Költözés 3.

Bár a múlt esti nosztalgiázós-melankolikus hangulatom enyhült, azért reggel ért még pár benyomás, amire nem számítottam. A XII. kerületben évekig laktam és szerettem ott élni.

Érdekelt milyen lesz négy év után újra felülni ugyanarra a buszra, amivel előtte munkába jártam, csak már Cilivel kettesben. Régen felszálltam, ha mázlim volt találtam egy üres széket és olvashattam. A lóitatónál kicsit aggódtam, hogy egy buszon szerzett ismerős, aki könyvesbolti dolgozó, letelepszik-e aznap mellém, mert akkor annyi volt az olvasásnak.

Vicces, hogy állandóan arról értekezett, hogy mennyire nem olvasnak már az emberek, és milyen szép dolog egy könyv, de engem nem hagyott elmerülni ebben a szépségben.

A Királyhágó téren Péter barátom csatlakozott néhanapján (főleg ha késésben voltunk) és eltrécseltünk boldogan.

Ma reggel Cilivel felkapaszkodtunk a buszra, és egy csomó bezárkózott fapofa vett körbe. Megszoktam az elmúlt évben, hogy egyetemisták és alapvetően vidám, néha kicsit túlzottan is közvetlen emberekkel utazom a villamoson. Kifejezett csalódás volt. Aztán azon töprengtem, hogy én is pont ilyen bezárkózott fapofa voltam a könyvem mögé bújva.

Költözés 2.

Fáradt vagyok. Zsófi szüleinél, a dolgozószobában üldögélek, combomon a tablettel. Elköltöztünk a Lágymányosi utcából és ez most szomorúvá tesz.

Én ilyen elérzékenyülős-nosztalgiázós típus vagyok; a váltások mélyen érintenek. A lakásunk az első volt, amit Zsófival közösen választottunk. Itt lettünk szülők, mindkét gyerekünk itt állt fel.

Cilinek talán lesz pár emléke a szobájáról, a nappaliról, a közös esti fürdetésekről, de Dávidnak semmi. Nekem meg rengeteg. Mind itt kavarognak bennem, a sötét szobában, ahol csak egy falióra ketyeg kitartóan. Nem, ma este még nem tudok örülni, hogy lesz majd új lakásunk. Nem érzem még a lelkesedést.

Majd késöbb, most még siratom az életem egy fontos részét.

Igen, hülye vagyok, de mégis.

Quimby – Az 50 legjobb magyar dal

A Quimby számomra éveken át egy név volt a plakátokról és a fesztivál műsor füzetekből. Bár mérsékelten érdekelt, hogy milyen lehet, soha nem jutottam el a koncertjükre, és valahogy albumot se találtam tőlük. Így visszatekintve egyébként nagyon meglepő, mert abból a zenei körből válogattam magamnak a hallgatni valót, amiben ők is mozogtak. A HS7 például egyáltalán nem volt ismeretlen előttem, de már akkor is sláger zenekarnak tartottam őket, ahogy most is.

A Quimby szinte percre pontosan a széles sávú interneteléréssel együtt tört be az életembe.

(Ezen a héten sokat írok az Internethez kötődő élményeimről, eljövendő életrajz íróim érdekes adalékokat tudhatnak meg.)

Emlékszem arra a júniusi délutánra Pécsen. Nem sokkal korábban költöztünk be az új házunkba a Tettyén és a Matáv meghozta az ADSL modemet. Közel fél óra tökölés után beizzítottam a netet és az első utam kacsalla Kispál és a Borz honlapjára vezetett, ahonnét kb 20 perc alatt szedtem le azt a sok zenét, amiket addig jól átgondolva, számonként töltögettem csak le. 60 perccel korábban a 3-5 mb méretű, Ha ez a vég kb. 2 órányi várakozást jelentett és rengeteg pénzt. Most rákattintottam és meglepetésemre lent volt mire rácsodálkozhattam volna a gyorsan növő indikátor csíkra. Ez volt az a pillanat, amikor egy új világ nyílt meg előttem.

Pár perc múlva a teljes Kispál bootleg boldog tulajdonosa voltam és kerestem az újabb előadókat, dalokat. Így jutottam el a bahia.hu (azóta megszűnt) letöltési részlegébe. Volt ott pár zene, de három Quimby szám úgy elragadott, hogy meg is álltam a letöltögetéssel. A Halleluja, az Androidő és a Pedofíling volt elérhető. Perceken belül a második katarzist éltem át. Mondom: jó nap volt.

