Ez még mindig nem matek. Igen, Nem, Nem-Igen: népszavazás október 2.-án

A népszavazás október 2.-án egy csomó mindenről fog szólni, miközben nem is szól semmiről, hiszen a kérdés mára értelmetlenné vált. Írtam egy gyors jegyzetet július elején arról, hogy mekkora baromságnak, kihagyott lehetőségnek érzem a baloldali pártok részéről, hogy nem szálltak be a versenybe. Most, egy héttel a szavazás előtt leírom, hogy én miként fogok szavazni és miért.

A legrosszabb választás: ott sem lenni

Az elmúlt időszakban elég sok hozzám közel álló emberrel beszélgettem arról, hogy mit gondol a kvóta-népszavazásról. A legzavarosabb elméleteket azoktól hallottam, akik azt mondták nem mennek el. Ment a matekozás, hogyha így érvényes meg úgy érvénytelen, akkor ez így segít meg úgy. Amikor a végén feltettem a kérdést, hogy mindez nem lényegtelen- e, ha az egész kérdés idejétmúlt és súlytalan: semmi értékelhető válasz nem jött. Apám volt az, aki annyit mondott, hogy legalább esélyt adnak annak, hogy ne legyen érvényes.

Szerintem ez tök mindegy. Ez egy parázás, hogy érvényes lesz-e a népszavazás vagy nem. Kvóták úgyse lesznek, szóval amivel kapcsolatban most felhatalmazást kér a Kormány azzal egy érvényes eredmény birtokában sem tehet semmit. Legalábbis kvóta ügyben nem, és jelen pillanatban ez az egyetlen aminél lényeges az érvényesség.

A második legrosszabb verzió: nemmel szavazni

Számomra a nem, mint válasz fel sem merülhet, nem komolyan vehető opció. Az én jövőképemben ez az ország egy Európai Egyesült Államok része, ahol közösen hozzuk meg a döntéseinket. Tudom, hogy ez még nincs közel, de azt gondolom, hogy nehéz küzdelmek után végül úgyis ide fogunk kilyukadni. Lehet, hogy előbb kell majd hozzá egy komoly próba, ahol a Nemzetek Európájának adunk egy esélyt, de szerintem ez az alapvetően életképtelen elképzelés egy idő után úgyis kudarcba fullad és akkor már nem lesz másik választási lehetőség. Ha ehhez végig kell zongorázni minden fokozatot ám legyen, de csináljuk ésszel.

Az Orbán kormány által feltett kérdés valahol pont ezt a problémát feszegeti, milyen Európát szeretnénk mi, Magyarok. Olyat, ahol egy laza szövetségen belül folyamatos rivalizálással és játszmázással telik az idő vagy egy összefogott, és egységes célokért mozduló – mondjuk ki nyugodtan – birodalmat. A nem válasz az erős függetlenség mellett áll ki, míg az igen az erős birodalom mellett. Számomra a Nemzetek Európája kevés, ezért én nem tudok nemmel szavazni.

A langyos verzió: érvénytelenül szavazni

Minden tiszteletem a Kétfarkú Kutyáké, tényleg, a Helsinkiről meg a többi szervezetről nem is beszélve, de most nagyon nem tudok egyetérteni velük az érvénytelenség témájában. Az egyetlen pozitívuma a gondolatuknak, hogy el kell menni szavazni. Szerintem ez olyan alapvetés egy (kvázi) demokráciában (is), amit nem szabad elfelejteni. Az érvénytelen szavazat, ha már az előbb matekról volt szó sehova nem fog számítani. Elmondják majd egyszer-kétszer a tévében, hogy igennel, nemmel és érvénytelenül mennyien szavaztak, de két hét múlva, vagy egy-másfél év múlva, amikor a parlamenti választások miatt ez a voksolás újra előkerül csak a nemek és valamennyire az igenek fognak számítani. A többi a kutyát se fogja érdekelni.

Az egyetlen valódi ellenvélemény: az igen szavazat

A nem szavazatnál már leírtam, hogy számomra az egyesült Európa eszméje az üdvös. De az igen emellett egyéb szempontokból is a legjobb válasz szerintem.

