Egy közös témánk van?

Lakner Zoltán arról beszélt, hogy nagyon régen volt olyan téma, ami közel teljes társadalmi támogatottságot élvez; most úgy tűnik, az elszámoltatás ilyen. Arra hívja fel a figyelmet – amit magamtól nem tudtam ilyen pontosan megfogalmazni, de legbelül éreztem –, hogy nincs több ilyen témánk. Talán ezért is van, hogy a Tisza és főleg Magyar Péter az ellenszenvesség határán túlmenően üti a Fideszt. Olyan töményen, hogy már-már unalmas.

Lakner gondolata azért nagyon izgalmas, mert az én megfejtésem az volt, hogy politikailag ez a könnyű út. Egy már kiütött, padlón fekvő ellenféllel szemben könnyű nyerni. A közvélemény egyébként hónapokig vissza is jelezte, hogy ez az út tetszik: a Tisza támogatottsága nőtt, a Fideszé csökkent. Az, hogy a Tisza támogatottsági adatai végül túlmentek a zeniten és csökkenni kezdtek, jól mutatja, hogy a téma kezd kifáradni. Talán nem is véletlen, hogy mostanra vádolták meg Hankót és a korábbi, szintén exminiszter Seszták Miklóst.

De közben a cirkusz mellett a kenyér is kell.
És az az igazság, hogy az ország jelenleg a tavaszinál is nagyobb bajban van gazdaságilag. Volt egy rövid optimista hangulat, erősödő forinttal, várakozó kilátásokkal. A valóság azonban betonfalként jön szembe: a kormányváltás a megoldás alapja lehet, de magától nem javul meg a rosszul működő ország. Miközben mindenki a nyári hőségre, az aszályra és a miniszterelnök cipősarka alatt vonagló exkormánypártra figyelt, a gyors hanyatlás folytatódott.

A karbantartások ugyanúgy nem készültek el. Az igazságtalan adórendszeren egy fikarcnyit nem módosítottak. A beígért bérrendezések késlekednek. És nagyon jól hangzik, hogy a kormány magán kezdi a spórolást, na meg az állami szektoron. De ott, ahol ordító káder- és szakemberhiány van, talán a piacinál is jobb bért kéne adni, hogy legyen, aki csinálja – ahelyett, hogy lefaragják egy elfogadhatatlan szintre.

Orbán és Magyar igéretei nem finanszírozhatók

Nyilvánvaló, hogy ennyi idő nem elég nagy dolgokra.
Nyilvánvaló, hogy a Tisza gazdaságpolitikusai is csak tippelhettek, hogy mi vár rájuk. És biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyobb szart találtak, mint sejtették.

Nem az "én megmondtam" miatt citálom ezt ide. De a Tisza számára is pontosan tudható volt: amit ígérnek, ebben a formában megvalósíthatatlan. Vagy kiszolgálják az emberek vágyát és tovább csinálják, amit Orbánék, vagy komolyan talpra állítják a gazdaságot. De a kettő egyszerre nem működik. Most mégis ezt próbálják megjátszani.

A rezsicsökkentést például fel kellene számolni. De ahelyett, hogy kivezetnék, teljesen elcseszett pótcselekvésekkel még rá is tesznek egy lapáttal. A dízelautósoknak küldött havi 5000 forintos támogatás annyira méltatlan és álságos, hogy nem lehet nem undorral szemlélni.

Ne menjünk el amellett sem, hogy ez nem egyedül a Tisza sara. A választók várják el ezt a viselkedést a kormánytól, az pedig jó populistaként kiszolgálja őket.

És akkor itt kanyarodnék vissza Lakner Zoltán felvetésére. Ha nem tudunk, mi, állampolgárok, találni olyan célokat, amikben egyetértünk, akkor cseszhetjük. Nem lesz rendszerváltás.

(A blogbejegyzés a hajtás után folytatódik!)

Oldalak: 1 2 3