Húsz és Öt

Holnap délután megint elmegyek tüntetni, ahogy az elmúlt hónapokban többször is kivonultam. A hónap eleji esemény után nagyon megengedő bejegyzést írtam, pedig igazából el vagyok keseredve: nagyon kiábrándító a civil tüntetések mondanivalója.

Ha mellé tesszük, hogy milyen kiábrándító az ellenzéki pártok tevékenysége/mondanivalója, akkor jön a mélységes kétségbeesés. A jövő ködös, kilátástalan.

Számomra csak két pozitív üzenetet hordoztak a szeptember óta tartó tüntetések:

  • a kiállás az EU mellett, és
  • a Fidesszel ellentétes, széles körű fellépés megjelenése.

Bizonyítottuk, hogy látható mennyiségű európai-atlantista demokrata van az országban. És ez jó.

Viszont

Én elsősorban liberális vagyok, de a jobboldali értékeket sokkal közelebb érzem magamhoz, mint a vegytiszta baloldaliságot. Nekem a kapitalizmus, a jogállam, a szabad verseny a lényeges. Nem vagyok érzéketlen, de nem hiszek a – pontatlanul megfogalmazva – támogató államban, azt látom, hogy az olyan nem működik.

Az eddigi tüntetések szónokai szinte kivétel nélkül antikapitalista, erősen balos, inkább radikálisan szélsőbaloldali eszméket kiabáltak a mikrofonban (jobb-rosszabb stílusban). Azok ellen az eszmék ellen beszéltek, amik nekem lényegesek, ezért nem tudok nem kritikával nézni rájuk.

De a legnagyobb bűnüknek azt tartom, hogy következetesen összemossák Orbán antidemokratikus rendszerét a rendszerváltás Köztársaságával. Nekem nincsen semmi bajom az elmúlt 20 évvel, amikor az előző alkotmány alapjain működtünk. Ha megnézed, hogy előtte milyen volt az ország és 2010-ben milyen lett egyértelmű a fejlődés. Nem lett mindenki nyertes, a társadalom még nem nőtt fel, de a folyamatok összességében jók voltak.

Nem azt mondom ezzel, hogy szeretném vissza az MSZP kormányokat, mert nem. Őket hibásnak gondolom, kisebb mértékben az SZDSZ-t és a Fideszt is. Sok esélyük volt, amit mind eljátszottak, de ez nem  rendszer hibája (volt), hanem az övék és a miénk. Az elmúlt öt évet én a közös ügyünknek, hibánknak gondolom. A Fideszt mi engedtük el, pártok és civilek közösen. Csak mi, civilek és pártok tudjuk megállítani a rombolását.

De egyenlőségjelet tenni 1989 és 2010, illetve 2010-2015 közé nem lehet. Ez egy olyan tévút, ami nagyon veszélyes helyekre vezet, egy olyan országhoz ahol barna ingesek kormányoznak.

Nem tudom mit hallok majd holnap. Kicsit félek.

(A címlapfotót decemberben készült.)

A Szövegírás blog esete a Google+ oldalakkal

A szovegirasblog.hu hírlevelére időtlen időkkel ezelőtt feliratkoztam, nem annyira önszántamból, a főnököm presszionált. Bár azóta szétszedtem a céges és személyes levelezést, a saját e-mail címemre érkező rendszeres hírlevelekről mindig lusta vagyok leiratkozni, főleg, hogy sokszor olyan izgalmas címekkel bombáznak, amit csak az átolvasás utáni csalódottság csillapít.

A Szövegírás blog esete a Google+ oldalakkal részletei…

Inbox, a Gmail új ruhája

Ennek a blogbejegyzésnek van egy két évvel később írt folytatása is. Ide kattintva olvashatod el.

Tegnap este lefekvés előtt szólt Zsófi, hogy képzeljem egy napig lehet jelentkezni a Google új levelezőjének, az Inbox-nak a kipróbálására. Elkedvetlenítettem, hogy nem tudott újat mondani, mert én már novemberben teszteltem és töröltem az új programot. Arra viszont remek volt, hogy a november 12.-én 40%-ban elkészült blogbejegyzést most leporoljam és befejezzem végre.

