Legutóbbi bejegyzések

Négy éve a választások után azt írtam ezen a blogon, hogy Magyarországon a harmadik köztársaság volt a kizökkenés az alap állapotból, de ennek ellenére mindenkinek érdemes harcolni azért, hogy a komp ne kössön ki végleg a keleti parton. Hát úgy tűnik, hogy négy évvel később kikötöttünk a nyugati oldalon. Jó volt ma elsétálni a Parlament […]

Eltelt itt pár hét, ami egészen víziószerűen hihetetlen, hiszen papíron még a NER van, de közben, mint egy leprás a haldoklása közben, darabokra rohad szét az előző rendszer. Három nap múlva pedig hivatalosan is vége van.

Megérkeztek a három napos hétvégére a vendégek a Fehér Sas Panzióba. Nagyobb svédasztal, több foglalt asztal, szertelenkedő gyerekek között ettük a reggelit.bAlaposan bepakoltunk, hogy bírjuk jó darabig a gyaloglást. Szürke felhős idő volt, de jóval melegebb. Ahogy elindultunk a kiírtott fenyvesek, sarjerdők között előtűnt a napocska és kezdett vidám hangulatú lenni a táj. Én a […]

Rubovszky Rita oktatási miniszterként belebegtetése sokkal előbb hozta felszínre azt a problémahalmazt, amit előre lehetett látni, – és hozzám hasonló kasszandrisztikus személyek jeleztek is előre – a Tisza sikere egy nagyon heterogén szavazói bázison alapul: olyan soha nem lesz, hogy mindenki elégedett legyen. De próbáljuk meglátni ebben az esetben a jót. Bár nem tudjuk, hogy […]

Hétfő óta rengeteg téma van bennem, amiket meg akarok, meg kéne írni. Az egyik, amelyiket napok óta forgatok magamban egy kis gondolatmenet a szabad sajtóról. Írtam itt a választás előtt, egy másik világban, annak a végén, ugye, atyaúristen még csak öt napja… Oké, kezdem elölről. Szóval arról írtam, „itt, mindennek a végén„, hogy kik a […]

Miután a Tisza megkezdte a NER működésének további felhasználását és úgy döntött, hogy a cél szentesíti az eszközt, tehát minden jogállamisági aggályt félre lehet tenni a nagyobb jóért ki is jelölték az első célpontot, a Sulyok izé… Tamást (nem, most már nem nézem meg, mert ennyit sem érdemel). De most ne azon vekengjünk, hogy jó […]

Tudom, hogy éppen az a nagy sláger, hogy temessünk árkokat, pátyolgassuk a gyászban vergődő Fideszes lelkeket. Na, de héhó! Mi a faszért tennénk ezt? Nem kell rugdosni őket, nyilván, hiszen ember embernek ne legyen farkasa, de azért az nagyon rossz iránynak tűnik, hogy keblünkre ölelünk mindenkit. De akár csak annyi is, hogy asszisztálunk a kimosakodásukhoz. […]

Holnap elmegyünk szavazni végre és vége lesz ennek a hónapok óta tartó kínlódásnak, hogy vége van-e a NER-nek vagy nincs. Megtudjuk, hogy akkor most már örökké ilyen ország lesz ez, vagy van esély visszakanyarodni az európai álom felé. Nem véletlenül írtam, hogy visszakanyarodni és nem visszatérni. Oda, ahol ez az egész elromlott, 16 évvel ezelőttre […]

Ezen a napon

Nincs borítókép

Cilivel a hazugságról beszélgetünk. Cili rögtön hoz egy példát is felháborodva, amiből úgy érzem, érti is, meg nem is. 😀 „- …Igen! És tegnap a Dávid eltépte a vijágot és TANUSÍTOTTA, hogy én voltam!” „A Flója azt mesélte nekem, hogy belenézett a wc-be és beleesett. De ez csak vicc volt!!! Jót kacagtunk!” Imádom a szókincsét. […]
Nincs borítókép

Ha én Dante poklába kerülnék, akkor tuti, hogy lenne egy külön köröm, amiben a bugyrokat a Freeware programok után neveznék el. Jelen pillanatban én hol a Notepad++, hol a GIMP bugyorban fövök, pedig még nem is jutottam pokolra. De majd megszokom.
Nincs borítókép

Azért a Mastercard nagyot ment ezzel a minden másra ott van a Mastercard dumával. Nekem is ez jutott eszembe úgy 20 perce, amikor sikerült megoldani egy égetően fontos hibát a melóban. Nem részletezem nagyon, de az adatbázisban nem jelentek meg a feltöltött csv adatok és péntek óta nem találtam az okát. Aztán reggel amikor letettem […]
Nincs borítókép

– Dájid!!! – hangzik mérgesen. Hátrafordulok, Dávid a földön ülve keservesen sír, Cili előtte áll egy plüss nyúllal a kezében. – Mi történt? – kérdezem. Cili néz rám némán, Dávid sír. – Mi történt? – kérdezem meg még kétszer. Cili csak néz rám, majd megszólal: – Hát, az töjtént, hogy a nyúl fejbevágta a Dájidot. […]