Május 9-én volt talán az euforikus csúcspont: a rendhagyó kormányalakításból fővárosi utcabál kerekedett. A Tisza rendezvényein mindig érezhető volt a látványos profizmus, Radnai Márk úgy tűnik ebben nagyon jó (és nem azért írom ezt, mert félteném az ujjaimat!).
Mi is kint voltunk egy ideig a Kossuth téren kilencedikén, Cili külön a barátaival, de mi hárman Dáviddal végighallgattuk a beszédeket a rekkenő hőség ellenére. Fura volt úgy állni azon a téren, hogy nem követelsz a néma falaktól és a sötét ablakoktól valamit, hanem belátsz a kivetítőkön keresztül és egyetértesz az elhangzottakkal.
A csúcspont az emberek beözönlése volt a térre, ahol várta őket az új kormány. Az, hogy a vezető politikusok ilyen közelségben, teljesen beolvadva a tömegbe, elérhetővé válnak, egy teljesen új dolog a magyar közéletben. A Tisza azóta sem húzott láthatatlan falat maga köré, nem lennék a testőrük, egyiküknek sem, az biztos.
Fura egy dolog ez, ezen a blogon, de a korábbiakon sem hivatkoztam soha a magyar közszolgálati TV anyagait. Videósat biztosan nem, mert utoljára ehhez a platformhoz tájékozódás céljából a kétezertizes években fordultam, akkor meg még hol volt a YouTube?
Újra vértelen, de rendszerváltás?
A kormányalakítás előtti hetek is meglepőek voltak. Egyrészt a Fidesz április 13-ra eltűnt. Pár hét alatt eltűntek a plakátok az utcákról, az irodában elkezdett mindenki felszabadultan beszélgetni. Hogy diktatúra volt-e a Fidesz által létrehozott NER, arról még évtizedekig vita lesz, eldöntik majd a történészek. A demokrácia nem ilyen, szóval én azért leteszem a garast amellett, hogy ez az volt.
Az ilyen nagyon személyközpontú rendszerek bukása mindenesetre vérrel és luxusingatlanokba beözönléssel szokott járni. Nálunk ez 90-ben elmaradt, de a magyar néplélek hirtelen megtalált demokratikus volta huszonhatban ezt is a választott képviselőire bízta. És Magyar Péter értette is a csíziót, végigjárta egy videós stábbal a hirtelen elérhetővé vált kormányzati központokat és megadta a népének az aranyozott terek feletti háborgás lehetőségét. Sőt, a Karmelitát meg is lehet nézni, igazi csoportos katasztrófaturizmus jegyében!
Oké, de rendszerváltás történt-e?
Az elcseszett választási rendszerből következően nekem úgy tűnik, hogy rendszert - még - nem váltottunk. Az inga nem lendült át a túloldalra (esetünkben a szélső balra), de a középig sem teljesen ment el. Ahogy azt korábban már írtam a baloldal eltűnt, a magyar liberalizmus régóta haldoklik (a jelenlegi megaláztatását éppen a Momentumtól szenvedi el az eszme). Konzervatív és szélsőséges jobboldaliak vannak csak a törvényhozásban.
Valójában megvalósult a "nemzeti oldal" nedves álma, annyi bibivel, hogy ők csúsztak el "taknyukon, nyálunkon".
Szerintem ez - még - nem rendszerváltás. Nem is Fidesz 2.0, hajlamosabb vagyok Török Gáborral egyetérteni, hogy ez most a Fidesz Hard. Én, huszonéve informatikusként úgy érzem pontosabbnak, hogy ez a Fidesz 2014 refaktorált verziója. A rendszer ugyanaz, turbóra pörgetve, tanulva a korábbi hibákból.
Nincs demokrácia, nincs Köztársaság. Nagyon kemény túlhatalom van most is. Az viszont látszik, hogy őszinte törekvés van arra, hogy a túlhatalmat jól használják és van akarat az önkorlátozásra is.
Valódi eredmény eddig: önkorlátozás, de milyen áron?
A "mindenszarista" jelzőt meg kell szolgálni, Kedves Olvasó. A Tisza eddigi valódi, törvényezett rendeletei az önkorlátozásról szóltak. Az összes többiről még csak szó van, talán jövő héten terveznek valóban törvényt alkotni és elfogadni. Egyrészt kivezették a vészhelyzetet, ami remek dolog. Taps jár érte.
Másrészt.
Másrészt korlátozták a miniszterelnöki ciklusok számát. Ami szerintem csak a NER-ben, vagy bővítsünk: egy nem demokráciában értelmezhető. A demokráciában a választók kell, hogy eldöntsék egy ember hány cikluson keresztül vezetheti az országot. Ez azért tud működni, mert rendszeresen, akár többféle módon is lehetőségük van jelezni neki, megállítani, lemondatni. Nem szavazni meg újra.
Most egy poszt-traumás szindrómában vagyunk és a közelmúlt alapján tapsolunk annak, hogy elvették a jövőbeli jogainkat. Illetve többségében tapsolunk, mert én például igen nagy baromságnak tartom ezt a rendeletet.
