Blogok időrendben archívum

Ezeken az oldalakon találhatod meg időrendben visszafelé haladva, egymás után sorban a blogbejegyzéseket. Ha típusok szerint szeretnél nézelődni (fotók, idézetek, mikroblogok, stb.), akkor a navigációs menüben a Blogok elem alatt tudsz szűrni.

Ha időrendben szeretnél szűkíteni a találatokon, akkor az Archívum felirat alatti legördülő menükből tudsz évekre és hónapokra szűrni.

Minden más esetre az oldal beépített keresőjét ajánlom.


Dávid még nem igazán beszél, de máris szórakoztató párbeszédeink vannak.

Ezerszer kitárgyalt folt a lépcsőház padlóján.
Dávid (rámutat): – Kaki?
Én: – Az nem kaki.
Dávid: – Víz?
Én: – Nem, az nem víz, hanem festék.
Dávid: – Ójaj!

Boltban rámutat a paradicsomkonzervre.
– Mi?
– Paradicsom konzerv.
– Ójaj!

#davidmondta




Igazából sosem érdekelt igazán semmilyen állami kitüntetés, mert elég hülyeségnek tűnt, sokszor az aktuálisan regnáló világnézet saját mutyijának.

Belátom, hogy tévedtem. Pedig Bayer kitüntetése csak meg kéne, hogy erősítsen, de ma estére 39 korábbi kitüntetett adta vissza a keresztet. Ebből látszik, hogy legalább 39 esetben méltó embert díjazták.

Ez egy piszok jó hír.

 


Az elmúlt pár évben minden nyáron akadt alkalom arra, hogy a Balaton vagy Pécs irányában vonatozzak. Egyedül. Volt olyan is, hogy Cilivel, de az más élmény, bár szintén nagyon jó,  de amikor magam utazok, akkor kicsit újraélem a szabad huszonéves koromat. Meg a tizenévest.

Mert én rengeteget vonatoztam fiatal(abb) koromban. Hátizsák, cigi, a fülemben valami rock’n’roll. Király dolog volt. (tovább…)


A kép forrása.

Tegnap jött velem szembe ez a fotó és helyből nagyon szívbemarkoló látvány volt. Soha nem voltam érzéketlen, de amióta gyerekeim vannak az ilyen képek szó szerint fájnak. Ebben a kisfiúban nem tudom nem látni a saját kisfiamat, aki ugyanilyen kinyújtott lábbal és eleresztett kezekkel tud ülni.

Az első reakcióm az volt, hogy átosztottam a feleségemnek a chaten, hogy nézd ez a szegény gyerek alig idősebb Cilinél. Mégsem erről akarok írni elsősorban, mert nagyon messzire vezetne mindez.

Nem arról akarok írni, hogy milyen jó, hogy van egy eszköz, a fotó, ami megmutatja nekünk a valóságot úgy, hogy egy kép ilyen messzire vezethet. Például egy zuglói irodába, ahol tökre elérzékenyülve gondolok a képen ülő gyerekre, meg arra a másik kettőre, akik csak pár kilométerre ülnek.

Van megannyi fotó, amik szépek, akár művésziek is, de azt hiszem, hogy számomra az ilyen dokumentarista riport fotók miatt van értelme a fotózás világnapjának. Nézd meg ezt a képet és nyugodtan gondold végig mindazt, amiről én itt most nem is akarok írni.

Ugye milyen nagyszerű?

   Őri András - - hozzászólás

A múlt hétvégén, ahogy ezt már írtam is egy másik fotónál, Bélatelepen voltam. Bandival mentünk le játszani az éves bridzstalálkozón, persze azzal a nem titkolt szándékkal, hogy majd nagyokat fürdünk is.

A csalfa augusztusi időjárás azonban nem kedvezett ennek a tervünknek, ugyan kétszer is megpróbálkoztunk a vízzel, de túl hűsnek bizonyult. Viszont vasárnap reggel sétáltunk egy nagyot, vállunkra vetett törülközőkkel a strandokon. Hogy hátha. Nagyon szép séta volt, ahogy a csatolt fotón is látszik a víz kék tükörként simult ki egészen Badacsonyig. Amíg őrült japán turistaként készítettem az újabb és újabb képeket azt figyeltem, hogy idén nyáron milyen hamar jött el az a csendes váltása az évszakoknak, amit elsőnek a Balatont jól ismerő helyi erők vesznek észre.