A Google imád rendszerezni!

Nem tudom, hogy mi ez a mánia a Google-nél, de újra és újra azzal próbálkoznak, hogy helyetted rendszerezzék a levelezésedet. A Gmail már a kezdetektől tökéletesen átlátható volt a címkékkel és a szűrőkkel, ehhez képest próbálkoztak anno a Wave-vel, ami nem volt rossz, de nem mutatott újat, majd most az Inbox by Gmail alkalmazással. Az Inbox ugyanúgy a Gmail felületét szabja újra, mint a Wave és tesz hozzá pár új funkciót, amikbe egy pillanat alatt beleszeretsz, de közben nem tud egy csomó mindent, amit már megszoktál és nem tudsz lemondani róla.

Nem értem, hogy miért elégedetlen a Google a Gmail felületével?

Az Inbox igazából annyi pluszt hozott, hogy rögzíthetsz a Bejövő fiókban leveleket és/vagy elteheted őket későbbre, kvázi feladatként. Ehhez egy olyan eszközt integráltak, ami megjelent azóta a Naptárban és a Keepben is: az emlékeztetőket. Az “Emlékeztetők” egy piszok egyszerű alkalmazás: személyhez és/vagy időhöz és/vagy helyhez rendelheted a tartalom újbóli felbukkanását. Ezen kívül van rajta egy Kész gomb. Feladatkiosztó, ütemező egyben. Jó, csak a lényeg hiányzik belőle az alkalmazások közti integráció, azt gondolnám, hogy ha kiosztok egy teendőt az Inboxban vagy Keepben, akkor az megjelenik majd a Naptárban mondjuk. És viszont. De nem.

És egyszerűen nem értem, hogy mi a fenéért nem. Vagy, hogy miért nem a Keepet integrálják a Gmailbe, mondjuk.

Az Inbox ezen felül ugyanúgy rendszerez, mint a Gmail, csak összevonja egy tömbben a friss kategóriák szerinti üzeneteket, így elvileg átláthatóbbá válik a felület. Kibontod a kötegelt tartalmat és átnézed. November vége óta nem használhattam, de ennek a módszernek akkor az volt a hátránya, hogy nem valós időben lökte eléd az üzeneteket, hanem összevárt párat, vagy adott időközönként mutatta meg őket. Idegesítő volt, hogy kaptam levelet, fontosat, és a program eltette nekem későbbre.
A kötegelést persze letilthattam, de akkor meg kaptam egy Gmailt.

Kb. két hét használat után bementem a Gmailbe és találtam ~200 olvasatlan levelet, amit soha nem mutatott meg nekem az Inbox. Voltak köztük borzasztó fontosak is, amiket betett alacsony prioritásra. Nem kicsit voltam ideges.

A két újdonság igazából két régi Gmail funkció redesign-ja, a pinelés (kitűzés?) a csillagozást váltja, a kötegelés meg az automatikus kategórizálást. Ha ezta  kettőt kiveszed a képletből egy butitott Gmailt kapsz.

inbox

Hiánylista

Az Inbox by Gmail már novemberben is elsősorban mobilon funkcionált jól. A kártyás stílusú leveleket jobbra-balra mozgatással lehetett kezelni, ami az asztali felületen hiányzik, és a külalak is egyértelműen a slank mobilkijelzőkre van optimalizálva, monitoron is.

Nincs címjegyzék Igen, jól látod, egy levelező program, ami nem tartalmaz kontakt listát. Persze ha elkezded írni a címzett nevét/e-mail címét, akkor kitölti a Google Címtár adatokkal, ebben ugyanolyan, mint a Gmail, de ahhoz, hogy valakit felvegyél a névjegyzékbe el kell menned a Címtár szolgáltatásba és ott rögzítened az új kapcsolatot. Lehet én vagyok a tudatlan, de számomra most derült ki, hogy a címtár egy önálló felület, egész eddig a Gmail szerves részének hittem.

