

Nem akarok hosszan írni erről a témáról, de azt gondolom, hogy egy rövid gondolatot azért megér Magyar Péter telefonhajigálós ügye.

A nyár vége kíméletlenül felfedte a Tisza kétarcúságát. Egyrészt az abszolút filmszínháznak hívott sudribunkóság túlpörgetését, másrészt a kétségtelen kormányzóképességet és azokat a remek politikai reflexeket, amikkel az energiakrízist kezelték. Sajnos az ország középtávú kilátásairól még mindig nincs fogalmunk – csak remélni tudjuk, hogy nekik azért legalább van.

Oké, én jeleztem már korábban, hogy úgy készülök: maradok ellenzékben. Az elmúlt időszakban túlnyomórészt olyan dolgok történtek, amik egész jó irányba mentek. Sajnos így az új kormány ötvenedik napja környékén kiderült, hogy nincs kolbászból a kerítés. Ez sejthető volt jó előre.

Ugyan az április közepi választás után kitört eufória csillapodott mostanra, de május közepéig még bőven kitartott. Közben Magyar Péter miniszterelnökként gyakorlatilag semmit nem változott a kampányhoz képest: kekeckedő, pökhendi és eredményes.

Rubovszky Rita oktatási miniszterként belebegtetése sokkal előbb hozta felszínre azt a problémahalmazt, amit előre lehetett látni, – és hozzám hasonló kasszandrisztikus személyek jeleztek is előre – a Tisza sikere egy nagyon heterogén szavazói bázison alapul: olyan soha nem lesz, hogy mindenki elégedett legyen. De próbáljuk meglátni ebben az esetben a jót. Bár nem tudjuk, hogy…

Hol marad el a szenny? Jó két éve azt hallgatjuk, akár fideszes szimpatizánsok, akár a Fidesszel szemben álló polgárok vagyunk, hogy minden idők legvéresebb, legmocskosabb, legundorítóbb kampánya jön. Bélben és becstelenségben fog mindenki gázolni, fekete bűzhödt fekáliaként ömlik majd a sajtóból a szenny. Ehhez képest én nem tudom, mikor volt ennyire érdektelen kampány. Látni, hogy…

Utánajártam a két versengő párt legfrissebb ígéreteinek, amivel meg akarják nyerni a jövő évi választást. Nagyon izgalmas, meseszép és borzasztóan reménytelennek tűnik, amit mondanak. A szebb jövő és az örök béke és egymás karjába omlás lényegtelen szerintem, mert nem kerül semmibe, ami érdekes, ami valóban a jövőnket alakítja az a gazdaság. Mi látszik az ígéretek…

Kell-e így a Sziget? Kell-e így a Tisza?

Valójában az egész előző öt része a Leletár ’25 sorozatnak ezt a bejegyzést készítette elő. Mi lesz akkor velünk, ha Orbán Viktor vagy Magyar Péter nyer? A helyzetet egyébként nagyon jól mutatja, hogy Orbán és Magyar van kiemelve, és nem a pártjaik: nem a Fidesz és a Tisza. A jövő évi választás kiszavazóshow lesz, nem…

Négy részen át próbáltam összegezni, hogy hol tartunk – szerintem – mi, magyarok. Fontosnak éreztem bő lére ereszteni, mert a záró blokkot, ami valójában a tét és a legérdekesebb téma, nem lehet anélkül tárgyalni, hogy ne néznénk objektíven az ország és a társadalom jelenlegi állapotára. A tét az, hogy jövőre meg lehet-e verni választásokon Orbán…