Lebegek a Balaton tetején a hátamat kellemesen hűsíti a víz, az arcomat és a hasamat kellemetlenül perzseli a június közepi kánikula. Valami szuper El Nin̄o van idén, sosenemvolt még ilyen, mióta meteorológia létezik. Többször megnéztem már, mi ez az El Nin̄o, de gyenge vagyok és újra meg újra elfelejtem. Valószínűleg nem kéne, de az rémlik, hogy a kurva meleget a portálok kurzívval szedett címsorai ennek tudják be.
Függőlegesbe fordulok, mögöttem a Badacsony, előttem a Kettes strand. A mélyben egyedül lebegek, a strandon leginkább a helyi erők vannak. Még nincs sok ember, kevés gyerek, sok öregebb arc. A víz tiszta, lelátok a combomig. Pár hét múlva már egy ilyen szombati kora délutánon zsivaj lesz itt és úszik a naptej a víz színén. Ki kéne menni és nekilátni a grillezésnek meg a görögsaláta készítésnek. Lustán elkezdek kiúszni.
Az El Nin̄o – jut eszembe – valahogy az esőt is befolyásolja majd, sok lesz, de hirtelen vagy mi. Jelenleg éppen ez sem érdekel annyira, délelőtt kitakarítottam a faház fürdőjét és kifestettem. Egy szakadt és mostanra szűk, régi farmerben meg Zsófi tinikori pólójában. Már tiszta lyuk volt, jó húsz éve én hordom, a mai volt a hattyúdala. Ha már világkatasztrófa, jobb lenne inkább ilyen ruhákat gyártani, amik jó harminc éveket kibírnak. Már sokkal jobb hely lennénk.
Szakadt pólókkal az El Nin̄o ellen!
Közben már leér a lábam is, lassan sétálok kifelé. Egy katica kapálódzik elveszetten. Ezek kis hülye rovarok folyton úszni akarnak, de nem tudnak. Minden gyerek folyton menti kifelé őket a vízből, aztán ha megszárogatják a szárnyukat mit gondoltok, mit csinálnak? Így van: visszarepülnek a víz fölé és újra beleesnek. Én éppen ezért már ritkán látok neki mentegetni őket, de most kifelé haladva ötöt is összeszedtem. Ott mászkálnak az ujjaimon meg a karomon, kicsit csikiznek, ahogy szárogatják magukat.
Még két hét a munkából aztán jöhet a nyaralás. Balaton, Szlovénia. De valójában ezzel a hétvégével indul a nyár. Pontosabban: A Nyár! Felébredt a part is, eltűntek a sporthorgászok. Bekerültek a bejárók, igaz idén (jó harminc év után először) máshol van a bejáró, ez sokakat zavar. Ez meg az El Nin̄o, de főleg a „stég”. Az most van.
Leteszem a katicákat a virágládába. Felháborodottan mászkálnak a büdöskéken. Én megtettem, amit tudtam, napi jó cselekedet letudva. Ötszörösen.
Este kertmozit avatunk. Lefestettem egy jó két négyzetméteres darabot a konyha hátsó falán fehérre. Ez a vászon. Dávid elnevezte Hullám kertmozinak. Vettem egy erős projektort, pár kerti szék a diófa alá. Aki hoz magával kukoricát meg italt, az csámcsoghat is. A vetítés naplemente után kezdődik. Azt remélem, hogy a gyerekeimnek így tudok állandó társaságot toborozni. Nekem volt itt anno, akkortájt mikor Zsófi pólója még új volt és az El Nin̄oról keveset lehetett hallani, furcsa alakok riogattak csak vele.
Jó ez itt. Tekerek felfelé a partról, intek egy ismerősnek, aki éppen lefelé tart. Én itt vagyok otthon igazán.