Nincs aláírás Én 4 különböző fiókot kezelek egy Gmail felületről, és mindegyikhez egyedi aláírásom van. Az Inbox ugyanúgy kezeli ezt a négy fiókot, de egy aláírást se tudsz rögzíteni benne. Egy levelezőprogramban.

Nincs Google+ Tudom ez alapvetően kevés embernek fog hiányozni, de én aktívan használom a Google+ köröket a levelezésemben, a YouTube-on, mindenfelé. Az Inbox már nem tartalmazza a Google+ integrációt, valószínűleg ez a Google+ kivezetésének egyik legfontosabb jele. Hiányozni fog, mint ahogy az Inboxból is fájón hiányzik.

Nincs Labs és appok A Gmail, mint az egyik legnagyobb levelezőrendszerek egyike rengeteg külső fejlesztők által készített beépülő modult kapott. Én magam is használok egy csomót, amik egyszerűen teljesen hiányoznak az Inboxból.

Az Inbox nem éri meg

Nem tudom, hogy mire leszedik róla a beta matricát hova fog fejlődni a program, de az, hogy alapvető funkciók teljes hiányával kidobták viszonylag nagy tömegnek szerintem baromság volt. Az Inbox sikerének a kulcsa a jó felhasználói élmény lenne, amiért úgy érzed, hogy megéri elhagyni a Gmailt. Nálam ez teljesen megbukott, már éppen kezdtem kicsit öregesnek és kopottnak látni a kedvenc levelezőmet, amikor jött az Inbox és ráébresztett, hogy mennyire tökéletes szolgáltatás a Gmail. Ráébresztett, hogy a munkám, és a magánéletem nagy része is ezen az alkalmazáson nyugszik.

Szerintem az Inbox záros határidőn belül a Wave sorsára fog jutni. Nem kár érte.

Van meghívóm!
Ha a fentiek ellenére szeretnéd kipróbálni van egy rahedli meghívóm, írj az e-mail címemre és küldöm a meghívót.

Mikró tisztítás citrommal

Bár a családom talán kétkedik egy valamiben biztos felnőttem: elkezdett zavarni a piszok és a rendetlenség. Így kétgyerekes apaként persze ideje volt.

Mindenesetre pár napja megosztottam egy videót a blog Facebook oldalán, amiben mindenféle trükköket mutattak, amit megcsinálhatsz a mikróddal, de nagy eséllyel fogalmad sem volt róla. Az egyik, ami helyből megfogott a citromos mikró tisztítás. Fogsz egy tálat, beledobsz egy félbevágott citromot, kicsit bele is facsarod a vízbe és beteszed 4-5 percre maximum energián. Ahogy lecseng az idő, áttörlöd a mikrót és kész is vagy.

Gondoltam, hogy kipróbálom, ha már éppen a konyhában tüsténkedek. Hát ez tényleg egy remek módszer, 5 perc után áttöröltem az egészet konyhapapírral és egész meglepő mennyiségű mocskot szedett le, ami egyébként nem is látszott a még nem egészen egy hónapos mikrónkon.

Závada Pál – Természetes fény (félbehagyva)

A Természetes fény mérsékelten érdekes volt miközben olvastam, de nagy elszánás kellett hozzá, hogy újra felvegyem, mikor letettem. Félbehagytam, pedig kitartóan próbálkoztam vele. Asszem a harmadik próbálkozásom Závada könyveivel, de most már végképp levonom a tanulságot: nekem nem jönnek be, nem az én íróm.

Az iroda egy más világ?

Biztos nem mindenki részesülhet abban az élményben, hogy irodistaként tengetheti az életének munkával töltött óráit. Meglepetések következhetnek.

(Küldeném szeretettel Ildikónak, biztos felvidítja majd a lábadozás közben!)

Az iroda egy más világ? részletei…

Rock is dead?

El vagyok keseredve.

A délelőtti munkához nem találtam kedvemre való albumot, szóval rányomtam a Play Music “Rock” rádióállomására.

El vagyok keseredve.

Kik ezek a kappanhangú nyikhajok? Kik ezek a nyivákoló csajok? Hova tűnt a torzító? A becsületes riffelés?

