Címke: Magyarország
-
Túl sok, túl későn.
Jó ötlet volt nyilvánosságra hozni ennyi idő után az ügynökaktákat? Vagy jó ötlet volt így nyilvánosságra hozni? Milyen teher került a társadalomra?
-
Jó az Magyarországnak ha a Tisza minden ígéretét betartja – Ilyen volt a politika: 2026 október
Az a verzió, hogy a szegénységet nem ingyen pénzzel, hanem munkahelyek teremtésével és tisztességes fizetéssel kezeljük, nem opció ma sem.
-
Nem itt nőttem fel
Hol van már a tavalyi hó? – kérdezhetnénk, de sokkal izgatóbb, hogy hol lesz a jövő évi és lesz-e még az unokáimnak.
-
Ilyen volt a politika szeptemberben: undorító.
Tizenhat év NER után belénk égett az óvatosság reflexe: nem rajongani akarunk, hanem egy normálisan működő országot. Nem arról van szó, hogy semmi sem jó – de szeptember pontosan megmutatta a veszélyes mintázatokat. Az elszámoltatás színházától a visszatérő populista gazdaságpolitikán át a Fidesz Hardig: ha most nem figyelünk a korai hibákra, megint elcsesszük a „rendszerváltást”.
-
Ötszáz év Mohács
Ma van a mohácsi csatavesztés ötszázadik évfordulója. Ma van az első olyan évforduló, amikor a magyar társadalom – és főleg a tudomány – végre objektíven próbál viszonyulni ehhez a sorsfordító eseményhez. Korábban – milyen ismerős – minden rendszer, minden túlélő az aktuális politikai céljai érdekében magyarázta a csatát, annak előzményeit és „utózmányait”.
-
Ilyen volt a politika: júniusban vége van a mézesheteknek
Oké, én jeleztem már korábban, hogy úgy készülök: maradok ellenzékben. Az elmúlt időszakban túlnyomórészt olyan dolgok történtek, amik egész jó irányba mentek. Sajnos így az új kormány ötvenedik napja környékén kiderült, hogy nincs kolbászból a kerítés. Ez sejthető volt jó előre.
-
Kegyesen megengedem, hogy nálam vásárolj!
Sok minden megváltozott hangulatilag az országban, de azért egyik pillanatról a másikra nem múlnak el a beidegződések. Az egyik legidegesítőbb az aránytévesztés, amit a kereskedők hajlamosak a vásárlókkal kapcsolatban érezni.
-
Ilyen volt a politika: májusi eufória
Ugyan az április közepi választás után kitört eufória csillapodott mostanra, de május közepéig még bőven kitartott. Közben Magyar Péter miniszterelnökként gyakorlatilag semmit nem változott a kampányhoz képest: kekeckedő, pökhendi és eredményes.
-
Szia, negyedik Köztársaság!
Négy éve a választások után azt írtam ezen a blogon, hogy Magyarországon a harmadik köztársaság volt a kizökkenés az alap állapotból, de ennek ellenére mindenkinek érdemes harcolni azért, hogy a komp ne kössön ki végleg a keleti parton. Hát úgy tűnik, hogy négy évvel később kikötöttünk a nyugati oldalon. Jó volt ma elsétálni a Parlament…
-
Az a négyszázhúszas!
Eltelt itt pár hét, ami egészen víziószerűen hihetetlen, hiszen papíron még a NER van, de közben, mint egy leprás a haldoklása közben, darabokra rohad szét az előző rendszer. Három nap múlva pedig hivatalosan is vége van.