Quimby: lejtmenet

Nem akarok abba a hibába esni, amibe elég sok együttes rajongói szoktak: mikor a kezdeti nehézségek után a banda populárissá válik elkezdik lesajnálni. Én mindig örültem, amikor a kedvenc zenekaraim sikeresek lettek. Szerintem az alternatív és underground kategóriák szimplán az ismeretlenséget és a küzdelmet jelölik. A Quimby például ma is ugyanazt a zenét játssza, mint 15 éve és nekem pont ez a bajom vele. Mert hiába tetszett meg annyira 2001-ben a Quimby, 2009 májusában már elég kemény blogbejegyzést írtam róluk. És ahogy ott is kiderült már nem új keletű aggodalmaimat pötyögtem be egy adatbázisba.

Az a jókora baráti társaság akikkel tegnap voltunk koncerten erős Quimby fanatikus lányokból állt, így gondoltam jobb ha meghúzom magam és nem kritizálok, de ők kezdtek neki, és megnyugodtam, hogy nem csak arról van szó, hogy szokás szerint csak morgok. Az új számok senkinek nem jöttek be, a legtöbb ami elismerést kaptak, hogy jó hallgatni. De volt aki azt mondta, hogy akár Zorán vagy Republic is lehetne. Én ezt nem osztom. Szerintem az a bajuk, hogy Quimby számok.

Ez most hülyén hangzik, mi? De van ám benne logika. Rakjál fel egy bármelyik korábbi Quimby lemezt, mindegyik más, egyéni ízzel, igaz egy erőteljes bélyeggel, amit a hangzásvilág ad nekik. No, hát a mostani számok olyanok, hogy a hangzásvilág ott van, de az egyéni íz hiányzik. Mindegyik szám olyan “lemaradt az előző albumokról” hangulatú. Semmi új. Szerintem érezték, hogy kéne újat csinálni, de valódi ötletük nem volt rá, viszont profik és megcsináltak pár számot, mert az könnyű, csak az akarás hiányzott, az isteni szikra ami eddig mindig megvolt.

De ez még túlélhető, ha időben rájönnek. Csak akarni kell, ugye… – KiLáTó blog: Quimby: Akarva az újat (2009 május)

Nem jöttek rá. A Quimby mára az egyik legsikeresebb hazai zenekarrá nőtte ki magát, és a tíz-húsz évvel ezelőtti énjük ezt teljesen megérdemli, sajnos a mai egyáltalán nem. Hosszú és kínos agóniák közepette kijött azóta még két stúdió album, az Ajjajjaj és a Kicsi ország amikről inkább nem is beszélek, mert minősíthetetlenül szarok. Tavaly húztak egy jobbat a Kaktuszligettel, amin vannak jó számok, de azokat hallgatva folyamatosan úgy érzed, hogy ezt már megírták legalább egyszer. Elkészítették a saját tribute lemezüket, ami nem kis teljesítmény, ha úgy vesszük. Mindezzel együtt a Kaktuszliget őszintébb, mint két elődje, már meg se próbál újat mutatni, erőlködés nélkül fut a bejáratott sínen.

Így hullnak el a legnagyobbak, megszűnik az Internet Explorer

Én már nem is tudom, hogy milyen régen volt, mikor a 386-os gépemet lecseréltem egy Pentium I. csodára, amin Win98 futott. Régen volt az biztos, és emlékszem a kezdeti idők döbbenetére, a grafikus szövegszerkesztő, a gyönyörű színekben játszó képek, egész meglepőek voltak. Bár ma már nem igen tudok mit kezdeni egy számítógéppel internet nélkül, de akkor még álmodni sem mertem róla. Az ameriaki nagymamám vett nekem egy 56k modemet, hogy könnyebben tartsuk a kapcsolatot. Emlékszem, ahogy megkaptam, kibontottam a dobozból, forgattam és fogalmam nem volt hogyan tovább. Hónapokig állt a gép mellett kihasználatlanul. Aztán Samu unokatesóm mondta, hogy ha már van modemem csinálhatnék freemail fiókot, azzal tudnánk ingyen levelezni, mert a freemail biztosított betárcsázós, ingyenes netet is az e-mailezéshez.

