

Oké, én jeleztem már korábban, hogy úgy készülök: maradok ellenzékben. Az elmúlt időszakban túlnyomórészt olyan dolgok történtek, amik egész jó irányba mentek. Sajnos így az új kormány ötvenedik napja környékén kiderült, hogy nincs kolbászból a kerítés. Ez sejthető volt jó előre.

Ugyan az április közepi választás után kitört eufória csillapodott mostanra, de május közepéig még bőven kitartott. Közben Magyar Péter miniszterelnökként gyakorlatilag semmit nem változott a kampányhoz képest: kekeckedő, pökhendi és eredményes.

Két napja azzal van tele a sajtó, hogy Donald Trump, Orbán Viktor nagy barátja, gyakorlatilag hátba szúrta Viktorovicsot. Elmondta egy interjúban, hogy Orbán ugyan kért pénzügyi védelmet az USA-tól, de ő nem ígérte meg neki. Ez ugye már a második sztori, amiről kiderült, hogy mégsem lett elintézve, aláírva. Szó ugyan esett róla, abban nincs hiba,…

Utánajártam a két versengő párt legfrissebb ígéreteinek, amivel meg akarják nyerni a jövő évi választást. Nagyon izgalmas, meseszép és borzasztóan reménytelennek tűnik, amit mondanak. A szebb jövő és az örök béke és egymás karjába omlás lényegtelen szerintem, mert nem kerül semmibe, ami érdekes, ami valóban a jövőnket alakítja az a gazdaság. Mi látszik az ígéretek…

Szeretném ebbe a négyszáztizes forint-euró árfolyamba beleütni minden ismerősöm orrát, akik szerint gazdaságilag is minden rendben van itt.
Ennek a Gyurinak annyi dolga van, mint féllábúnak a seggberugó versenyen, de hajlott kora ellenére remekül helytáll. Úgy tűnik, hogy a Gyurcsánnyal közösen lenyúlták a benzinkutakrról az üzemanyagot. Megállíthatná már valaki! Tiszteletet, benzint Magyarországnak!