Mi ez a szar?

Ki az a  Foo Fighters? Queens of Stones Age? Audioslave… könyörgöm! Hát ezek még böcsületes popnak is gyengék. Életemben először kezdtem negatív jelzéseket küldeni a Play Musicon.

El vagyok keseredve!

Mélységesen.

Dukan diéta: 136. nap

Szeptember közepén kezdtünk neki a Dukan diétának, ahogy akkor írtam is, 118 kg voltam és 90-et céloztam be. Egészségügyi okokból kezdtem el: mostanában többször éreztem, hogy már nem vagyok 20 éves; persze öreg sem, idén leszek 35, de már észrevettem az első jeleit az öregedésnek. Mivel itt van a két gyerkőc és jó lenne még aktív nagyszülőnek is lenni egyszer, ezért döntöttem úgy, hogy csatlakozok Zsófihoz. Ő választotta ki a Dukan rendszert, én életemben ezt megelőzően egyszer vittem csak végig egy diétát, a 90 napos kúrát, még a kétezres évek elején. Az jól sikerült, és akkor jöttem rá a nagy titokra: hogy teljesen mindegy a rendszer, a lényeg abban rejlik, hogy kevesebbet eszel, de szabályok szerint. Ha mellé még többet/ugyanannyit mozogsz (az ugyanannyi csak akkor ér ha korábban mozogtál), akkor fogyni fogsz. Lehet az 90 napos, Norbi Update, Dukan, meg bármi.

Mi ez a Dukan-diéta?

Nem vagyok kellőképpen kiművelve, van egy Dukan szakácskönyve Zsófinak, meg ránéztem a neten, de leginkább abból tudom, amit tudok, hogy Zsófi elmondta az egész fogyókúra elején a lényeget.

Életmódváltást ír elő, azon az alapon, hogy szabályozza a kajálásodat. Visszavesz a szénhidrátból, zsírból és cukorból. Vannak kiskapui, jó cukrok például, mint a nyírfacukor. A maradék kajából ehetsz kedvedre. Napi két tojás, két naponta zöldség, sovány hús, tejtermékek.

Vannak fokozatai, amik időről időre változtatják a kaja tiltólistát. A végére átreformálja az evéshez való viszonyodat: és ez igaz. A többiről nem tudom.

százharminchat

136 napja élek így és rengeteg mindenre rájöttem közben (magamról is), amit addig elképzelni sem tudtam.

Az elején azt gondoltam, hogy szörnyen nehéz lesz lemondani a kenyérről, pontosabban a szendvicsről. Mindig is szenvedélyesen szerettem a szendvicseket, hidegen, melegen, mindenhogy. És nem. Néha persze szívesen ennék egyet,

például most is megképzett az élmény, ahogy írtam: beleharapni egy puha sonkás-sajtos-majonézes szendvicsbe, hmm,

de nem fáj egyáltalán. Ugyanez igaz a köretre. Én is olyan voltam, mint a magyarok nagy része, a köret az krumpli, tészta, esetleg rizs (de az már ilyen keleti huncutság, de egyebassza: megettem). Most friss zöldség saláta, joghurtos vagy fokhagymás öntettel. Minden ebédhez megeszek valami ilyesmit és imádom. A nap egyik fénypontja.

Rájöttem, hogy lemondani ezekről a kajákról egyáltalán nem nehéz, az első pár napban hiányoztak, de az akaraterő diadalmaskodott és lassan elmúltak az elvonási tünetek is. A köret (hiánya) miatt egy kaja esett csak ki az étrendből: a pörkölt. Ugyan kétszer főztünk, pontosabban Zsófi, mert a gyerkőcök azt kaptak, de a pörkölthöz azért nokedli vagy krumpli dukál. (Az a másik, hogy a gyerekek csirkemell pörköltet kaptak, ami nem a kedvencem, kevés benne az íz.)