Az első e-mailt Samuval váltottam, előtte megbeszéltük telefonon, hogy várni fogja és helyből válaszol. Majd letettük a telefont, hogy tudjunk netezni.

Piszok gyorsan rákaptam az ízére, akkortájt pörögtek a HIX digestek, a kispál levlista meg még ezer minden. Hamarosan kikönyörögtem egy olyan telefon előfizetést, amiben volt e-mailezésre internet elérés, hogy nagy csatolmányokat (100kb körül) is nyugodtan fogadhassak. A mai Telekom, akkor még Matáv, ehhez adott 10 perc ingyen netet. Az első weboldal, amit felkerestem a garfield.com volt.

De azért csapongok ennyit, mert évekig az Internet Explorer volt A böngésző. Ott figyelt hosszú ideig kihasználatlanul a Start menüben, majd egyszer csak lett net, rákattintottam és voilá, működött. Elég hamar lett Netscape is a gépemen, ma Firefoxnak hívják, mert voltak honlapok, amik csak ezzel vagy csak azzal működtek. Csuda egy világ volt. Éveken át ment a kiszorítósdi, én Explorer párti voltam még jó 10 éve is. A 6-os Explorer ugyanis megnyerte a csatát, mindenhol az futott máig rengeteg vállalati LAN felület csak azon fut. Beteg dolog, de ez van.

A blogomat éveken át Explorerre optimalizáltam, aztán egy idő után kénytelen voltam meghajolni a felhasználók változó szokásai előtt és elkezdtem több platformra optimalizálni (ez 10 éve Explorer, Firefox és talán az Opera volt). Igazából visszasírom azokat az időket, amikor egyeduralkodó volt az IE6, mert nem volt az a faszkodás, mint most, hogy miként kezelik a szabványt egyes böngészők. Nincs sok ősz hajszálam – még, de ami van jó eséllyel a böngésző optimalizálás miatt vegyült a hajamba.

Most már évek óta nem használom, csak tesztelésre az IE-t. Firefox majd Chrome párti lettem, az utóbbit szeretem annyira, mint anno az Explorert. Sajnálom mégis, hogy megszűnik, az én életemnek ezzel egy újabb darabja tűnik el.

Búcsúzzunk ettől is:

<!–[if !IE]>

 

Forest glade

Bár már évek óta nem aktív a World of Warcraft fiókom, de azért sokszor jut eszembe a játék. Jó két éve, mikor a cégnél a termékeink nevét fordítottuk németre, angolra az utóbbi nyelv rám maradt. Az egyik szórható modellfüvünket egy azerothi térségről neveztem el.

Forest Glade

Fogalmam nincs az elmúlt években bárki rájött-e a huncutságra – valószínűleg nem, de most mikor éppen új csomagolást tervezek és szembe jött velem a név: elkapott a nosztalgia.

Előre a múltba

Az elmúlt években következetesen hülyeségnek tartottam a bankok vegzálását. A kétezres évek eleje óta van bankkártyám és emlékszem milyen eszméletlen bonyolult volt az első években pénzt felvenni róla. Pécsen el kellett sétálnom jó két kilométert, hogy a pénzemhez jussak. Alig pár bolt volt, ahol használni lehetett, a legtöbb helyen gyanakodva figyelték, az internetes vásárlás meg valami egész bonyolult és megbízhatatlan dolognak tűnt.

Aztán szép lassan egyre több ATM lett, a bankkártya adatokat egyre könnyebben adta meg az ember a webáruházakban is. Pizza, színházjegy, Tesco bevásárlás, minden megy a monitor mellől. Emellett a bankkártya térhódításának állati nagy előnye volt, hogy sürgette a pénzek fehérítését is. Amikor a fizetésed egészét vagy egy részét feketén adják, akkor kényelmetlenné válik, hogy nem a kártyádon van. Aztán jöttek a szabadságharcok, bankadók és az egyre szaporodó ATM hálózat stagnálni kezdett, újra elkezdtem a pénztárcámban hordani a fizetésemet.

Szívás.

