én meg a javascript, újra

Épp a napokban írtam arról, hogy mennyire bírom gyűlölni a JavaScriptet, dehát sikerült belefutnom újra egy olyan problémába, amit szimpla CSS3 zsonglőrködéssel nem lehetett megoldani. Így elővettem azt a kevés tudásomat, amit évekkel ezelőtt eltettem és nekiláttam egy státusz váltó funkciót hegeszteni. Gyenge 20 perc kellett hozzá, hogy helyreálljon a dolog a fejemben és meglegyen a két sor. Bármennyire utálom szükséges lesz jobban elmélyülni ebben a nyelvben is, basszus.

Facebook népe

A Facebookon az ismerőseim az alábbi csoportokba sorolhatóak:

  • Macskás
  • Kutyás
  • Politikus
  • Bezzeganya
  • Vitorlázó
forrás: facebook
forrás: facebook

Persze vannak metszetek is, de az első 4 verziót már rég elrejtettem a hírfolyamból, de a ma reggeli képdömping után az utóbbiak is elgondolkozom.

Aztán törölhetném is a fiókomat. :-)

TWD 6×3, ez meglepő volt!

Hiába lehetett már sejteni az áprilisi interjú után, hogy a Walking Deadben nagyot fognak húzni, a harmadik epizód reménytelensége és az egyik központi szereplő halála váratlan volt.

SPOILER!

Többször felróttam már sorozatoknak és könyveknek, hogy az írók az ötlettelenségüket palástolják a jól bejáratot karakterek meghalatásával. George R. R. Martin a nagymestere ennek és roppant idegesítő. A The Walking Deadben az első évadra volt ez jellemzőbb, már jó ideje van egy központi mag, akikre az ember, mint állandókra és halhatatlanokra tekintett. És most éppen ebbe tenyereltek bele készítők, de nagyon csúnyán.

És ez rohadtul jót tett a sorozatnak.

Az, hogy ebből a központi magból kinyírtak valakit rádöbbentette a nézőt és talán a show készítőit is, hogy ez mégiscsak egy zombi apokalipszis története. Itt nincsenek kiszámítható események. És ennek már ideje volt. Élvezem, hogy a zombik újra veszélyesek, hogy az emberek halandók. A TWD jó időzítéssel váltott ritmust újra. (A hajtás után folytatom!)

Utálom a JavaScriptet

A lustaság, főleg a kollégám lustasága, nekem egy csomó plusz munkát jelent. Itt van például egy menü, amit ma kellett hegesztenem, a lényeg dióhéjban ennyi:

Volt egy olyan webáruházunk, ahol a kosár, a profil meg minden egyéb ajax megoldásokkal, a tartalom fölé nyíló ablakokban jelent meg. A webáruház profil részlegében több almenünk volt, ezeket a kollégám szépen visszahívta önmagába és remekül működött. Csak valahogy az egészet nem szerették az emberek, egy idő után én se. Van olyan, hogy rájössz: hibát követtél el.

No, most javítunk, a kosár és a profil is kiszerveződik önálló oldalakra, de leginkább lustaságból a kolléga nem akar belenyúlni a profil és annak menüjének működésébe. A magyarázat, hogy az sokkal szebb és felhasználóbarátabb ha nem töltődik újra a teljes oldal. Kérdéses, hogy van-e értelme betölteni egy rohadt nagy scriptet, egy functiont csak hogy ez így viselkedjen, mint szépen laponként meghívni a tartalmat. Szerintem nem.

De mindegy, ha a főnökség így akarja így lesz. Szóval maradt a hibrid megoldás, ami előhozott pár funkcionális hibát. Például, hogy mivel nem töltődött újra az oldal ezért JavaScripttel kell megmókolni, hogy látszódjon a menü vagy ne látszódjon. Vagy ha legörgettél a hosszú-hosszú menüben a lap legaljára, akkor az új tartalom, ami rövidebb a menünél, nem látszik, mert kivűl – felül – esik a viewporton. Szóval újabb script jön, amivel megoldjuk, hogy görögjön a helyére a cucc.

Gyakorlatilag egy darab hivatkozás a következőképpen néz ki jelenleg:

javascript-tultenges

Pedig lehetne ennyi is:

csinos-html

Hát igen. Megéri.

Trónok harca – George R. R. Martin

Pár hete a kollégám megkért, hogy segítsem ki egy mini honlappal, amit egy rokonának szülinapra adhat, egy rakás ebook letöltéssel. Az anyagot egy pendriveon kaptam meg és rengeteg könyv volt, amiket magamnak is elpakoltam. Köztük a teljes Tűz és Jég dala sorozat.

Évekkel ezelőtt már elolvastam az első könyvet és belekezdtem a másodikba is, de azt félbehagytam, finoman szólva sem voltam elragadtatva a könyvektől.