Az agyam teljesen ráállt az étrendre, tudom hogy mit ehetek, a boltban már minden szívfájdalom nélkül megyek el a tilos kaják előtt. Egy valami hiányzik veszettül: a gyümölcs. A mandarin, a narancs, az alma, főleg egy almáspite. Ezek miatt várom nagyon, hogy a végére érjek, ezek nélkül azért halványabb az életem. Sosem gondoltam, hogy valaha jobban fogom hiányolni a gyümölcsöt, mint a kenyeret. :)

Persze átdolgoztam a diétát magamnak. Minden második nap lehetne csak zöldséget enni, de ott rohadjak meg, ha ezt betartom! Se gyümölcs, se zöldség: persze! Nem kéne zsírosabb tejtermékeket enni, meg sült csirke bőrt. A tejfölt én önhatalmúlag leszedtem a tiltólistáról a félzsíros túróval egyetemben. Coki, hülye franciák! Aztán meg a csirke bőr. Megsül, illatozik és ne egyem meg? Olyat nem látott ez a világ.

Friss saláta, joghurtos öntettel és csirke hússal: egy tökéletes és Dukan kompatibilis ebéd!
Friss saláta, joghurtos öntettel és csirke hússal: egy tökéletes és Dukan kompatibilis ebéd!

-12, legalább

Mindenesetre jól haladok, jó két hete mértem magamat, akkor 106 kiló környékén voltam. Utána elmentem új ruhákat venni a karácsonyi ajándék utalványokból és frenetikus élmény ért: válogatni tudtam. Bekerültem a konfekció méretek világába. Régen ez a ruha vásárlás dolog úgy nézett ki, hogy megkerestem a legnagyobb nadrágot, bő inget vagy pólót és örültem annak, ami volt. Most odamentem a nadrágos pulthoz és két számmal kisebbet vettem le, mint az ami éppen rajtam lötyögött, irány a próbafülke: ez nagy. Nagyon nagy. Három körbe telt, mire megtudtam az új méretemet. Az XL ingekből is visszaestem az L méretre.

És tudjátok mi van? Lehet nem kéne leírnom, de mindegy: tetszem magamnak. Többször kaptam azon magam az elmúlt időszakban, hogy állok a tükör előtt és elégedetten nézem magam. Aztán rájöttem, hogy azért, mert kezdek ahhoz hasonlítani a tükörben, aki fejben vagyok. Ez és a ruhabolti élmény új lendületet adott nekem. Néha már kezdtem nyávogós lenni, főleg gyümölcs és pizza irányban, de mostanság ha éhes vagyok, mint most is, egyfajta jó érzés tölt el. Nem zabálok helyből valamit.

tövises út

Az ember persze nem szent. Bűnöztem többször. Almát kell pucolni Cilinek? A héjába mindig beleeszem. Máskor egy kiflicsücsök, az etetésnél megkóstolom én is a rántott húsit meg a sült krumplit. Nem sokat, pár falat.

Tegnap is: Cili ült nálam az irodámban késő délután, ette a csokival töltött fánkot és nem kérte a töltelékes részt. Körbe megette, a két pici, maradék fánk darab közt ott folyt szerteszét a csokipuding. Ránéztem, aztán dolgoztam kicsit tovább, majd megadtam magam. Lerendeztem a kölökkel, hogy biztos nem kéri-e és a pozitív válasz után megettem. Nem baj ez, ennyi belefér.

Onnan indultam el, hogy sokat megtudtam magamról. Például, hogy sokkal jobb az akaraterőm, mint gondoltam. Pozitív élmény. Aztán, hogy a nagyevő életforma lehet kellemes, de igazából felesleges. Imádok enni, most is. De mikor karácsonykor közös megegyezéssel egy estére felfüggesztettük a tiltást és ettünk bejglit, meg mindent, akkor hirtelen előjött egy csomó, korábban mindennapos bajom:

  • rossz alvás
  • gyenge gyomor
  • gyomorégés
  • lenyeltem egy fókát érzés

Rengeteg bajom volt korábban, mindenhol tartok szódabikarbónát, annyit ég a gyomrom. Égett. Mert szeptember óta semmi. Puffadás: nuku. A sok tejtermék mellé eszek laktázt és így a laktóz érzékenység is le van tudva. Nem ragozom: jobban érzem magam a bőrömben.

