

Tegnap délután a munka végeztével elcaplattam a legközelebbi, utcáról beesős fodrászathoz. Utoljára a nyár közepén Balatonfenyvesen voltam a helyi érdekű hasonló intézményben. Nem voltam maradéktalanul elégedett az eredménnyel, de azóta – közel két és fél hónap telt el – már teljesen vállalhatatlan volt a hajam.

Tizenhat év NER után belénk égett az óvatosság reflexe: nem rajongani akarunk, hanem egy normálisan működő országot. Nem arról van szó, hogy semmi sem jó – de szeptember pontosan megmutatta a veszélyes mintázatokat. Az elszámoltatás színházától a visszatérő populista gazdaságpolitikán át a Fidesz Hardig: ha most nem figyelünk a korai hibákra, megint elcsesszük a „rendszerváltást”.

Nem akarok hosszan írni erről a témáról, de azt gondolom, hogy egy rövid gondolatot azért megér Magyar Péter telefonhajigálós ügye.

A nyár vége kíméletlenül felfedte a Tisza kétarcúságát. Egyrészt az abszolút filmszínháznak hívott sudribunkóság túlpörgetését, másrészt a kétségtelen kormányzóképességet és azokat a remek politikai reflexeket, amikkel az energiakrízist kezelték. Sajnos az ország középtávú kilátásairól még mindig nincs fogalmunk – csak remélni tudjuk, hogy nekik azért legalább van.

Sok minden megváltozott hangulatilag az országban, de azért egyik pillanatról a másikra nem múlnak el a beidegződések. Az egyik legidegesítőbb az aránytévesztés, amit a kereskedők hajlamosak a vásárlókkal kapcsolatban érezni.

Tudom, hogy éppen az a nagy sláger, hogy temessünk árkokat, pátyolgassuk a gyászban vergődő Fideszes lelkeket. Na, de héhó! Mi a faszért tennénk ezt? Nem kell rugdosni őket, nyilván, hiszen ember embernek ne legyen farkasa, de azért az nagyon rossz iránynak tűnik, hogy keblünkre ölelünk mindenkit. De akár csak annyi is, hogy asszisztálunk a kimosakodásukhoz.…

„A világ ahol büszkék vagyunk arra, hogy nem olvasunk el valamit önmagában hordozza a saját pusztulásának a csíráját. „

A héten nagy port kavart fel, hogy mennyivel előzi a Tisza a Fideszt, ami kicsit felülírta a korábbi témát, hogy kinek lenne szabad egyáltalán elindulni a választásokon.

A f*szom, hát nem rohadt idegesítően néz ez ki így? Írd le, mond ki, ne szégyelld! Úgyis mindenki megérti.