Blogok időrendben archívum

Ezeken az oldalakon találhatod meg időrendben visszafelé haladva, egymás után sorban a blogbejegyzéseket. Ha típusok szerint szeretnél nézelődni (fotók, idézetek, mikroblogok, stb.), akkor a navigációs menüben a Blogok elem alatt tudsz szűrni.

Ha időrendben szeretnél szűkíteni a találatokon, akkor az Archívum felirat alatti legördülő menükből tudsz évekre és hónapokra szűrni.

Minden más esetre az oldal beépített keresőjét ajánlom.



– Anya nézd! Józsaszín fa!
– Igen, virágzik. Nagyon szép ugye? Azok a rózsaszínek rajta a virágok.
– Méjt jakták oda?

#davidmondta

   László Zsófi - - hozzászólás

“Amikor a Nagypapa itt van, mindig a Repcsiket kell nézzük, mert egyszerűen imádja a Rozsdást!”

Kinga Bentzik :)
#cilimondta


Pár éve a sorozatok kiküzdötték magukat a brazil szappanoperák és teleregények státuszából, döbbenetes tempójú növekedést mutatva. Most ott tartunk, hogy hiába tolnak bele mozifilm nagyságú (vagy nagyobb) pénzeket, hiába jelennek meg mozivászonról ismerős fejek a sorozatok nagy része igazából nem (sokkal) jobb, mint az Isaura volt. Ezért jó, amikor az ember olyan gyöngyszemekre lel, mint a  Peaky Blinders.

A szörnyű sorozat-cím fordításról híres magyar tévé képes volt Birmingham bandája néven futtatni a sorozatot, ami több ponton is vacak.

A  Peaky Blinders már a zenéjével megfogott. Aztán, hogy főcíme gyakorlatilag nincs is neki, ez nagyon jó, főcímből ritka a jó, a Homeland például valami eszméletlen tré ebben a műfajban. De a legjobb, hogy úgy tűnt, a tévé előtt ülve esténként, hogy ezt a sorozatot nem csak én élvezem nézni, hanem a színészek is élvezték készíteni. Ami nagy előny és mázli is a Peaky Blinders esetében, mert ezzel sikeresen elfed egy csomó nagyon átlagos, klisés megoldást.

Tetszett, hogy rövid volt. Hat epizód, ami alatt pontosan, sallangoktól mentesen elmeséltek egy remek gengszter sztorit. Tetszett, hogy nem túlhajtva, de kaptunk egy normálisan megalapozott főszereplőt. Tetszett a világháború utáni világ, hogy nem mindenki nyert ezzel a győztesek között sem. Kicsit jobban tetszett volna, ha a női szereplőkkel többet tudnak kezdeni, de a megszokott gengszter macákhoz képest még így is sokkal jobbak lettek.

Nekem főleg a lánytestvér, Ada (Sophie Rundle) tetszett abban a jelenetben, ahol hátraordít a moziban, hogy menjen má tovább a film, ő is Shelbey, még ha nő is. A három női szereplő feladata jóformán annyi volt, hogy elővezessék a korai feminizmust, a fura helyzetet, ahol a háborúból hazatért férfiak cselekvő és öntudatos asszonyokkal találták szembe magukat. Olyanokkal, akik nehezményezték, hogy visszakerüljenek a rokka meg a lábos mögé. (A három közül eddig Grace karaktere volt a leggyengébb.)

A sorozatot azonban főleg a főszereplő, Cillian Murphy vitte el a vállán. Ezt a szerepet neki írták és ő maradéktalanul belakta.

A történet nem új, nincsenek benne meglepetések, de jó nézni. A színészek teljesen rendben vannak, talán ahogy már írtam a női karakterek fejlődhetnének kissé, de lehet, hogy ennyi jutott nekik a lehetőségekből. Kitérnék egy összehasonlítás erejéig a Taboora, mert nagyjából egyszerre néztük őket és egy évszázad különbséggel mutatják be Anglia nyomorultabb részét. A Taboo nagy erényének tartották a Peaky Blinders is az, de nincs benn túltolva. Nem mindenhol és nem mindenki. És ettől az egész sokkal intenzívebb élmény volt. A látvány faktor is sokkal jobb, mint a Taboo esetében, nem tudom hol mekkora költségvetés volt rá, de a Peaky Blinders visszafogottságában is élvezhetőbb, hihetőbb.

