Blogok időrendben archívum

Ezeken az oldalakon találhatod meg időrendben visszafelé haladva, egymás után sorban a blogbejegyzéseket. Ha típusok szerint szeretnél nézelődni (fotók, idézetek, mikroblogok, stb.), akkor a navigációs menüben a Blogok elem alatt tudsz szűrni.

Ha időrendben szeretnél szűkíteni a találatokon, akkor az Archívum felirat alatti legördülő menükből tudsz évekre és hónapokra szűrni.

Minden más esetre az oldal beépített keresőjét ajánlom.


Szóval arról akartam írni, hogy a lányom megoldotta, hogy szép keretes történet legyen az óvodás éveiből.

Az az igazság, hogy az első két évben baromi nagy pechünk volt az óvónőkkel. Két nyugdíj előtt álló munkatárs, akiket nagy érzékkel egy csoporthoz osztottak be, úgy, hogy tudták nem fogja végigvinni egyik sem a csoportot. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az egyikük magasról beleszart az egészbe, a másik meg nem volt túl rugalmas (a fene tudja, hogy valaha fel tudott-e engedni), nem ragozom, nem ütöttük meg a főnyereményt velük.

A lányom se egyszerű eset, aláírom, de az első két évben minden reggel sírva, vagy sírás közeli állapotban mentünk az intézménybe, az ajtóban úgy kellett lefejteni magamról. Sosem fogom elfelejteni a mantrát, amit minden reggel ébredéstől az elválásig nyomott:

– Integetsz, Apa? Mondd meg Anyunak, hogy nagyon hamar, uzsonna után jöjjön értem. Megmondod, Apa?

És ezt megállás nélkül.
Igyekeztem különféle trükkökkel, rituálékkal, ordítással, fenyegetéssel, kedvességgel, nem sorolom, mindent végigpróbáltam, -tunk, hogy javítsunk a helyzeten. A probléma ott volt, hogy ezt csak mi próbáltuk, a két óvónő ezt csak a mi gyengeségünknek, nevelési inkompetenciánknak és/vagy a lányunk szörnyű természetének tudták be. Az fel sem merült, hogy esetleg ők is segítsenek megoldani a dolgot.

Szóval tavaly ilyentájt a két unalomban kiérdemesült óvónő elment nyugdíjba és a gyerekek érdemtelenül megsiratták őket, viszont kaptak végre egy olyan óvónénit, aki foglalkozott velük, sőt igyekezett, hogy jól érezzék magukat. Cili egész évben vidáman ment az oviba, egy kezemen meg tudnám számolni hányszor volt valami hiszti-jellegű performansz. Idill volt az élet, na.

Aztán most erre az utolsó hétre visszakaptuk a korábbi reggeleinket. Történt, ugyanis, hogy a nyári szünet miatt összevonások voltak, a lányom csoportjánál meg valami érthetetlen okból megcserélték az óvónőket másik csoporttal, szóval nagy kavarások voltak, az új tanerő hasonlóan állt a dolgokhoz, mint a korábbiak, így aztán egyik reggel azt vettem észre, hogy újra a sírás és a fent leírt mantra megy. És ment ez végig, az utolsó napig.

Hát így lett keretes a sztori.


– Dávid mibe kéred az innivalót? Pohárba, vagy az üvegedbe?
– Én az óriás kullancsomba kérek inni!

#davidmondta


Esős, undorítóan ragacsos idő, amikor mozdulatlanul is leizzadsz.

A korábbi naplóimat mindig időjárás jelentéssel kezdtem, valószínűleg tudat alatt a nagyapámat majmoltam, aki Dunaföldváron egy kockás füzetben vezetett naplót. Nem volt túl informatív és elég sokat elmond az öregúr világnézeti és érzelmi prioritásairól a cucc, mert az időjárással kezdte (eső, napos, hány celsius), aztán a Duna magassága következett, majd hogy ki tartózkodik aznap a házban (a kutyával kezdve), ha volt valami világrengető dolog, akkor egy-két sorban arról is írt. Jobban belegondolva nem igazi naplót írt, hanem egy log fájlt vezetett.

A múlt hétvégén egyébként voltunk lent Bandiékkal a nyaralóban, lekotortam a mohát a lépcső tetejéről és igyekeztem kiszabadítani azt a beton csíkot, amit a nagymamám öntetett fel. Belekarcolta egy százas szöggel a dátumot, mert sorsfordítónak érezte (nem alaptalanul), 1989. 06. 16, Nagy Imre újratemetése. Alatta három gyerekkéz, az unokák belenyomhatták a betonba a mancsukat, alatta a szöggel a neveink. Az Andris, ahogy a mellékelt képen is látszik még egész jól kivehető, Bori is nagyjából, Lacust már nagyon kell nézni, meg tudni, hogy hol volt ahhoz, hogy kiszúrd. Aranyos emlék ez, sajnálom, hogy el fog kopni. (Itt lehetne szép párhuzamokat vonni az életünkkel meg a demokráciánkkal is, eltűnünk mind szépen.)

Ez az időjárás jól elterelt az eredeti témától amiről írni akartam: Cili utolsó hetéről az oviban, de akkor ezt eltesszük másik időpontra.

   Őri András - - hozzászólás

Vannak még igazi basszameg pillanatok a munkában, amik pár perccel (órával) később visszatekintve leköröznek egy hosszú hétvégés-bebaszós csapatépítést.