  •  Nem vagyok elájulva Martintól, mint írótól. Szerintem a tisztes mesterember szintjét üti meg.
  • Rohadtul irritáló, hogy kitekeri az angol neveket és szavakat. Ha csak meglátom a Ser megszólítást már szökik fel a vérnyomásom.
  • Kövezzenek meg, de elég amatőr dolognak étzem, hogy azért kezd el írni, hogy trilógiája legyen, aztán már az ötödik könyvön is túl járunk, de még láthatólag fogalma sincs, hogy lesz vége az egésznek.

Szóval mindezt már évek óta mindom, de most ennek ellenére belefogtam újra. Feltöltöttem a Play Könyvekbe az epub fájlokat és hazafelé a buszon elkezdtem átrágni magam újra rajtuk. A lapozás után elmondom, hogy miért élvezem most jobban.

Korrekt nagyi

Állok a hintánál és monoton ritmusban lököm Dávidot, közben elhülve hallgatom a szomszéd hintában ülő kisfiú és a nagymamája társalgását.

– Milyen arca van a múmiáknak? – kérdi a gyermek

– Kicsit aszott, mint a szilva.

Kis ideig még tárgyalnak a témáról, majd lezárásként a nagyi ezzel fejezi be:

– Apád is előreszalad ezzel, neked inkább fákról, virágokról kéne mesélnie.

– Hány éves vagyok?

– Négy és fél.

– Ennyi? – mutatja a gyerek az ujjain

– Meg egy fél.

– De jó, nemsokára szülinapom lesz és Elementary Ninja Go Legot akarok. Az ekkora dobozban van, és ekooooooraaa sárkány…

– Azt majd a másik nagyapád vesz, annak van pénze.

Remekül szórakoztam.

Keresztnév Vezetéknév Photography

Pár hete csatlakoztam egy rakás Facebook csoporthoz, az egyik a Pesten fotóztam néven fut. Még nem iratkoztam le róla, de betekintést adott egy olyan pokolbugyorba, amit eddig csak felszínesen ismertem, a keresztnév vezetéknév photography világába.

Én is rendszeresen osztok meg fotókat itt a blogon, a Facebookon, de van Flickr fiókom is. Szeretek fényképezni, de nem tudok, a fotóimat leginkább magamnak és a családnak készítem. Sokat tanultam a fotózásról, az első komolyabb gépem egy ősi Zenit-B volt, beépített fénymérő nélkül, amit egy ügyes ciril-betűs hordozható szerkezettel pótoltam. A masinát Aputól örököltem és örökké hálás leszek érte, mert egy szenvedés volt vele fényképezni, viszont rákényszerített, hogy megtanuljam a technikai alapokat.

Az alapozás másik felét Apu mondta el, illetve Qtya bácsi elpötyögött szavaiból csipegettem fel ezt-azt. Ezzel a tudással képes vagyok nagyjából elkészíteni azokat a fotókat, amiket szeretnék és ezzel a szűkebb ismerősi körben vakok közt a félszemű lettem.

Azonban azt sosem gondoltam, hogy én művészi módon fotóznék. (Az is megérne egy misét, hogy alkalmas-e erre a technológia, kicsit szkeptikus vagyok az ügyben.) Szeretnék megörökíteni pillanatokat, hogy évek múlva is felidézhessem őket. A grübedlit a lányom arcán, a fiam első lépéseit, a feleségem vöröslő-arany hajzuhatagát, a családom tagjait, néha egy-egy szép tájat.

(Az utóbbival visszafogottan bánok, azt vettem észre a táj és épület fotók az évek múlásával érdektelenné válnak, míg az emberek sosem.)

Azt szeretem, ezt még Apu és Qtya verték belém, ha egy fotó akkor lesz jó, amikor exponálsz és nem a photoshop meg a többi digitális utómunka javítja fel. Persze néha én is hozzányúlok a képeimhez, kijavítani a túl sok fényt például, így tettem a múltkor egy Dávidról készült kép esetében is.

Az eredeti kép.
Az eredeti kép.

Szóval feliratkoztam a Pesten fotóztam csoportba, hogy inspirálódjak, és néha napján egy-egy Budapesti fotóval egy kis forgalmat tereljek a honlapomra. A csoport leírása szerint ez az amatőröket és profikat egyaránt befogadja, a képeket építő jellegű kritikával lehet csak illetni, fikázás-trollkodás kizárt. Nagyon szimpatikus, hogy a csoport tagjai be is tartják a szabályokat, kellemes meglepetés volt.

Ja és még egy, hiába Pesten fotóztam a név, bárhol készített fotó mehet. Városország vagyunk na.

Családi program központilag

Tisztában vagyok vele, hogy nekem a szar is büdös, de csalódott vagyok az október 23.-ra hirdetett családi programok tekintetében.

Már napok óta készülök, hogy kinézem a holnapi nap programjai közül melyik az, amire elmehetnénk a gyerekekkel. Azért jutott eszembe, mert egyik este fél füllel hallottam, ahogy a híradóban nyomták, hogy idén a Kormány a gyerekes családokra is gondolt a nemzeti ünnep alkalmából.

Ebből azt reméltem lesz valami dzsembori a Parlamentnél, esetleg játszóház, ilyesmi.

Screenshot_2015-10-22-22-57-01