1. toleranciát ígér

Az elmúlt másfél évben Magyarország, állami szinten, rengeteg energiát és pénzt feccölt abba, hogy félelmet és idegengyűlöletet plántáljon az állampolgárok szívébe. Egyébként az én személyes és nagyon lesújtó véleményem szerint erre sokkal kevesebb pénz is elég lett volna, mert sajnos ez az idegengyűlölet elég erős a társadalmunkban. Pont ez a szörnyű, ellenséges és szeretet nélküli tömb az, ami jobban kiemeli azt a pár szervezetet és embert, akik a rettentő ellenszél ellenére valódi segítséget nyújtottak, amikor és ahol kellett. Hogy egyáltalán voltak szolidáris, támogató és emberséges cselekedetek is. És szögezzük le, hogy ebben a kormánynak semmi szerepe nem volt. Semmi. Csak civil szervezetek és emberek fogtak össze és segítettek más embertársaikon amikor azok a legnagyobb szükséget szenvedték.

Ez egyébként jó hír egy keresztény-demokrata pártnak, hiszen ennél keresztényibb cselekedetet nem várhatnak senkitől.

Az igen válasz a toleranciát fejezi ki. Mindenki kinyilváníthatja újra, vagy először, hogy nem hagyná ott a másik embert az út szélén, a tengeren hányódva, a pályaudvar peronján vagy egy rosszul felszerelt táborban.

2. a matek faktosoként (phü!) is ezt ajánlanám

Ha egy pillanatra visszatérünk ahhoz az elmélethez, hogy a népszavazás október 2.-án csak egy hatalomtechnikai matekra lesz jó, akkor számomra az igen sokkal erősebb válasz, mint a nemigen vagy a semmi. Ahogy fentebb már írtam: az igen mindig kimutatható lesz.

3. ez igen egy jobb Európa felé vezet és nemet mond az Orbán-kormánynak

Minden egyes igen szavazat egy komoly és valódi ellenvélemény a kormányunk politikájával szemben. Nem maszatolja el a kérdést, egyenes gerinccel vállalod, hogy te ezzel az egésszel nem értesz egyet. Az csak egy plusz hozadéka, hogy az elmúlt hetekben a kormány erre a kérdésre egy csomó más jelentést rápakolt, amikre mind nemet mondhatsz most egy igennel. Faramuci, de így van.

Azt nem hiszem, hogy Orbánék ki akarnának lépni az Unióból, hiszen egyáltalán nem érdekük. Az Unió soha nem fogja őket leváltani, az nem az ő feladata, az a mienk. Viszont pénzt azt ad nekünk, máshonnét ebben az országban nem lehet pénzt szerezni. Amit aztán el lehet lopni. Legalábbis én így gondolom. De Orbán elég sokat tett fel a népszavazásra, nem is igazán értem, hogy minek, mi értelme volt, de így van. Az, hogy a nemek nyernek: egyértelmű. Nem kérdés. De, hogy mennyi ellenvéleményt lehet felmutatni majd, hogy mekkora százalékkal nyer majd a nem, az csak az igeneken fog múlni.

Amikor majd kiszeded az érvénytelen szavazatokat a tortából, akkor a kevés igen sokkal több ellenvéleményt fog adni, mint a semmi nemigen vagy azok, akik a tortába be sem kerülnek, mert nem mennek el és adnak le szavazólapot.

Szóval október második napján én elmegyek szavazni és igennel fogok válaszolni, mert ez tükrözi őszintén az én véleményemet. Arra biztatnálak, hogy menjél el te is és szavazz a lelkiismereted szerint és ne a kedvenc pártod direktívái nyomán. Teljesen mindegy, hogy miként szavazol, de szavazz. Mond el mit gondolsz, ne maradj otthon.

Persze tök jó lenne, ha te is igent ikszelnél.

Baška sikátorai

Azt hiszem egy nyaralás mindig nagy élmény, de nekem az idén nyár végi baškai kirándulás extra élményeket hozott. Egyrészt ez volt hat éve az első külföldi utazásunk Zsófival és lassan már csak valami távoli emlék maradt, hogy mennyire jó érzés átlépni az országhatárt és valami nagyon más világba csöppenni. Másrészt ez volt az első külföldi utazásunk a gyerekekkel (ami sok mindent megmagyaráz az első mondatról) és néha szinte a saját szüleimnek láttam magamat, sokkal inkább mint otthon bármikor.