Egyszerű feladat, a webáruház egyik funkcióját új böngésző ablak helyett egy kis ajaxos modalban kell megjeleníteni. Rövid előkészítés után jött a pofára esés: desktopon minden okés, de mobilon csak egy üres popupot kaptam. Fél óra keresgélés után csak egyre zavarosabb lett az egész, beszállt a kolléga is. Friss erő, látszott rajta, hogy most majd jól megmutatja.

A végén már a stackoverflow poklait bújtuk, hogy ugyan mi a pöcs lehet, végigtúrtuk a szerver logot is, de semmi. Aztán végül, a legnagyobb elkeseredés pillanatában, amikor csak bután néztünk egymásra, a Laravel fájlok közt feltűnt egy picinyke feltétel: ha nem mobil.

Hogy a tanult kollégát idézzem: baszics!


Cili szőlőt eszik, leejti a fürtöt, vizes foltot hagy a padlón, nézegeti.
– Esetleg töröld fel. – mondom.
Cili egy elegáns mozdulattal feltörli a zoknis talpával.
– Na de Cili! Nem így gondoltam!
– Ez volt kéznél – mentegetőzik.
– Mondjuk az ember ilyenkor fog egy törlőt és feltörli. De nem így, mint egy malac…
Erre Dávid őszinte érdeklődéssel:
– Mét? A malacok így töllik fel a padlót?

#davidmondta

Ildikó, kérek szakvéleményt Apukádtól. 😂


Hallom Dávid a konyhában kidob valamit, aztán párbeszéd a gyerekszobából:
Cili: – Áh, már vártam magát! Mi tartott ennyi ideig?
Dávid: – Hát… hát kidobtam azt a papírt a kukába.

#ennyitafantáziáról #atényekazoktények #eztörténtna #cilimondta #davidmondta


Hallom Dávid a konyhában kidob valamit, aztán párbeszéd a gyerekszobából:
Cili: – Áh, már vártam magát! Mi tartott ennyi ideig?
Dávid: – Hát… hát kidobtam azt a papírt a kukába.

#ennyitafantáziáról #atényekazoktények #eztörténtna #cilimondta #davidmondta

   László Zsófi - - hozzászólás

A töltsünk minőségi időt a gyerekekkel program keretében nekiláttunk a Legokhoz egy hegy-alagút diorámát építeni. Ilyenkor jön jól a 3 év munkaviszony egy vasútmodellező szakboltban.

Az elején érdeklődve álltak körbe, aztán amíg csak kartont vágtunk kezdték elveszteni a lelkesedést. Egy idő után egyedül maradtam a konyhaasztalnál. A Lányom kezdett el visszaszivárogni, amiikor nekiláttam felvinni a kartonpapírra a gézcsíkokat. Megjelent az ollóval és elkezdte felvágni a csíkokat, aztán élvezettel pacsmagolt a ragasztóban.

Mikor kivakartam a ragasztóból magunkat kikevertem a gipszet, amire megjelent a Fiam is. Három ecsettel buzgón maszatolták a kartonra és gézre a gipszet. Mire jól eláztattuk az egészet elkezdtünk konyhapapírból is rétegeket rakni a hegyre. A végén a maradék gipszet ráöntöttük az egész tetejére.

Elégedetten vonultak le, fülig gipszesen, most azt találgatják, hogy vajon reggelre kopogósra szárad-e.

A gyerek projekten kívül is nagy nap ez a mai, újra lett mosogatógépünk. Három év után.


Apjuk: – Akkor hova menjünk?
Dávid: – Én haza akarok menni!
Cili: – Játszótérre!
Apjuk: – De én sétálni szeretnék.
Gyerekek: – Neeeem!
Cili: – Akkor menj el sétálni, mi meg játszótérre megyünk.
Én: – Apák napja van, csak mondom.
Cili: – Dehát apa azt csinál, amit akar!

#cilimondta


Szülő: – Akkor most nyomás fogat mosni, pisilni!
Gyerek: – Ok! De ezt nézzétek, és már le is vetette magát a puffról páros lábbal, és éppen mászik vissza.

Ez a párbeszéd lehet, hogy behelyettesíthető random gyerekkel és szülővel. De mi elfáradtunk mára. 😥🙄

#cilimondta

Dávid tenyérbemászó viselkedését szidalmak követik. Lefekszik az ágyra arccal lefelé.
– Na, most mit csinálsz? – kérdezem.
– Nagyon szégyenkezelem magam. – jön a válasz.

#davidmondta


Szülő: – Akkor most nyomás fogat mosni, pisilni!
Gyerek: – Ok! De ezt nézzétek, és már le is vetette magát a puffról páros lábbal, és éppen mászik vissza.

Ez a párbeszéd lehet, hogy behelyettesíthető random gyerekkel és szülővel. De mi elfáradtunk mára. 😥🙄

#cilimondta

Dávid tenyérbemászó viselkedését szidalmak követik. Lefekszik az ágyra arccal lefelé.
– Na, most mit csinálsz? – kérdezem.
– Nagyon szégyenkezelem magam. – jön a válasz.

#davidmondta

   László Zsófi - - hozzászólás

“Anya, az embernek milyen az élete?”🤔

“Szerelmesnek akkor kell lenni, amikor este van.” 😮

“A Kolos azért üldözött, hogy elkeserítsen.”

#davidmondta