Ma olyan problémám merült fel, hogy a számlámon nem volt elég pénz egy időzített tranzakcióhoz. Jött a hibaüzenet sms-ben, e-mailben. A pénz egyébként megvolt, csak a tárcámban. A legközelebbi Raiffeisen fiók jó negyed óra séta, vagy 4 buszmegálló. Ha hozzáveszem a várakozást is, ez bizony jó egy óra. Munkaidőben ez elég macerás. Azon töprengtem, hogy milyen szép lenne ha elérhető távolságon belül olyan ATM-ek lennének, amiből nem csak kivenni tudsz pénzt, hanem befizetni is. Aztán rájöttem, hogyha nem széllel szemben pisálna az egész pénzügyi rendszerünk, akkor értelmetlen lenne a pénzt bankó formájában gyűrögetni nap, mint nap.

Bosszantó.

Szóval átkopogtam a szomszéd irodába, hogy ha adnék kápét, akkor átutalnának-e annyi pénzt a számlámra. A második munkatársnak volt elég pénze rá, így megtörtént a tranzakció. 20 perc múlva ott vigyorgott a pénz a számlámon, aztán utaltam is tovább a megfelelő helyre.

Milyen elcseszett ez az egész.

Megeszi a rozsda

– Beviszem a kisautót is fürdeni, jó Apa?
– Ne vidd be, mert fémből van és megeszi a rozsda.

Kirikolt a kezemből:

– Képzejd, Anyu, nem viszem a kádba a kisautót, mert üvegből van és megharapja a víz!

(Nem szó szerinti átirat, mert eltelt az esemény óta pár óra, de 90%-ig pontos.)

Legyél aktív, de hogy?

Az elmúlt hónapokban lezajlott tüntetéseken a legtöbbször az hangzott el, hogy aktívan kéne mindenkinek politizálnia. Ezek a szavak általában egy-két vagy még több ezer ember előtt hangzottak el. Az a pár ezer ember egyébként éppen aktívan politizált, azt is elmondom, hogy miért: időben szóltak nekik, hogy hol lehet véleményt nyilvánítani.

Na, csak azért írom ezt le, mert én tagja vagyok egy aktív politikai szervezetnek, a Liberálisok nevezetű pártnak, ahol jeleztem, hogy szívesen segítek ráérő időmben bármiben. Ennek keretében indítottak például önkormányzati képviselőnek is. Az elmúlt hónapok során nem egyszer érkezett sms a telefonomra, hogy aznap este, vagy másnap reggel ha tudok menjek ide vagy oda. Legutóbb szombaton történt ez meg, hogy kellene ember, tömegnek, aktivistának, a vasárnapi választásra.

Érted, szombat este. Hogy másnap reggel 9 órakor már jó lenne, ha itt meg ott lennék.

Oké, biztos gyöpös vagyok, de kedves pártom, ezt nem tudtátok már csütörtökön, egye-bassza: pénteken? Amikor az embernek még van ideje alakítani a programján? Szomorú lennék, ha az előre gondolkodás csak ekkora távokon működne. Még egyszer, innen is: ha időben szóltok, akkor megyek.

Csak szóljatok.

Napfogyatkozás

Úgy alakult, hogy ma nem dolgozom. Zsófival hazafelé tartva néztük, hogy milyen szép, érdekes színű az ég. Persze megnéztük a két papírból készített eszközzel, sőt egy pillanatra mindketten felnéztünk a Napra is, de ez a szín, a se nem alkonyat, se nem déli verőfény az igazi csoda.

Ilyet se látunk mégegyszer.

Satöbbi – Az 50 legjobb magyar dal

A múlt hét végi nagy beharangozó után, akkor kezdem is az egyik legérdekesebb zenekarral, a Satöbbivel.

A Satöbbi olyan zenekar, ami deklaráltan nem veszi komolyan magát. És pont ez bennük a nagyon jó, szinte egyedülállóak azzal, hogy maradéktalanul vidám a zenéjük és a szövegük. Lehet, hogy lököttek, de egyszerűen szórakoztatni akarnak és ebben tökéletesek.

