Egy fricska

Este hatra értem ki a József nádor térre, hét nap alatt harmadszor. Másodszor izgultam azon, hogy rajtam kívül hányan vették még a fáradtságot és mutatják meg, hogy elegük van.

Nos ma este nem sokan, főleg ha keddhez hasonlítom. Másrészt a mai este inkább volt fricska, mint tüntetés. Olyasminek éreztem, mint egy utolsó bekezdést egy hosszú könyv első fejezetében.

  • A szervezők deklarálták a győzelmet,
  • de jelezték, hogy a harc nem ért véget, árulástól lehet tartani. (Tudtuk, ezért jöttünk.)
  • Megköszönték nekünk, hogy ott voltunk. Nem csak ma.
  • Megtörtént a nyitás más témák irányába is.

Egy fricska részletei…

a háború most jön

Ne tévesszen meg senkit a ma reggeli maszatolás. Orbán Viktor nem azt mondta, hogy eltörlik a netadót. Tessék figyelmesen elolvasni.

De, ha tegyük fel mégis kivennék és nem is tennék be átnevezve, akkor is van miért protestálni még.

  • kiscsillió másik adó (igen a samponos is)
  • EU a ruszkik helyett
  • NATO a ruszkik helyett
  • Liberális demokrácia a szürke pép helyett

Én azt láttam az elmúlt két tüntetésen, hogy a netadó a szlogen volt, de a táblák, az Uniós zászlók sokkal többet üzentek. Ezért még van miért az utcára menni.

Menjünk.

bezzegapu

A napokban egy ismerős megosztott a Facebookon egy “jó apáról” szóló cikket. A lényege annyi volt, hogy hiába szereti a családját, annyit kell értük dolgoznia, hogy nem is marad ideje rájuk. Ezért sajnáljuk és tiszteljük.

Baromság.

Az a véleményem, hogy meg kell tudnod találni a helyes egyensúlyt a munkád és a családod között. Legyen meg a pénz, de egy idő után már nincs az a pénz, amiért megéri kihagyni az életet az életedből.

bezzegapu részletei…

alkotás és béke

A héten újra weboldalt kell készítenem, mondhatni visszatértem a szakmámhoz. Nem kellett nyomdával egyeztetni, kifutókkal, margókkal, biegeléssel meg ilyen baromságokkal foglalkozni. Nem kellett unalmas modelleket fotózni és újabb céges blogokat írni, hogy tartalmat generáljak.

Ültem a gépnél, és az volt a kihívás, hogy minél kevesebb sornyi kóddal érjem el a tökéletes végeredményt. És amikor 8 sorból megoldottam 5 dobozt és az egész élni és működni kezdett olyan nyugalom, béke és öröm töltött el, mint az elmúlt hónapokban egyszer sem. Ez az én világom…

a hiányzó szereplő az internetadó sztoriból

Az elmúlt bő egy hét alatt az internetadó kapcsán az “utca embere” eljutott odáig, hogy maximalizált ára van az adónak és nem ő, hanem a szolgáltató fizeti.

Persze az utolsó tétel hülyeség, a bankadó is visszahullt ránk, az eredménye az, hogy egyre inkább hanyagoljuk a bankkártyát és csúszunk vissza a készpénz szürke zónájába.

Egy szereplő viszont nem exponálta magát eddig: a távközlési cégek. Úgy tűnik, mintha ők leszarnák. Pedig ma este már – elvileg – az ő pénzükért megyünk az utcára, mi hátradőlhetnénk és mondhatnánk, hogy mindegy, úgyse én fizetem.

A fiatalokat csak az Internet érdekli.

Apám mondta az elmúlt években valamikor, hogy a

fiatalokat csak az internet érdekli, azért tart ott az ország ahol.

Az idézet nem pontos, de a lényege ez volt. Én ezt jó nagy hülyeségnek gondolom, de azért tegnap este az első pár percben eszembe jutott az Ősöm kinyilatkoztatása. Ma reggelre többen jutottak arra a következtetésre, mint Apu, szerintem tévesen, elmondom miért gondolom máshogy.

A fiatalokat csak az Internet érdekli. részletei…

Tüntetés az internetadó ellen

internatado-tuntetes-20141026-03
internatado-tuntetes-20141026-02
internatado-tuntetes-20141026-01
  • Orbán monnyon le!
  • Orbán takarodj!