Jól lezárt hat részt kaptunk elsőre, úgy elrendezve, hogy ha itt lenne vége, akkor sem maradna hiányérzet, maximum a sajnálkozás. Szerencsére már több évad van leforgatva és jön az új is, azt hiszem a negyedik, szóval csak remélni tudom, hogy a későbbiekben is marad legalább ez a színvonal.

   Őri András - - hozzászólás

Ez a kép eredetileg az Instagramon jelent meg.

Régi hagyomány nálam a tavaszköszöntő virágfotó. Minden évben eddig egy kedves cseresznyefát fotóztam a Daróczi utcában, de idén egy fotó kedvéért nem megyek vissza oda. Így ezt a szép sárga bokrot fényképeztem idén. #tavasz #hellótavasz #budapest #flowerphotography #leafandpetal #mik #spring #canon #canonhun

   Őri András - - hozzászólás

A kép vágott verziója az Instagramon jelent meg.

#hangglider #budapest #spring #cloud #bluesky #canonhun #canon #dslr #photoofday #latergram #nofilter #mik

   Őri András - - hozzászólás

A kép vágott verziója az Instagramon jelent meg.

#window #yellow #photoofday #urban #canonhun #dslr #nofilter #latergram #mik #győr

   Őri András - - hozzászólás

Ez a kép eredetileg az Instagramon jelent meg.

A köd néha jót tesz a tájnak, ezen a képen elfedi a bevásárlóközpont és autópálya rengeteget. #budaörs #hungary #fog #panorama #photoofday #canonhun #dslr #mik #nofilter #latergram

   Őri András - - hozzászólás

Sokan valószínűleg azért engedték el hamar a Tabut a kezdeti lelkesedés ellenére, mert látszólag sehová sem tartott a történet, csak még indokolatlanabbul bonyolódott tovább, különösebb magyarázat nélkül. Sajnos az évad legnagyobb hibája, hogy ezeket magyarázatokat feltűnően későbbre hagyták, de ettől függetlenül a Tabu még így is az elmúlt évek egyik legérdekesebb sorozata lett.

Bár én nem engedtem el menet közben a sztorit, de az biztos, az egyik negatívuma a sorozatnak, hogy túl lett gondolva. Az alap konfliktus, a nagy játszma, az új amerikai határok meghúzásánál lényeges földdarab sorsa egy csomó kis, fedő játszma mögé volt elrejtve, de mivel még így is túlságosan kilógott ráborítottak egy adag teljesen értelmetlenül használt vudu/misztikumot. Na ezt már nem kellett volna.

Én szeretem, imádom a szürreális sztorikat. A mágia, a misztikum lelkes rajongója vagyok, a Taboo esetében jó lett volna, ha leleplezik a misztikumot és kiderül, hogy ez csak egy eszköz, bűvészet, szemfényvesztés, illúzió a hős kezében. Jó lett volna egy játéknak, ahol nehéz eldönteni, hogy van-e igazából misztikus képessége vagy nincs. Mert a Taboonak, bár próbálkozik ezzel a narratívával, de nem sikerül a pengeélen táncolás. Így meg szinte az is jobb lenne, ha ez a szál teljesen kimaradt volna a történetből, kannibalizmussal és vuduval, féltestvéri szerelemmel együtt.

[…] a saját szarában gőzölgő 1800-as évekbeli Londont, ahol, miközben az elit éppen kolonizálja a világot, a pórnép a mocsokban próbál valahogy túlélni. És ezt a mocskot fantasztikusan jól adja át a sorozat. Konkrétan a látvány magasan a sorozat erőssége, szinte érezni az epizódok alatt sárral, húggyal, vérrel keveredett londoni utcákat és a legalább ennyire lepusztult lakóit. Nincsenek 24 karátos mosolyok, szolidan elsimuló szarkalábak meg tiszta körmök, ebben a sorozatban mindenki borzalmasan néz ki. És ez így is van jól.

