Így augusztus végére a Tisza egyszerre kurva unalmas, elég idegesítő, és közben hozza a minimumot.
Unalmas
Én nem tudom, van-e még az emberekben valós igény az állandó beszólogatásra, az alázásra, az önérzeteskedésre. A bohóc egy darabig vicces a porondon, aztán elkerülhetetlenül kínossá válik. Magyar Péter bohóca mostanra megérkezett ebbe a kínos fázisba. Nem várom el, hogy a miniszterelnök egy karót nyelt fasz legyen, de azért egy polgári alapszintet illene megugrani.
MP jelenleg vagy dagályos kinyilatkoztató, vagy egy önérzetes kis pöcs. Nyomokban értelmes dolgokat is mond – jó lenne, ha a jövőben ezek az arányok végre megfordulnának.
Idegesítő
Nyilván egyéni szocprobléma, de nem segít megszerettetni a jelenlegi kabinetet, hogy a miniszterelnök teli szájjal szadeszezik. Nézhetjük onnan is, hogy SZDSZ már tizenhat-tizenhét éve nem létezik, szóval ez a retorikai fegyverzet kicsit so last year. Aztán nézhetjük onnan is, hogy a Tisza szavazóbázisának egy tekintélyes része pontosan abból a szekuláris, liberális táborból érkezett, akik ha ma lenne még klasszikus szabadelvű párt, valószínűleg ott lennének. Ezek az emberek most biztosan ujjonganak, hogy a saját világnézetüket az ország első embere ekézi nyilvánosan. Populista néppárt vezetőjeként ez egy helyes kis szépségfolt.
Persze értem én a dinamikát: Magyar Péter pont abból a politikai akolból érkezett, ahol a mai napig az a kényelmes gondolkodási keret, hogy ha valami kényelmetlen, az azonnal „libernyák sivalkodás”. Csakhogy a Tisza, ha valódi fészekmeleg közösséget akar építeni, a kirekesztéssel és megbélyegzéssel hamar falnak fog menni. (Lásd később az Unger Anna-ügyet, ahol ez a fajta gőg pontosan ugyanúgy benne van az elégedetlenségben.)
Idegesítő az is, ami ezen a blogon lassan unalmassá válik: elbábozzák a demokráciát, amikor kurvára nem kéne.
Mi a kékeres lófasznak kell ezeket a kiválasztási rituálékat eljátszani a neten, hogy „majd közösen döntünk”, meg „persze, akit a nép akar, az lesz”? Ez egy képviseleti demokrácia. Nem a nép dönt közvetlenül minden egyes apró-cseprő pozícióról vagy szakmai kérdésről, hanem a választott képviselői. Azért fizetjük őket adóforintokból, hogy felelősséget vállaljanak, csesszék meg! Különösen visszás ez annak fényében, hogy legbelül a Tisza sem akarja, hogy a nép döntsön.
A legjobb példa erre a közmédia ügye.
Mi a búbánatos tevepúpért kellett egyáltalán közmédiát gründolni újra? Drága is, szar is. Van működő, sokkal jobb minőségű alternatíva a piacon, tessék azt olvasni, azt nézni. De a kurva nagy rendszerváltásokban megint eljutottunk oda, hogy a sajtóban mindenki feketeseggű lett, leszámítva a lojális ex-fideszeseket.
Itt nincs rendszerváltás egészen addig, amíg nincs új választási törvény. Lehetek ezzel én az unalmas lemezjátszó, de attól még ez az igazság: arányos választási rendszer nélkül csak díszleteket cserélünk a színpadon.
A minimum: ezek tényleg tudnak kormányozni
Izgalmas látni, hogy közben ha dönteni akarnak, nem is csinálják rosszul. Itt van a dunai vízhiány és az aszály miatt kialakult energiaválság esete: tankönyvbe illően oldották meg.
Egyrészt nem mismásoltak: elmondták, hogy baj van, ezzel szembe kell nézni. Figyeljük meg a hideg profizmust: pontosan tudták, hogy importárammal – még ha sok pénzért is, de – a rendszer megmenthető. Mivel tudták, hogy ez egy garantáltan megnyerhető meccs, gyorsan ráépítettek egy politikai narratívát, hogy ország-világ lássa: fasza gyerekek ők, kormányozni azt tudnak.
Bevonták a lakosságot. Nem vártak a megreformált közmédiára, a digitális csatornákon elmagyarázták a játékszabályokat, és mindenki tudta, mit vár el az állam. Nem kértek elviselhetetlent: egy teljesen vállalható időszakban kérték a fogyasztás visszafogását. Pici, nem fájdalmas lemondás volt ez, ami azonnal beszédtémává vált és kézzelfogható feladatot adott. Az egyszeri honpolgár úgy érezhette, vállt vállnak vetve küzd a pusztító elemek és a sötétség ellen a kormánnyal.
Tök jó. Pontosan így kell csinálni.
Mindenki megtanulta, hogy koordinált, apró cselekedetekkel valóban sokat lehet elérni. És láss csodát: a helyzet megoldódott. Pontosabban a kommunikációs gépezet a legtökéletesebb lélektani pillanatban engedte el a kollektív szorongást, és átváltott diadalmenetbe: győztünk, mindenki ügyes volt, most már be lehet kapcsolni a klímát, kiérdemeltétek.