Régen sokat ettem, ha a diéta végére érek ehhez sem fogok visszatérni. Jobb keveset, nem baj ha nem feszül a hasam. Nem fogom lecserélni a reggelimet, tetszik a kávé, joghurt, zabpehely és egy szelet gépsonka. Délelőtt 11-re kezdek megéhezni, délben aztán nagyon jó is a hús+saláta.

Arra fogom megtanítani a gyerkőcöket, hogy van ezerféle étel. Hogy a kenyér nem alap, és, ha már kenyér: rozs, fehér, tönköly, kukoricás, krumplis. Mindig másmilyent veszünk majd. A köreteknél pedig nem lesz egy kiló krumpliból a püré, elég kevesebb is, legyen mellé valami könnyebb is. Hátha így elkerülik azt a hibát, amibe a szüleik beleestek. Ha meg nem: legalább megpróbáltuk.

Írtam ezt-azt róla a blogbejegyzés elején, de a Dukan-diéta, mint olvashattad működik. Mankót ad, új életvitelt és ha hajlandó vagy alkalmazkodni jól-rosszul, akkor sikered lesz. Hogy a tudományos megközelítés miatt fogyok, amit az öreg csigazabáló, Pierre Dukan talált ki, vagy azért, mert rendszeresebbé tettem a kaját, mint én gondolom, igazából mindegy. Fogyok, ez a rendszer segít benne, hálás vagyok érte.

Ha tetszett a poszt kövess a Facebookon is!

Jerome K. Jerome: Három ember kerékpáron

covers_136673

Nálunk a Három ember egy csónakban generációkon átívelő családi könyv. A balatoni nyaralóban lóg egy festmény a villa építőjéről, a dédapámról, a kép a tornácon készült róla, köpenyben, ölében pihentet egy kötetet, a Három embert. Sajnos azt a könyvet a nagyapám második felesége (a fél könyvtárral egyetemben) eladta, nem volt egy olvasós típus. Pár éve egy antikváriumban megláttam ugyanazt a kiadást és nem zavart, hogy már kétszer megvan otthon, beszereztem ezt is. Nagy becsben tartom, még az is lehet, hogy ez volt a dédapám kötete.

Jerome K. Jerome: Három ember kerékpáron részletei…

Homeland 4. évad

Érdekes, hogy megszépít mindent az idő, én piszokul vártam a Homeland negyedik évadát, pedig az első háromról blog kritikámban nem is írtam olyan szépet. Lassú, kevés jó karakter, felesleges csapongások, kb. erre húztam fel az egyébként meglepően hosszú blogbejegyzésemet. Azt valahogy kihagytam, hogy milyen eszméletlenül izgalmas volt.

Viszont jogos volt az aggodalmam, hogy az első három évad lekerekített sztorija után még mi következhet.

Mindenesetre azt láttam az IMDB-n, hogy lesz negyedik évad, félek Carrie Mathison karaktere önmagában kevés lesz, Brody nélkül elképzelhetetlen ez a sorozat.

A hajtás után folytatom, nyomokban spoileresen szóval csak óvatosan! Homeland 4. évad részletei…

nem egy alomból

Ebéd után viszem ki a mosogatóhoz a csetrest az étkezőből, közben vidáman csevegünk Ildikóval, mikor Gábor felviharzik a lépcsőn és minden kérdés nélkül, dúlt fejjel berohan az irodámba. Nézek Ildire bután, aztán utána megyek. Éppen a dobozhalmot dobálja szét és némileg ingerült hangon von felelősségre, hogy hol van a Märklin játék doboza.

Mit tudom én, válaszolom ingerülten, Ti hagytátok szerte szét a cuccaitokat erre.

Még dúlt egy kicsit, aztán csúnyán káromkodva, hogy “ebben a kibaszott kócerájban minden eltűnik” köszönés nélkül távozott. Én kislattyogtam – csöndben forrva magamban – a konyhába, ahol Ildi csak annyit mondott: nem egy alomban nevelkedtünk.

Hát nem, hálistennek.