy elkezdett megtelni a kocsi egyre kevésbé bírta a szerkezet temperálni a levegőt, hamarosan irtó meleg lett.

Megkérdeztük a kalauzt, hogy nem tudna-e tenni valamit, de közölte, hogy sajnos nem tudják erősebbre állítani a szerkezetet, ez ennyit tud.

Ha ez ennyit tud, akkor az azt jelenti, hogy nem tud semmit igazából. Embertelen, ahogy órákig a saját izzadságodba fürödve kell ülnöd, extra pénzért a vonaton. Ez a MÁV szégyene.


Cili új kedvence a Tarzan rajzfilm. Rohangál körbe a lakásban, ő Tarzan. A kanapéra igyekszik felugrani, koppanás, felszisszen.
Apja: – Na mi van, beverted a lábad?
Cili: – Nem, megkajcolta a fa… (sóhaj) Azt hiszem, nem vagyok jó gorilla…

#cilimondta


Tegnap este esküvőn voltunk és a vacsora előtt Cili elkérte tőlem a fényképezőgépemet. Kicsit félve adtam oda neki, de aztán egyáltalán nem bántam meg, mert amikor letöltöttem a képeit a számítógépre ott volt előttem egy négy éves szemszögéből az, amit én egy teljesen más szemszögből láttam. Sokkal több kép van természetesen, de a szerintem legérdekesebbeket megmutatom.

fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili




fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
fotó: Őri Cili
   Őri András - - hozzászólás

Cili kb. 2 éves kora óta képes elsírni magát általa szomorúnak érzett zeneszámokon. Tegnap esküvőn voltunk, a tortavágás alatt szép, romantikus zene szólt. Cilit sokáig kellett vígasztalnom.
Miután hazaértünk, hallom, hogy az apjával erről beszél. Komolyan, neheztelve mondja:
– Nem éjtem, miéjt nem kapcsolták le a szomojú zenét! Hát nem látták, hogy ott egy gyejek síj?!

#cilimondta

   László Zsófi - - hozzászólás


Én nagyon meglepődtem a #brexit szavazás eredményén és ahogy elnézem ezzel nem vagyok egyedül. Az egész sztoriban a legtragikusabb az, hogy úgy tűnik maguk az angolok is meglepődtek.

Milyen végtelenül nevetséges ez az egész.


Az állatkertben jártunk, a lufiárusok (lépjenek Legora) portékája láttán Cili már reggel lezavart egy enyhe fokú hisztit, mivel nem kapott. Hazafelé újra rákezdte volna, de felhívtam a figyelmét rá, hogy egy nap ugyanazért a dologért csak egyszer ér hisztizni. Elhallgatott, mogorván bandukolt mellettem, majd a kocsihoz érve mindre elszánt arccal, komolyan azt mondta:
– Anya, most megígéjek nektek valamit lufi-ügyben.
– És mi volna az?
– Ha MOST vesztek nektem EGY lufit, akkoj soha többé nem kéjek lufit tőletek!

Alkudozás mesterfokon. :) De nem kapott szegény gyerek.

#cilimondta

   László Zsófi - - hozzászólás