Közben persze a Duna vízszintje továbbra is csapnivaló volt, eső a fasorban sem látszott, de bevetették a fenékküszöböt. Lehet szakmailag vitatkozni arról, hogy ez hosszú távon mennyire fenntartható, de rövid távon kezelték a fizikai realitást: ezt hívják kormányzásnak. És nem kellett hozzá közpénz-százmilliárdokkal kitömni a vejek és apósok zsebeit, csak át kellett helyezni néhány elfeledett betonkockát, lerakni pár tonna követ meg két szanált uszályt a mederbe, és a paksi hűtővíz máris biztosítva lett.
Most viszont neki kéne látni a valódi munkának. Kitalálni, hogy jövőre már ne legyen ennyire felkészületlen az ország, és eldönteni, hogy közép- és hosszú távon mihez kezdünk azzal, hogy egy alapvetően lápos, vizes medence két nyári hónapra sivataggá válik. Egy felelős kormányzásnak ez a következő szintje. Fel is írjuk az első számú figyelőlistára: energiahelyzet és vízgazdálkodás.
Vagyonvissza! Börtönbe a mindenkivel!
Augusztus utolsó napjaiban az augusztus 20-i tűzijáték beszerzése körüli végtelenül kellemetlen hazudozást (miszerint Radnai Márk nem nyit meg olyan e-mailt, amin csak másolatban szerepel) szerencsésen elsodorta Unger Anna kinevezése az új elszámoltatási hivatal élére.
Annak a hivatalnak az élére, amit még a kampány hevében ígértek meg, és aminek – miután kétharmad lett plusz egy pici – a világon semmi értelme nincsen. Csak hát addig hergelték vele a tömeget a platós autók tetejéről, hogy most kénytelenek voltak kezdeni vele valamit.
Pedig meg lehetne próbálni az érett, felnőtt beszédet is: „Figyelj, Nép! Ez a kampányban marha jól hangzott a megafonba ordítva, de üljünk le egy sör mellé, és gondoljuk át hideg fejjel. Van már ügyészségünk, van bíróságunk, van rendőrségünk, és dolgoznak kiváló oknyomozó műhelyek. Mi lenne, ha egy újabb kirakathivatal felépítése helyett inkább ezeket a garanciális intézményeket erősítenénk meg, és biztosítanánk a teljes függetlenségüket? Na, igyunk rá egyet!”
És a Nép – az istenadta, az ezerfejű – megkönnyebbülten bólintana: „Igazad van, Péter, minek ez a vízfej, úgyis abban bízunk, amit csinálsz (leszámítva, amikor éppen lemocskos szadeszozol minket), szóval csináljuk rendesen.” Proszit! Mert a jelenlegi tervek alapján ennek az új intézménynek a világon semmi haszna nem lesz, az biztos.
Kihagyott ziccer
Tudom, hogy nekem személyes becsípődésem a Mohács 500, de könyörgöm: ha volt egy olyan nemzeti emlékpont, aminek idén óriásit kellett volna szólnia, az a tegnapi nap, augusztus 29-e volt. És a nagyon-nemzeti ellenzékbe szorult Fidesz mit csinált vele? Simán ellopta magának. És ki lopta el személyesen az emlékparkot? Hát Lézer Jani!
Én a Tisza helyében erről teli szájjal beszélnék éjjel-nappal. Az egész történet védhetetlen, magyarázhatatlan és felháborító, úgy ahogy van.
A fekete leves
Két nap, és szeptember. Kármán miniszter megígérte, hogy az ősz elején letesz az asztalra egy átfogó helyzetismertetést a módosított költségvetés formájában. Én ezt a dokumentumot várom a leginkább. Ez fogja ugyanis megmutatni a marketing mögött a valóságot:
- Milyen állapotban van valójában az államkassza és a gazdaság.
- Mit akar ezzel a csontvázakkal teli szekrénnyel kezdeni a Tisza.
- És hogy a „mennyire fog fájni?” képzeletbeli skálán a diagnózis az érezhetőtől a kibaszottulig pontosan hol áll meg.
Mit kíván a Magyar Nemzet?
- Kevesebb színházat!
- Le a bohóckodással!
- Ne bábozzuk el a közvetlen demokráciát ott, ahol nincs!
- Valódi, arányos választási rendszert!
- Ne baszogassuk a liberálisokat!
- Mondják meg végre egyenesen, hogy pénzügyileg mi a helyzet!
- Folytassák a nyugatos külpolitikát!
- Legyen egy nem fideszes múltú szakembernek pont ugyanannyi esélye pozícióba kerülni, mint egy ex-fideszesnek!
- Valódi vízügyi stratégiát a tűzoltás helyett!
- Valódi energiabiztonságot!
- Hagyják békén a független sajtót!
- Kevesebb pénzt és figyelmet a közmédiára!
Ja! És az, hogy vége van a nyárnak nem tudom, hogy nem a Tisza bűne-e valahogy, de gyanúsak. Nagyon gyanúsak.