

Jövőre, ha lesznek még választások a demokráciának csúfolt Magyarországon (alaptörvényileg nem köztársaság, ugye), akkor az nagy valószínűséggel éppen egy év múlva, április 5.-én lesz megtartva. Egy év jó nagy idő, érdekes lesz végigélni, de lehet, hogy fájdalmas is.

Az múlt kedden megint elhangzott, hogy nincs hova hátrálnunk. Ennél a mai tüntetés szerintem még többet jelent: előre lehet lépni.
Tudom, hogy árad. Értem én, sőt látom is, hogy jelenleg egyszerűen nincsen más. Leradírozta – megérdemelték – és legalább potensnek is tűnik. De az, hogy kiáll Orbánt felkérdezni orosz témában egy nappal azután, hogy pont ugyanúgy nem szavazta meg az ukránoknak a támogatást, na az egy vicc. Lófasz fog itt folyni, nem acél. *ssdd

Minek lehet örülni az elmúlt hónapok politikai eseményeiből és kik nem örülnek?

Ha úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy hápog… érted.

Magyar Péter olyan dinamikával tört be a közbeszédbe, hogy mire az ember végiggondolja éppen mit csinál már egész máshol tart. Lehet pont ez a sikerének a titka, túl gyorsan evolválódik ahhoz, hogy értelmezni tudjuk.