Legutóbbi bejegyzések

Nincs borítókép

Balatonon ülök, egy forró rumos tea gőzölög a balomon, a laptop felett Cilire látok, akinek be nem áll a szája, a nagyanyját szórakoztatja az iskolai történetekkel. Általában fel van háborodva. Az elmúlt két nap nagy részében a munka vitte el az időmet. Home office minden mennyiségben. De sikerült azért megtervezni a jövő heti pádisi túrát […]
Nincs borítókép

Vacak, esős-hideg nap. A délelőtt home officeban telt, hiába próbáljuk lezárnia a Pannónia fejlesztést még mindig esnek ki csontvázak a szekrényből, amiket egyeztetni kell, de főleg újabb és újabb feladatokat adnak. Egyébként a munka mostanában kevésbé nyomasztó, a legnagyobb bajom az, hogy nem tudom amiken éppen pörgünk valaha elinduló programok lesznek-e, a kormányváltással ezek a […]

Három éve nem írtam ilyen szülinapi bejegyzést. A negyvenharmadik jórészt arról szólt, hogy jó lenne Magyarországon élni, de valószínűbbnek tűnt, hogy el kell innen mennünk. Málta, Barcelona. Vettem akkortájt egy nagy levegőt, mert a NER bukása már tudható volt, csak az időpontja volt kérdéses, és pont az idei szülinapom előtt egy hónappal kieresztettem. Szó szerint […]

Négy éve a választások után azt írtam ezen a blogon, hogy Magyarországon a harmadik köztársaság volt a kizökkenés az alap állapotból, de ennek ellenére mindenkinek érdemes harcolni azért, hogy a komp ne kössön ki végleg a keleti parton. Hát úgy tűnik, hogy négy évvel később kikötöttünk a nyugati oldalon. Jó volt ma elsétálni a Parlament […]

Eltelt itt pár hét, ami egészen víziószerűen hihetetlen, hiszen papíron még a NER van, de közben, mint egy leprás a haldoklása közben, darabokra rohad szét az előző rendszer. Három nap múlva pedig hivatalosan is vége van.

Megérkeztek a három napos hétvégére a vendégek a Fehér Sas Panzióba. Nagyobb svédasztal, több foglalt asztal, szertelenkedő gyerekek között ettük a reggelit.bAlaposan bepakoltunk, hogy bírjuk jó darabig a gyaloglást. Szürke felhős idő volt, de jóval melegebb. Ahogy elindultunk a kiírtott fenyvesek, sarjerdők között előtűnt a napocska és kezdett vidám hangulatú lenni a táj. Én a […]

Rubovszky Rita oktatási miniszterként belebegtetése sokkal előbb hozta felszínre azt a problémahalmazt, amit előre lehetett látni, – és hozzám hasonló kasszandrisztikus személyek jeleztek is előre – a Tisza sikere egy nagyon heterogén szavazói bázison alapul: olyan soha nem lesz, hogy mindenki elégedett legyen. De próbáljuk meglátni ebben az esetben a jót. Bár nem tudjuk, hogy […]

Hétfő óta rengeteg téma van bennem, amiket meg akarok, meg kéne írni. Az egyik, amelyiket napok óta forgatok magamban egy kis gondolatmenet a szabad sajtóról. Írtam itt a választás előtt, egy másik világban, annak a végén, ugye, atyaúristen még csak öt napja… Oké, kezdem elölről. Szóval arról írtam, „itt, mindennek a végén„, hogy kik a […]

Miután a Tisza megkezdte a NER működésének további felhasználását és úgy döntött, hogy a cél szentesíti az eszközt, tehát minden jogállamisági aggályt félre lehet tenni a nagyobb jóért ki is jelölték az első célpontot, a Sulyok izé… Tamást (nem, most már nem nézem meg, mert ennyit sem érdemel). De most ne azon vekengjünk, hogy jó […]

Ezen a napon

Úgy tűnik Kepes könyveit én májusban olvasom, a <a href="http://www.creativslave.hu/2014/05/29/tovispuszta-kepes-andras/">Tövispusztát</a> és most a Világképet is. Ez az új Kepes András könyv hasonló élmény volt: jó, de egy kicsit kevés.

A Halál inast vesz fel. Nem mintha nagyon szüksége lenne a Mort névre hallgató fiúra szakmailag, de úgy hallotta, hogy az inasok sokszor könnyítenek a mesterek apai gondjain. Jelesül: elveszik feleségül a mester leányát. Mort nem nagyon tudja még, hogy mi akar lenni, de az állás sokkal izgalmasabb, mint a rá váró szántó-vető lét, pluszban a családja is annyira meg akar tőle szabadulni, hogy hagyja magát sodorni a történetben.
Nincs borítókép

Munka után elindultam Cili bölcsije felé, ahol nyílt gyereknap volt. Vidáman igazgattam a hátizsákomat, mert a jövő hetem végig szabad, az elejét Pesten töltjük négyesben, aztán a szüleimmel megyünk az Őrségbe. Száradó pocsolyák közt baktattam a Daróczi utcában, hatalmas fehér felhők vetettek néha hideg árnyékot, de perzselt a nap: megérkezett a nem is olyan korai […]