Reggel a buszon olvasgattam a nekrológokat – töménytelen van, jogos is – és eszembe jutott egy… nevezzük jobb hiján anekdotának Esterházy Péterről. Pár éve lehetett, mikor már volt saját irodám a Lamarkingnál. Történt egy nap, hogy szokás szerint kopogás nélkül kivágódik az ajtó és beront a cég tulajdonosa, hogy: – Andráskám, a segítségét szeretném kérni. Hazalátogató […]
Lehetne azt mondani, hogy Esterházy Péter halálhíre egyáltalán nem volt váratlan és még csak nem is lenne hazugság. Mikor a múlt évben olyan félszóval megemlítette, hogy küzd a rákkal már nagyjából sejthető volt a helyzet. Pedig mégis váratlan volt, nekem legalábbis, egészen elképzelhetetlen egy olyan ország, egy olyan Magyarország, ahol többet nem lesz új olvasnivalóm […]
A Dűne Messiása nem kalandregény, hanem egy összekötő kapocs az alap sztori és az univerzumot tágító sorozat következő kötetei között. Épp ezért nem is sikerült a legjobban.
A Csontkollekció egy olyan Stephen King kötet, amiről eddig nem sok jót hallottam/olvastam. Úgy tűnik a kificamodott ízlésem megint megtréfált, mert nekem tetszett.
Nagyon kíváncsi voltam a Trónok Harca új évadára, ahol a sorozatnak már nem kellett kapaszkodnia Martin regényeibe. A saját lábra állás kifejezetten jót tett neki.
Nem egyenletes színvonalú kötet az Oroszlánkórus, de mindegyik novella érdekes és olvasmányos. Sikerül ügyesen egyensúlyozni a nehéz és könnyű között, miközben végig szépirodalom marad.