És itt kanyarodnék vissza az előző gondolatomhoz: a rendszerváltáshoz. Nagyon-nagyon sürgősen szükségünk van egy új választási törvényre. És azt nem kell a Tiszának helyből használnia, nem kell előrehozott választás, önkormányzati meg főként nem!
A Tisza kapott most négy évet, valóban sok embertől, hogy átalakítsa az ország működését. Ezt csinálja végig, de a demokrácia, amit ők is el akarnak érni, én elhiszem, hogy tényleg akarják, akkor tud meggyógyulni, ha kijelölik a pályát jó előre a versenytársaknak is. A választási törvényt még idén kell elrendezni, hogy legyen idő az új rendszerben pártokat építeni, választásra felkészülni és bejutni az országgyűlésbe 2030-ban.
Felesleges elbábozni a demokráciát, ha nincs demokrácia. Ezt már ismerjük. Ezt untuk meg.
Profik és nem is annyira outsiderek
A Tisza kilépett a one-man show jellegből és valódi arcokat volt képes felmutatni. Érdekes megfigyelni, hogy pár hét alatt mennyire elmozdultak az erőviszonyok. A kampányban Ruszin-Szendi Romulusz volt az egyik állandó elem, de honvédelmi miniszterként nem hallunk igazán róla.
Az első hetek nagy és a bal és liberális oldal számára megnyugtató igazolása Ruff Bálint volt. A korábbi SZDSZ és MSZP világból érkező politológus egyfajta garancia, hogy nem csak fideszes arcok lehetnek az igazán kiemelt posztokon. Őt támogatta meg ebben a feladatban a korábbi jelölt miatti köztiltakozás után oktatási miniszterré emelt Lannert Judit.
De május végére az igazi sztár a miniszterelnök mellett Orbán Anita lett. Az új kormány látványos diplomáciai munkába kezdett, beutazták Európa fővárosait és a kötelező cukiságfaktor mellé (gyerek, cica, stb.) nagyon jó eredményeket értek el a bizalom helyreállítása terén.
Ennek a legnagyobb politikai eredménye a zárolt EU-pénzek feloldásának bejelentése volt. Hogy pontos legyek: a zárolás feloldásának a lehetőségét jelentették be a legmagasabb politikai szinten. Szóval pénz az nincs, de ha beállunk a sorba és kurva keményen dolgozunk érte, akkor a töredéke biztos megjön, az egész azért necces.
Ez lett nagyon szépen bepromózva, hogy Lovasi András egész régi dalszövegét idézzem a PR-ról:
romló húson selyemszalag
Egyébként minden politikai eredmény valójában hatalmas változás az orbáni világ bot a küllők között mentalitásával szemben. Én ezt vártam a Tiszától, írtam is róla: újra az asztalnál ülünk. Olyannyira, hogy az elmúlt két nap híre az is, hogy megállapodást kötöttünk Ukrajnával. Mi segítjük őket, ők cserébe rendezik a maradék magyar helyzetét az országban. Köszönhetően Orbánéknak is (és Putyinnak és sorolhatnánk) nem sok kárpátaljai magyar van már, egyébként.
A nemzeti kugli
Beszéljünk azokról a témákról is kicsit, amik nem úgy sikerültek, ahogy azt akarták.
Itt van a közmédia. Az, hasonlóan a trumpi két nap alatt elrendezzük ígérethez, nem lett másnap beszántva, sőt, még én is embedeltem egy Híradó videót, mint láttad, Kedves Olvasó. Nem is baj, én ennek a nagy beszántásnak nem vagyok híve. El kell venni a pénzt tőlük, látszik a Fidesz gazdasági világán, hogy bőven elég ahhoz, hogy látványosan gyorsan térdeljenek meg. (Takony, nyál, vér, halálhörgés, siralom, ajvékolás!!!)
És itt vannak a közjogi méltóságok, az egyszerűen báboknak hívott fideszes téglák. Élükön lengedezik a szatyor finghoz hasonlított köztársasági elnök.
Felszólították őket az önként távozásra, amin ment egy kis vacillálás, majd egy bátortalan, de egyértelmű nem lett belőle. Ugyan kérdő hangsúllyal, de azért nem. Szerintem mindenkinek egyszerűbb lenne, ha ezeket az intézményeket szó nélkül eltörölnék és a helyükre, ha van értelme, újat építenének. Az alapoktól.
Például a köztársasági elnöki funkciónak semmi értelme nem maradt ebben a kis hazában. El kéne törölni a vérbe, és így még értelme is lenne a miniszterelnöki ciklus korlátozásnak. Királynak nem király, elnöknek nem elnök, féknek nem fék, semminek éppen semmi.
Hát így állunk lassacskán két hónappal a Fidesz veresége után. Nagyon bizonytalan, nagyon habosított és sok ponton biztató a helyzet. Sokan mondják, hogy mézeshetek vannak, az biztos, mert lassan elő kell kerülnie a gazdaságnak és akkor sírni fogunk.
Libsik, konzik, nácik és a teljes öntudatos proletáriátus ajvékolni fog. Ez az úgynevezett nemzeti minimum pillanata lesz.
Nyaralj gyorsan!