Az biztos, hogy nagyon odafigyeltek a koszra, nem maradt tiszta felület sehol. Se testeken, se a lelkeken. Ebben a sorozatban mindenki mocskos. És itt jön elő újra ugyanaz, mint a misztikum esetében is, hogy el van túlozva az egész, hogy ennyi mocsok már sok. Ami kezdetben megdöbbentő volt, az egy idő után megszokottá válik, később meg már fel se figyelsz rá.

Jonathan Price
Jonathan Price

A Tabu legerősebb részeit az intrika a Kelet Indiai Társassággal és a mellékszereplők adják. A kettő természetesen összefügg valahol. A Trónok Harcában is parádés alakítást nyújtó Jonathan Price a Kelet Indiai társaság vezetőjeként gyakorlatilag lejátszott mindenki mást a sorozatból. A másik nagy kedvencem a főszereplő, James Delaney vegyész bűntársa, Cholomondeley (Tom Hollander, akit tavaly a Night Managerben is láthattunk).

[…] a Hardy család megírta Tomnak a tökéletes főszerepet. James Delaney egyszer sem beszél három mondatnál hosszabban, már ha egyáltalán hajlandó emberi szavakat használni a kommunikációhoz. Cserébe baromi ijesztő, meglehetősen határozott és érthetetlenül jól áll neki a cilinder.

Tudja fene, én ennél azért többet várok el egy főszereplőtől. Nagyon magamra fogok maradni a véleményemmel attól tartok, de énrám nem tett igazán nagy benyomást Tom Hardy alakítása. Volt neki egyféle nézése és azt tényleg remekül hozta bármilyen szituációban, lett légyen az romantikus, agresszív, feszült, nyugodt, sorolhatnám. Aztán nem is nagyon beszélt, ugye, ami még nem lenne akkora baj, mert megtették helyette a második vonalba kényszerített többi színészek, de azért nyolc epizódon keresztül a nagy hallgatagság is unalmassá tud válni.

James Delaney karaktere volt az egyetlen, aki kapott karakterépítős mellékszálakat, plusz szereplőkkel, akik hozzáadtak a személyiségéhez. Borzasztó nagy szüksége is volt rá, mert Tom Hardy önmagában szinte csak megjelent a képernyőn és minden mást a többiekre hagyott. Ha összevetjük, hogy akár a vegyész, akár a komornyik (BraceDavid Hayman alakítása) vagy a Kelet Indiai Társaság lótifutijai mennyivel hitelesebb szerepeket építettek fel sokkal kevesebb időben összevethetetlenül több és minőségibb színészi eszköztárral, akkor az a csinosan viselt cilinder labdába sem rúg.

Szerencsére azért van egy másik karakter és színész, aki még Tom Hardyt is alulmúlta a nyolc epizódban, a féltestvérét játszó Oona Chaplin. De hagyjuk is őt a jól megérdemelt feledés homályában.

Szóval adva van egy ritkán feldolgozott időben játszódó, egyszerre globális és lokális történet, korhű jelmezekkel és környezettel, misztikummal, Tom Hardyval, remek brit színészekkel, vérrel, már-már horrorral és politikával teli sorozat, ahol a hősről lassan kiderül, hogy egyáltalán nem jó ember. Ne igazán lehet még ehhez hasolnó sorozatot mondani, ezért is annyira érdekes, hogy a Tabu mennyire elment az emberek mellett. Egy összeszedettebb, konkrétabb, a saját részletesen kidolgozott világát kihasználó második évad még simán megmentheti ezt a sorozatot. Kár lenne érte, mert ilyen sem történik túl gyakran.

Az első mondattal egyáltalán nem értek egyet. 1814, ez az időszak nem egy regényben, mozifilmben vagy kosztümös sorozatban jelent már meg (a Hiúság vására, például). Szerintem a Tabu azért ment el az emberek mellett, mert se nem jó, se nem rossz, de inkább érdektelen. És ezen semennyi megokolatlan misztikum, koponyát borító mocsok és fura kalap sem segít. Én részemről nem igazán vagyok kíváncsi a következő évadra, lassan az elsőt is elfelejtem.

   Őri András - - hozzászólás


Cili kirándulás közben szerez egy botot, hajlott háttal megy, közben sóhajtozik.
– Öreg vagyok, birkákat szántok…

#cilimondta