Négy éve a választások után azt írtam ezen a blogon, hogy Magyarországon a harmadik köztársaság volt a kizökkenés az alap állapotból, de ennek ellenére mindenkinek érdemes harcolni azért, hogy a komp ne kössön ki végleg a keleti parton.
Hát úgy tűnik, hogy négy évvel később kikötöttünk a nyugati oldalon.
Jó volt ma elsétálni a Parlament elé és azzal a rengeteg emberrel közösen látni, ahogy Magyarország valami olyasmibe fordul át, ami itt az eddigi 46 évem alatt ilyen szinten teljesen elképzelhetetlen volt. Reménybe, pozitív hangulatba.
A tinikoromat éreztem eddig a legjobbnak ilyen szempontból, de az, hogy az emberek taáncra perdüljenek az országház előtt. Hogy politikusok bevegyüljenek a tömegbe? Ez valami egészen más, ez nem is Magyarország, talán inkább Európa.
Jó ezt megélni. A második harmadik rendszerváltást az életemben. Nagyon remélem, hogy az utolsót.
Jó ezt megélni, pedig tudtam, hogy ez jön. Hogy ilyen egyszerűen azt nem mertem remélni, de hadd idézzem fel ezen a boldog napon azt a 2022 decemberi írásomat, amiben arról beszéltzem, hogy a NER-nek vége van.
A lényeg persze változatlan: a NER megbukott, és itt utalnék a címre, örömhírt hozok. Örömhírt, ami még csak a fény az alagút végén. Kezdjük azzal, hogy a NER nem most bukott meg, hanem még 2010. április 25.-én, na jó: huszonhatodikán. A NER ugyanis a születése pillanatában bukásra volt ítélve, a bukás milyensége és az időpontja volt csak kérdéses. A NER ugyanis egy hazugság volt, azt hazudta, hogy egy államforma (nem köztársaság csak valami hasonló, nem diktatúra csak valami hasonló) miközben a NER egyszerűen a maffia magyar megfelelője volt. Nem az ország irányítását és boldogulását tűzte ki célul, nem szolgálni akart, hanem lopni. Méghozzá az is megvolt pontosan, hogy mit akart ellopni: az ország minden pénzét.
És ezzel zártam az akkori gondolataimat:
Pedig nagyon nagyon könnyű lenne most bárkinek csodát csinálnia, ha már a Fidesz négyszer is elpuskázta ezt a lehetőséget. Előre meg van hitelezve, hogy rendet rakjunk. Gondolkodni se kell rajta csak elővenni az EU országspecifikus ajánlásait, a nemrég megbeszélt „mérföldköveket” és szisztematikusan végig csinálni mindent. Ettől javulna a helyzet, jönne pénz is, amire pedig nem is vagyunk méltóak.
Egy igazi második esély.
Meg kéne ragadni.
Újabb jó hír: MEGRAGADTUK!