Elhagyott, hangyás képet sugárzó katódsugárcsöves televízió a vizes járdán egy kopott betonfal előtt, amelyen szakadt, kék színű politikai kampányplakátok lógnak, a háttérben budapesti villamossal.

Ilyen volt a politika szeptemberben: undorító.

Tizenhat év NER után belénk égett az óvatosság reflexe: nem rajongani akarunk, hanem egy normálisan működő országot. Nem arról van szó, hogy semmi sem jó – de szeptember pontosan megmutatta a veszélyes mintázatokat. Az elszámoltatás színházától a visszatérő populista gazdaságpolitikán át a Fidesz Hardig: ha most nem figyelünk a korai hibákra, megint elcsesszük a „rendszerváltást”.

Rengeteg minden történt szeptemberben, de végül mindent eltakart, hogy beindult a várva várt „elszámoltatás”. Járjuk is körbe először ezt a témát, mert most sokak számára kiderült: vért kívánni, ordibálni, aztán végignézni, amikor tényleg megtörténik – az egészen más szint.

Kezdjük azzal, hogy számomra, ugyan áttételesen, de személyesen is… hát itt most megálltam a gépelésben, hogy mi is ez. Talán elégtétel? Talán még ez a legpontosabb kifejezés arra, hogy pont Hankó Balázzsal kezdték felfejteni a NER-t. Hankó számomra összekapcsolódott az elmúlt pár év minden munkahelyi kellemetlenségével. Az összes olyan élménnyel, amit nagyon el akartam kerülni. Hankó és a hozzá kapcsolódó slepp az arrogancia, az öntudatos butaság, a kellemetlenül koszos érzés megtestesítője volt. Még sok áttételen keresztül is mocskosnak éreztem mindent, ami hozzájuk kötődött.

De mégsem elégtétel. Mert bármit kapnak is Hankó és a haverok, megérdemlik. Ezerszeresen. Viszont az, ahogyan kapják, legalább olyan mocskos, mint az, amit csináltak.
És nem, nem az ügyészségre meg a vezetőszárra gondolok. Az rendben van, ez a rendje ennek.

Én attól érzek szekunder szégyent, ahogy a Fidesz még egyszer, utoljára, kifacsarta Hankót. Az a színház, amit az utolsó szabadon töltött napjából csináltak, borzasztóan cinikus és különösen kegyetlen volt Hankóval, az emberrel szemben.

Megvan az a kép, ahol szelfiznek a parlamenti irodában?

Fotó: Takács Péter Facebook

Nézzétek meg ezt a sok elégedett, olykor mosolygó – fotóznak, vigyorogj! – embert. És köztük ott áll Hankó Balázs, akiről én tényleg nehezen tudnék kevesebbet gondolni, de mélységesen felháborít, hogy azon a napon, ott, őt, nem hagyták méltósággal – már amennyire ez lehetséges – felkészülni arra, ami rá vár. Nyilvános megaláztatás, börtön és végül jó eséllyel sok-sok év szabadságvesztés. És az ott a kép közepén egy ember, aki éppen a poklot éli meg, és a többi ebből csinál show-t.

Bármit kapnak majd a fideszesek, megérdemlik. Ez az emberi minőség nem érdemel szánalmat.

(A blogbejegyzés a hajtás után folytatódik!)

Oldalak: 1 2 3