Kicsit késve érkeztem, a 49-es villamosról leszállva körbepillantottam merre menjek, de csak követnem kellett az emberkígyót. Sietve lépkedtem el a komótosan haladó (internetadó) tüntetésre “sietők” közt, fiatalok, idősebbek, rengeteg arc. Az Erszébet térről vezető átjáróba nem fértem már be, mérgezett egérként futottam körbe a tömböt, hálisten itt még befértem a térre. Fotózni és demonstrálni jöttem, az állványom azonban borzasztóan hátráltatott. Jó helyre nem is jutottam, így egy akusztikailag kedvező pontot kerestem inkább.

A beszéd szerintem maximum közepes volt tartalmilag, de megvolt benne a kellő tűz. Ott álltam, állítgattam a fényképezőn a magas ISO és rövid záridő értékeket, hogy így állvány nélkül is tudjak pár képet lőni, és azon kaptam magam, hogy az évek óta nem hallott mondatot skandálják:

Monnyon le!

A meglepetés az volt, hogy most Gyurcsány helyett Orbán nevével cifrázták. Tegyük hozzá, hogy hátrébb, ahol én álltam néhányan kínosan feszengtek. Több, alapvetően jobboldali jöhetett el és az Orbán takarodj hullámai, amik átcsaptak a téren nekik hirtelen sokkot hozhattak.

Én a felvonulás és pártszékház előtti demonstrációból kimaradtam, mert Apai kötelességem hazahívott, de szolidaritok innen is, és kedden újra ott leszek!

Hosszú hétvége Pécs

Március elején voltunk utoljára Pécsen, a szüleimnél. Akkor még hármasban jöttünk Apu szülinapjára, tudtuk, hogy egy ideig Dávid miatt, ekkora utat nem vállalunk be. Most a hosszú hétvégére nekiindultunk, a téllel együtt érkeztünk meg.

Különleges út volt, Dáviddal ekkora távra még sosem indultunk el. Másrészről ez egyfajta próba út is, hiszen kölcsönkaptuk Zsófi szüleitől azt a Zafirát, amit valamikor az év végétől már magunkénak tudhatunk. A két gyerekkel a Leon már kezdett nagyon szűk lenni. Mégis, ahogy elhajtottunk mellette valami gombóc szorította a torkomat, 11 éve minden nagyobb élményünkben hű társunk az az autó, megható ez na.

Aggódtunk kicsit, hogy a kölkök mennyire akadnak majd ki az úton, de Dávid nemes egyszerűséggel végigszunyálta, Cili meg az utolsó 20 kilométeren ébredt és nézelődött a székéből. Egyébként se akkora kaland már a Budapest Pécs táv, két és fél óra alatt legyűrtük. Most Szekszárdnál átváltottunk a régi hatosra, helyből megrohantak a gyerekkori emlékek. Mennyit autóztunk mi erre!

Van valahol Bonyhád előtt egy tábla: Sötétvölgyi gyerektábor. Röhögtünk Zsófival eleget rajta, ki az a megátalkodott szülő, aki egy ilyen helyű táborba íratja be nyaralni a gyereket?

Télies, esős

Nincs szerencsénk az idővel, esik és baromi hideg van. Rossz kombináció ez, tegnap délután elvoltunk Anyuéknál, de ma délelőttre Cilinek már kellett valami program, ahol kimozogja magát. A múltkori játszóházas tapasztalatból okulva nekiláttam ilyesmi után kutatni Pécsen. A Zsolnay negyedet ajánlgatta a Google, de a honlapján semmi infó. Felhívtuk őket, de nem tűntek meggyőzőnek, így a második találatot néztük meg a  Mosolyország játszóházat a Pécs Plázában. Anyu otthon maradt főzni Cilinek, mi meg négyen elautóztunk a kitartó esőben.

A hely elég szűkös volt és rengetegen jutottak arra a következtetésre, mint én, de a célnak 1000%-ban megfelelt. Cili kiugrálta magát, én meg mire kezdtem teljesen elunni már lejárt az időnk, szóval elégedett lehetek. Az 1200 pénzes belépőre rádobtam még 500 forintot és Cili így kevés sírással, de egy héliumos lufival gazdagabban távozott.