Hiába van még meleg, sőt lehet, hogy a nyár még vissza is fog robbanni, hogy mindenki egy utolsó nagyot pancsoljon az iskola kezdés előtt, de a napfény már elárulja, hogy ez egyáltalán nem nyár, hanem igazi ősz. Éles és egyre laposabb a napsugár, a korán kelők már harmatot találnak a füvön és néha könnyű köd is van. Tinikoromban ilyenkor mindig melankolikusra fordult a hangulatom, mert tudtam, hogy ez már a remek nyár, a vakáció vége, az utolsó szakasz, amikor a haverok elkezdenek készülődni, az üdülő táborok épületei kiürülnek, a szemközti kis bolt már nem rendel pótlást az egyre jobban lefogyó polcokra.

A nyár vége. Ez az a hangulat, amit a keresőn keresztül megláttam. Szép és szomorú, de főleg nagyon nosztalgikus.

Reklám (x)

A Preacher valamelyik sorozat-blog ajánlására került fel a letöltendő listámra, de idén nyáron csak másodmagával tudtak megfogni annyira, hogy végignézzük őket. Ahogy telítődik a piac úgy burjánzanak el a Dead of Summer és Vinyl színvonalú szörnyűségek.

A Preacher sem tökéletes, korántsem az, például nagyon hiányolom a cselekményt belőle, de ennek ellenére megütött egy olyan mércét, amitől mégis végignéztük és még a második évadnak is megszavazunk egy esélyt.

Hullámzó sorozat lett, az első fele kifejezetten izgalmasra sikeredett, jól sikerült adagolni nekünk a környezetet, a szereplőket, aztán középtájon kicsit kezdett elveszni, amit az utolsó két epizód rakott helyre.

Képregény alapú sorozat ez is, de ahogy megtudtam a kritikákból ez az évad a képregény előzményeként funkcionál, majd a több pénzt kapó második évad húz bele igazán. Elsőre elég nagyvonalúnak tűnik leforgatni 10 epizódot, amit csak a karakterek bemutatásának szenteltek, dehát vannak még csodák.

Reklám (x)

Innentől spoileres!


2016-08-17 15_36_02-www.szanalmas.hu

Egy újabb darabja tűnik el a fiatalságomnak. Nem mintha az elmúlt 8-10 évben évente egy alkalomnál többször összefutottam volna a szánival, de előtte, basszus! Benne volt a napi rendszeresben.

Rég voltmár.

   Őri András - - hozzászólás

– Anya, itt egy bogáj.
– Az nem bogár, csak egy kis elszáradt virágdarab.
– Olyan, mint egy bogáj.
– Igen, én is azt hittem rá az előbb.
– Mit?
– Hát hogy egy bogár.
– Miéjt?

Végtelen ciklusba kerültünk.
#cilimondta


A hétvégén Bélatelepen voltam Bandival, a rendes éves bridge versenyen vettünk részt.

Az időjárás hirtelen változott a héten enyhén ősziesre, inkább tűnt szeptember elejének, mint augusztus közepének. Fürödni már nem is tudtunk, de a fények gyönyörűek voltak.

Ezt a fotót a háznál készítettem, a szőlőtövet még a dédapám, a ház építtetője, ültette valamikor a harmincas évek elején. Lassan a 90 felé ballag ez a szőlő és nem mutatja semmi jelét, hogy öregnek érezné magát. Vidáman nőné be az egész házat, ha hagynánk, de minden nyáron valaki rászánja magát és megmetszi.

Nagyon bő termésű szőlő, csak sajnos ritkán van esélyünk, hogy együnk belőle, mert a környék darazsai már nyáron elkezdenek rájárni, mikor még be sem érett rendesen. Idén éppen sikerült elkapnom a pillanatot, ahogy a matt-zöld szemek kezdenek áttetszővé és helyenként halvány lilás-rózsaszínbe fordulni. Még nem igazán őszies, de már nem is nyár.


Gyereket nevelni az egyik legnagyobb kihívás, amivel az életemben eddig találkoztam. Ma este például a fiammal sikerült kölcsönösen bemattolnunk egymást.

Történt, hogy a vacsora után azt mondtam a két gyermeknek, amíg én előkészítem a fürdés utáni kakaókat, a fürdővizet és a többi ilyen technikai dolgot, addig legyenek oly kedvesek és rakjanak rendet. Ez nem irreális kérés, ha arról van szó kb. 10 perc alatt felszámolják a szobájukban található káoszt, normálisan, szépen, együtt. Azt is megígértem, hogy amint végzek az én részemmel segíteni fogok. (tovább…)