Történt, hogy év elején vásároltam egy lemezjátszót. Régóta fentem már rá a fogamat, mert pár éve mikor a szülői házban Pécsett jártam feltettem egy régi hanglemezt Apu lejátszójára. Nem egy nagyon kifinomult eszköz, de ahogy megszólalt az borzongatóan más volt, mint a már évek óta digitálisan kapott hangzás. És azóta piszkált, hogy zenét azért úgy érdemes hallgatni, hogy jól szóljon.
Lehet, hogy ez sokaknak nem fontos, a családom január óta nem érti, nem hallja a különbséget, dehát… hagyjuk.
Szóval egy ideje már nézegettem a lejátszókat és bár még nem vettem, mert nem olcsó mulatság, de tavaly két lemezt azért vásároltam. Tudtam, hogy mindennek eljön majd az ideje!
Aztán január óta veszek minden hónapban 1-2 lemezt, ezt kértem szülinapomra is, szóval gyűlnek a korongok, néhányat elhoztam Pécsről is. Már jó egy hónapja a két gyerekkel mentünk be az egyik legnagyobb, de biztosan legtrendibb vinyl boltba a fővárosban. Hosszan nézegettük a lemezeket, mindenki választhatott egyet magának. Én megszállottan kutattam, akkor már a sokadik boltban, a Lost Highway filmzenét, asszem életem lemeze. Végül megkérdeztem az eladót, aki konkrétan felkacagott, hogy jó vicceim vannak, az olyan raritás, amit nem lehet csak úgy, legfeljebb licitálós oldalakon beszerezni. Szomorú voltam, de választottam mást.
Aztán mikor múlt héten megkaptam a fizetésemet felszaladtam a cseh Muziker webáruház oldalára, ahonnét Dávid első dobját, más vinylt és például Csepel biciklihez első villát, illetve szép külsőt is rendeltem már. Most projektorok után nézelődtem, de belépve a felületre helyből dobálta nekem a korábbi vásárlásokhoz kapcsolódó ajánlatokat, például filmzenéket is. Szóval beírtam a keresőbe a lemez címét és láss csodát: háromféle kiadásban is meg lehetett kapni, raktárról, két napos kiszállítással.
Most amíg ezt írom éppen a Smashing Pumpkins szám pörög itt mellettem, olyan finom minőségben, hogy… de hagyjuk is. Én örülök, az a lényeg.
Viszont két napja azon töprengek, hogy vajon miért érte meg azt az infót adni nekem egy szaküzletben, hogy ezt a kiadványt lehetetlenség beszerezni? Nem vagyok tisztában az üzleti modellel, de ha én csinálnék ilyen boltot, akkor erre a kérésre azt válaszolnám, hogy nincs ilyen készleten, de megnézem mit tehetek. Egy gyors kereséssel felmérném a helyzetet, majd jelezném, hogy 5 nap a beszerzés. Megrendelném a csehektől, rátennék 10%-ot majd átadnám a vásárlónak és elégedett lennék: de hülye, hogy kigugliztatta velem 10% felárért!
Persze lehetnék jófej és azt is mondhatnám – kifordítva a vásárló felé a monitort: nézd, itt meg tudod venni!
Mindkettő oké szerintem, de ez a hülyeség, hogy ha itt náluk nincs, akkor adjam is fel, ne is keressem sehol, na ez olyan keserű szájízt hagy maga után. Az ilyen szájíz arra is emlékeztet, hogy talán nem is éri meg odamenni ezentúl, inkább felnézek a csehekhez és rendelek onnét zenét (jelzem vannak magyar előadók is!).