Hétfő óta rengeteg téma van bennem, amiket meg akarok, meg kéne írni. Az egyik, amelyiket napok óta forgatok magamban egy kis gondolatmenet a szabad sajtóról.
Írtam itt a választás előtt, egy másik világban, annak a végén, ugye, atyaúristen még csak öt napja… Oké, kezdem elölről. Szóval arról írtam, „itt, mindennek a végén„, hogy kik a valódi hősök. De már évekkel ezelőtt is írtam a szabad sajtó erejéről, szóval őket külön nem emeltem ki. Pedig kellett volna és fájón hiányzik az öt nappal ezelőtti írásomból az ő dicséretük.
A NER leglátványosabb, legerősebb ellenfele kitartóan, éveken, másfél évtizednél is hosszabban az ostromlott várként kitartó sajtó volt. Olyan mély sebeket senki nem tudott Orbán rendszerén ejteni, mint az újságírók. A politikusok Gyurcsánytól Magyarig a sajtó által feltárt ügyeket vették elő. Sőt! Olyan hibába estek sokan, ennek Hadházy és a Momentum volt a legszebb példája, hogy politika helyett ők maguk is inkább sajtómunkát végeztek.
Kérdezd meg a fideszes köztársasági elnököket a szabad sajtóról. Rémülten menekülni fognak.
A legszebb, hogy a szabad sajtót még azok is folyton ekézték és rugdosták, akikért dolgozott. Nincs olyan politikus ebben az országban, aki ne vette volna magára és propagandistázta volna le az újságírót, amikor róla írt. A különböző közéleti celebek követői, a pártkatonák olyan egységesen tudták utálni a sajtót, hogy öröm volt nézni. Meg volt mindenki sértődve, ha nem úgy írt és nem azt, amit ő igaznak gondolt.
Hát pont ezért működött tökéletesen.
És most szerintem a szabad sajtó műhelyei, akik kitartottak, túléltek, a teljesen deformált piaci viszonyok között is fejlődtek, nagyobb bajban vannak, mint bárki más. Ők az elmúlt években az előfizetőkből, pályázatokból tartották fenn magukat. És most jön a közmédia.
Magyarék újraépítik a közmédiát, de hát az csak úgy magától nem telik meg profikkal. A hvg.hu, a 444, a Partizán és a 24.hu szerkesztőségeiben vannak a profik, akikből fel lehet építeni egy olyan közmédiát, amit Magyar Péter ígért.
Ma este volt a Partizánon a Vétó utolsó adása. A két műsorvezető kellően meg is hatódott a végére. Kicsit én is, mert szerintem egy nagyon izgalmas időszak zárult le szimbolikusan ezzel az adással. Most az újságírásban is egy más világ jön. Nem, nem sírom vissza, izgatottan várom hova alakul, de mindenképpen meg kell emlékezni arról, hogy fontosak voltak.
És fontosak lesznek.