
Vacak, esős-hideg nap. A délelőtt home officeban telt, hiába próbáljuk lezárnia a Pannónia fejlesztést még mindig esnek ki csontvázak a szekrényből, amiket egyeztetni kell, de főleg újabb és újabb feladatokat adnak. Egyébként a munka mostanában kevésbé nyomasztó, a legnagyobb bajom az, hogy nem tudom amiken éppen pörgünk valaha elinduló programok lesznek-e, a kormányváltással ezek a…

A hétvégén hirtelen elhatározásból kirándultunk Selmecbányára. Innen hoztam pár fotót.

A válasz az életre, a világmindenségre, meg mindenre: 42. Hátha idén értem meg a dolgokat.

Délelőtt, rákészülve a születésnapi ebédre, kimentünk a gyerekekkel mozogni egyet. Elsétáltunk a Tettye feletti kilátókra és természetesen eltöltöttünk egy kis időt a játszótéren is.

A hétvégén az OKT-18 szakasz első darabját jártam be. Eredetileg az volt a terv, hogy Piliscsaba és Dorog között sétálunk a lányommal, de máshogy alakult.
Azért jó leírni néha, szépen és összeszedetten, de főleg mindenkinek értelmezhetően, hogy milyen országban nem akar az író élni, mert az kirajzolja azt is, hogy milyenben szeretne. És az már egy nagyon-nagyon nagy lépés előre, ha valaki tudja mit akar, nem csak érzi. Rendkívül fontosak az ilyen számadások (magunkkal, másokkal, egyremegy).
Elért minket is a karantén idejében az a pont, amikor a hajunk kezdett vállalhatatlan lenni. Bár kormányunk szerint lehet fodrászhoz menni, de a családi areios pagos úgy döntött, hogy feleségem, a feladattól kissé idegenkedő, kezébe teszi le a szakállvágó gépemet. A megbecsültség fokozatai szerint én voltam a betanuló darab, a fiam a mestermű. Bizakodva vidáman…