Én a Satöbbit 15 éve ismertem meg, mikor Zsófival járni kezdtünk. Volt egy koncert/bootleg kazettája tőlük, amit az unokatesójától másolt át. Szörnyű nyúzott felvétel volt, az akkori szerény eszköztáramat igénybe véve digitalizáltam a cuccot. Elsősorban azért, hogy Zsófinak örömet szerezzek vele, de közben nagyon megtetszett a zenekar nekem is. Akkortájt már létezett a mai értelemben vett warez, de a kínálat sokkal szegényebb volt mint ma. Jó ideig csak ez a kazetta volt az egyetlen kiadványom tőlük. Én meg olyan vagyok, ha valamire rákattanok, akkor azt elég szívósan begyűjtöm. Pár év alatt sikerült megszerezni a Live albumot is, a Világ legszebb dalait CD-n. Akkortájt elég sokszor koncerteztek is, ezekre is eljárogattunk. Volt egy nagy szülinapi koncertjük, talán az A38-on, ami egészen felejthetetlen élmény volt.

1. Túszok

Mindig imádtam az ilyen lüktető ritmusú zenéket, így került első helyre a Túszok, kiszorítva Nemecseket és a Jó éjszakát is. Különösen szeretem ezt a dalt koncerten, itt most az album verzió hallgatható meg.

https://youtu.be/1-a3tXYJ7xg

Túszokat szedtem az éjjel, de jól megszöktek
A portás azt mondja, tőle még elköszöntek
Ugrott a váltságdíj, úgy látszik dolgoznom kell
Jó lenne tudni, hogy a sorsom vajh’ hol romlott el?

Sok pénz áll a házhoz holnap éjjel
A nyomdagép már készen áll
Addig nyomtatunk majd, míg miénk lesz
Nagyjából a fél világ

Tegnap egy kommandó próbált meg jól elfogni
Úgy látszik, állami autót stoppolt zokni
Szagot fogtak és elárult a gazember
Jó lenne tudni, hogy a sorsom vajh’ hol romlott el?

2. Richard Burton

Amikor először hallottam egy koncerten a “szeretek élni veled élni itt a Földön, szerintem jó fej ez a Richard Burton” sort akartam ezt a dalt a gyűjteményembe. Ez a dal nagyon Satöbbis, egyszerre humoros, dallamos, jól táncolható és vidám.

https://youtu.be/yTECUvtQTT8

A karácsony rég elmúlt, tudod
A mikulás jól belém rúgott
Nem volt ez másképp veled sem
A télapó szenilis kedvesem

Lakóit emészti már a ház
A vezeték macskabölcsőt ráz
A falakon letépett poszterek
Zuhannak a páternoszterek

Ha neked ez kell,
Szerethetlek szerelemmel
Ha pedig nem,
Megmarad pumpának a szívem.

Szeretek élni veled itt a Földön
Szerintem jó fej ez a Richard Burton
Szerepem én is néha magamra öltöm
Szeretlek én

Lehet, hogy majd űrhajón érkezem
Fény csillan a tonettszékeken
Hangszálam a szélben megrezeg
Ilyen ez a perverz szervezet

3. Búzamező

Ez a koncerteken fél-playbackben előadott szám az egyik kedvencem. Sokáig vacilláltam a Gubancok és e között, hasonló hangulatúak, talán ez egy fokkal jobb. Talán.

https://youtu.be/svYlZjtRjOA

Búzamező, szekér és jászol,
a kerítés előtt csikóval játszol
Azt mondták, hogy ilyen a nép
és boldog lehet, aki ide belép

Szép ez a táj, üde és bájos,
zsíros a föld, mint a falusi lángos
A polgármester meg a titkár bátyja
a közelben vadásznak szarvasbikára

A gond elillan – ezt értem
A napfény csillan a szekerceélen
És a napok úgy szállnak – ezt is értem
Ahogy a küllők járnak a szekérkeréken

Itt nincsen váltás jobb esetben
Vadászok állnak méla lesben
És a sofőr közben a patakban
Gyönyörködik a tavaszban

Mert a gond elillan…

Az első három dalt a lenti listából válogattam ki, minden számhoz kerestem YouTube videót, hogy ha nem ismered a zenéket meghallgathassad őket. Ajánlom figyelmedbe még a Satöbbi Facebook oldalát, nemsokára lesz koncertjük is!

A teljes Satöbbi (best of) listám:

Ha van Google fiókod, Play Music hozzáférésed (ingyenes), akkor tedd el kedvencekbe a 111 legjobb magyar dal* lejátszási listámat, amire folyamatosan kerülnek majd fel a számok. (*Azért 111, mert mind a 37 zenekartól három dal kerül rá, ebből lesz kiemelve az 50 legjobb.)