Legutóbbi bejegyzések

Lebegek a Balaton tetején a hátamat kellemesen hűsíti a víz, az arcomat és a hasamat kellemetlenül perzseli a június közepi kánikula. Valami szuper El Nin̄o van idén, sosenemvolt még ilyen, mióta meteorológia létezik. Többször megnéztem már, mi ez az El Nin̄o, de gyenge vagyok és újra meg újra elfelejtem. Valószínűleg nem kéne, de az rémlik, […]
Nincs borítókép

Balatonon ülök, egy forró rumos tea gőzölög a balomon, a laptop felett Cilire látok, akinek be nem áll a szája, a nagyanyját szórakoztatja az iskolai történetekkel. Általában fel van háborodva. Az elmúlt két nap nagy részében a munka vitte el az időmet. Home office minden mennyiségben. De sikerült azért megtervezni a jövő heti pádisi túrát […]
Nincs borítókép

Vacak, esős-hideg nap. A délelőtt home officeban telt, hiába próbáljuk lezárnia a Pannónia fejlesztést még mindig esnek ki csontvázak a szekrényből, amiket egyeztetni kell, de főleg újabb és újabb feladatokat adnak. Egyébként a munka mostanában kevésbé nyomasztó, a legnagyobb bajom az, hogy nem tudom amiken éppen pörgünk valaha elinduló programok lesznek-e, a kormányváltással ezek a […]

Három éve nem írtam ilyen szülinapi bejegyzést. A negyvenharmadik jórészt arról szólt, hogy jó lenne Magyarországon élni, de valószínűbbnek tűnt, hogy el kell innen mennünk. Málta, Barcelona. Vettem akkortájt egy nagy levegőt, mert a NER bukása már tudható volt, csak az időpontja volt kérdéses, és pont az idei szülinapom előtt egy hónappal kieresztettem. Szó szerint […]

Négy éve a választások után azt írtam ezen a blogon, hogy Magyarországon a harmadik köztársaság volt a kizökkenés az alap állapotból, de ennek ellenére mindenkinek érdemes harcolni azért, hogy a komp ne kössön ki végleg a keleti parton. Hát úgy tűnik, hogy négy évvel később kikötöttünk a nyugati oldalon. Jó volt ma elsétálni a Parlament […]

Eltelt itt pár hét, ami egészen víziószerűen hihetetlen, hiszen papíron még a NER van, de közben, mint egy leprás a haldoklása közben, darabokra rohad szét az előző rendszer. Három nap múlva pedig hivatalosan is vége van.

Ezen a napon

Tizenegy éve még csak arról írtam, hogy hiába dolgozunk, nem jutunk egyről a kettőre. Mostanra viszont már nem is az a kérdés, mire futja – hanem hogy mi maradt abból, amit egyáltalán megvehetnénk. Ez a bejegyzés egy személyes leltár arról, hogyan tűnt el mögülünk a szolgáltató állam – észrevétlenül, de visszafordíthatatlanul.

Milyen állapotban van a magyar társadalom 2025 nyarán? Milyen mintázatok ismétlődnek újra és újra a politikában, és miért tűnik úgy, mintha mindig a kisebbik rossz lenne az egyetlen opció? Ebben a blogposzt-sorozatban megpróbálok végignézni mindent: társadalmi mozgásokat, értelmiségi viselkedésmintákat, politikai kényszereket és történelmi reflexeket.
Nincs borítókép

– Anya, majd ha felnövök, és férjhez megyek, és hiányozni fogok Neked, akkor majd ezt a képet nézegetheted rólam. – Jó, de azért csak meglátogatsz majd néha. – Hát igen, de lehet, hogy a férjemmel Franciaországban élünk majd. De majd akkor is meglátogatlak. – Az jó lesz. – Meg eljöhettek Apuval az esküvőmre is. – […]