Újra mediterrán utcákon járni, füge és olajfák árnyékában, a házak közül elő-elővillanó tenger kékjével, a sós-párás levegővel nagyon jó volt. Én igazán szerencsés ember vagyok, mert a szüleimmel 5 éves koromtól kezdve minden évben utaztunk, tengerhez jártunk, hegyekbe mentünk, nekem ez az egész nagyon otthonos környezet. Részben ott nőttem fel, még ha ez félig-meddig túlzás is. Az Adria, a Földközi tenger medencéje gyönyörű vidék.
Gyerekkoromban is imádtam a középkorból itt maradt, kőből épült városkákat, ahol a magasra nyúló házak között szűk és megkérdőjelezhető szagú sikátorok kanyarognak. Miután elolvastam pár könyvet Szerb Antaltól ez a sikátor imádat még erősebb lett bennem.

Baška persze még mediterrán mértékkel nézve is egy nagyon kicsi város. Városka. Igazából a régi város egy utca meg a kikötő partja. De az az utca igazán hangulatos kis sikátorokat növesztett minden irányban. Egyik oldalon a tenger felé néztek, a másik oldalon a meredeken emelkedő hegyoldalba épültek a házak. Ezekhez a házakhoz rövid kis utcácskák vezettek, magasba törő lépcsőkkel a végükben. Az egyik ilyen lépcsősornál elhűlve néztem, hogy egy fél ökölnyi repedésből egy komplett fa nőtt ki. Hogy maradt meg, mitől nem dől ki: egy rejtély. Mindenesetre csuda hangulatos volt.

A fotó 2016 augusztusában készült és pár napja már lájkolható az Instagram fiókomban is!

Osztrák sörház a Bartók Béla úton

Hosszú évekig az egyik kedvenc vendéglőm volt a Bartók Béla úton a Nevada. Kicsit vadnyugati hangulattal, remek étlappal és a legtöbb alkalommal halk élőzenével várt. A Nevada tavaly bezárt, a helyén Osztrák Söröző néven nyílt új étterem. Kipróbáltam: nagy csalódás volt. Osztrák sörház a Bartók Béla úton részletei…

Az utolsó igazán szabad délután

Rövid az az időszak a modern ember életében, amikor teljesen kötelezettségektől mentesen és szabadon élhet. Amikor nincs még semmilyen intézményhez láncolva, ahol gyúrják és nevelik, alakítják. Ez a szabadság (amely tankönyvben lakozik) a szerencsésebbeknek az óvoda kezdetéig tart, a kevésbé szerencséseknek a bölcsődéig.

Dávid, szegény kisfiam, az utóbbi csoporthoz tartozik, még nincs is két és fél éves, de már – nővére nyomdokaiba lépve – bölcsődés. Innentől már nincsen az önfeledt, egész napos játék, mert reggel ébredni kell, villamosozni és odaérni az intézménybe. De Cilin látom, és őt hallgatva ébredtek fel bennem a békésen szunnyadó emlékeim, hogy a hétvége is áldozatául esik ennek a konformizált rendnek. Hiába a pihenőnapok, de ahogy nekünk felnőtteknek is a hétfő jár a fejünkben, mint egy nagy ásító szörny, úgy nekik is.

Dávidnak is vége lett az arany életnek, gondoltam készítek róla egy fotót, amin az utolsó délutánján ezt az állapotot, ezt a boldog és önfeledt igazi gyerekkort örökítem meg neki. Szóval szépen összeraktuk kettesben a kisautókat egy nagy körbe és megkértem, hogy feküdjön melléjük. Több képet lőttem, de ezen a sikerült a legjobban elkapni a pillanatot és nagyjából az is van rajta, amit eredetileg elképzeltem.

The Night Of (Aznap éjjel), 1. évad

A The Night Of a nyár egyik nagy durranása a napokban már méltatott Stranger Things mellett. (Magyarul Aznap éjjel címen vetítik!) Nekem nem volt akkora élmény, mint amit a sajtó ígért, de valóban színvonalas nyolc epizódot kaptunk.

Nálam sokat rontott a fogadtatáson, hogy éppen elkezdtük nézni a Better Call Saul első évadát, amikor Zsófi rátalált a The Night Of-ra és ezzel a következő nyolc esténknek megvolt a programja. Én elvagyok a krimivel, de koránt sincs meg bennem a műfaj iránt az a fajta lelkesedés, ami a feleségemben megtalálható. Nekem a krimik jórészt teljesen egy-kaptafa és sablonos sztorik. Két kivétel világol ki, mint a Fárosz: Columbo és Poirot. Ők nekem az igaziak. The Night Of (Aznap éjjel), 1. évad részletei…