Vacak, esős-hideg nap. A délelőtt home officeban telt, hiába próbáljuk lezárnia a Pannónia fejlesztést még mindig esnek ki csontvázak a szekrényből, amiket egyeztetni kell, de főleg újabb és újabb feladatokat adnak. Egyébként a munka mostanában kevésbé nyomasztó, a legnagyobb bajom az, hogy nem tudom amiken éppen pörgünk valaha elinduló programok lesznek-e, a kormányváltással ezek a szerelem-ösztöndíjak kérdéses, hogy maradnak-e.
A kávészünetben megnéztem Magyar Pétert, ahogy bejárja az elhagyott luxus-épületeket, amikben a minisztériumok voltak a Várban. Valóban jó nagy pénzsszórás volt ott, de én még mindig nem értem, hogy ezen miért vannak meglepve az emberek? Ebben éltünk 16 hosszú évig, há’ tényleg vak volt itt mindenki?! Én azt láttam ezeken a videókon, amit kb. gondoltam. De az jó, hogy ilyen telibe megmutatják a választóknak, hogy mi folyt itt, még ha közben kissé felfuvalkodott is a miniszterelnök. Szokni kell, a korábbi gecibb volt.
Munka után Dávidot kisértem az uszodába, amíg az edzés tartott régi és még éppen kollégákkal megittam egy sört a Kocka büfében. Kivel mi van, mi történik a cégnél. Jó volt látni őket. Dávid megérkezésével asztalt bontottunk és mi hazafelé vettük az irányt, a többiek villamosra szálltak.
Otthon szülinapi vacsora, beszélgetés. Kaptam ajándékokat, Dávid üdvözlő kártyát készített, Cili két kókuszrúdat adott, Zsófitól ingeket és kamera tisztítót kaptam.
Jó fáradtan mentem aludni.