Délután látszott, hogy további energia levezetésre van szükség, így a délutáni alvása után, az egyre csendesedő, majd végkép megszűnő esőben elmentünk sétálni egyet a leánnyal és Anyuval hármasban. Cili kapott egy Zöpd béka nevű sütit a Mecsek cukrászdában, megnéztük az óriás lovat a Széchenyi téren, jól szórakoztunk. Hazafelé egy rövid bevásárlás után buszra szálltunk és a már sötét Tettye parkon átvágva jöttünk vissza.

Keri

A családi örömök mellett ért egy hír, ami tegnap teljesen letaglózott: 21.-én meghalt Keri Úr. Ő Apuék főiskolai barátja volt, és aztán mindig feltűntek a családjával az életünkben. Zenélt a Szélkiáltóban és hamar rákattant a netre, így lett Apu barátjából az én ismerősöm is. Keri úrról biztos mindenkinek a Szélkiáltó vagy a jellegzetes pécsisége jut eszébe, de nekem nem. Ezt meghagyom másoknak. Nekem Keresztény Béláról az Internet, a kör e-mailek és a Kispál zenekar pécsi koncertjei jutnak eszembe.

Keri a munkája mellett napi 10-30 viccekben gazdag kör e-mailt küldött az ismerőseinek. Erről ha akartál leiratkozhattál, és bár sokszor idegesítő volt, általában vidámságot csempészett a napodba. Ez még a blogok hőskorában volt, a Le Patito Journal napivicc rovatának jelentős része Keritől származott.

A humor mellett Keri állandó pletykaforrás volt Lovasiékról. Ők jóban voltak és Kerinek mindig volt egy két fotója, amit megosztott és a hozzám hasonló rajongó kamaszoknak ezzel páratlan örömet okozott.

Keri emellett a leghülyébb korszakaimban is felnőttként kezelt és ez borzasztó jól esett mindig. Nagyon szégyellem, hogy egy ilyen hülye korszakomban aztán leiratkoztam a listájáról, csak politikai nézeteltérések miatt. Ma ezt már nem tenném, biztos sokat hagytam így ki az életemből. Mégis Keri a Facebookon keresztül követte mit csinálok, olvasta a blogjaimat és több barátommal ellentétben ő gratulált a gyerekeim születésénél, érdeklődött róluk. Az utolsó nem gyerekekről szóló chatelésünk az Ötös számú vágóhíd blogos kritikám kapcsán indult el. Küldött élménybeszámolót az apukájáról, aki szintén ott volt a bombázáskor és ő is túlélte. Gyakorlatilag róla is szólhatott volna a könyv.

Azzal, hogy ő meghalt ugyanúgy meghalt egy darabja a gyerek és fiatalkoromnak, mint amikor Kersch ment el tavaly karácsonykor. Őszintén gyászolom szegényt, bár évek óta személyesen nem találkoztunk hiányozni fog.

Folyt. köv.

 

Munkahelyi rasszizmus

Azt hiszem az elmúlt évben a társadalom átlendült egy érzékeny ponton a rasszizmus tekintetében. Ezt onnan gondolom, hogy az én munkatársaim egyikéről se lehet elmondani, hogy liberális emberek lennének, de még az általános toleranciát se várhattam el tőlük soha. Időről időre megütötte a fülemet a beszélgetések közben a cigányozás, a zsidózás.

Az elmúlt időszakban azonban sűrűsödnek az ilyen esetek. Büdös cigányok, rohadt zsidók. Ezek a jelzők egyre szabadabban szállnak. Ha más nem, akkor egy meglepődő történet: ahhoz képest, hogy cigányok milyen rendesek. Nem mondom, hogy ez újdonság Magyarországon, de elég szomorú, hogy az alapvetően értelmes, jól szituált kollégáimat sem zavarja már. Sőt, ők maguk is beálltak a sorba.

Az elmúlt két napban már azon gondolkoztam ezt, hogy fogom kulturáltan kezelni. Nem akarok összeveszni senkivel, de ez engem zavar, nem gondolom, hogy tűrnöm kéne. Senkitől. Tippek, valaki?