Szerző: <span>Őri András</span>

1980 óta rontom a levegőt, de 2001-ben kezdtem csak blogolni. Ennek már idestova 20 éve, de valahogy nem tudom megunni.

Annyi minden változik meg napról napra a világban, hogy néha fel se tűnik maga a változás, az egyik legérdekesebb ilyen folyamat a biciklizés Magyarországon. Gyerekkoromban háromféle ember biciklizett: a bicikli versenyzők, a falusiak és a gyerekek. Biztos akadtak már akkoriban is kivételek, de általában nem találkoztál velük. Én persze bicikliztem. Az első biciklim, amire emlékszem, […]
Nincs borítókép

A reggeli kávézás közben futottam bele a Ma is tanultam valamit rovat Jack Daniel’s cikkébe. Igaz már nem új, de helyből végigolvastam hiszen éppen a hetekben hallottam a sztorit egy másik forrásból is. Az Index (és a whiskey gyártója) szerint Daniel a whiskey készítés fortélyait egy rabszolgától tanulta meg. Ha pár hete a Kálvin téren […]
Nincs borítókép

A szemfülesebbeknek feltűnhetett, hogy a múlt héten bekerült pár reklám a blog felületébe. Ezek egyelőre maradnak is, mert szeretném ha passzívan eltartaná magát ez a felület. Ami viszont az élmény faktort erősít(het)i a felhasználónak, azaz Neked, hogy ezentúl az univerzum legjobb blogját nem kell kínosan hosszadalmas copy-paste munkával megosztanod az univerzum legnagyobb közösségi oldalán, hanem […]

A BKK a 150 éves budapesti kötött pályás közlekedés ünneplésére fotópályázatot hirdetett meg az Instagramon. Úgy tervezem, hogy több fotóval fogok beszállni a nemes versengésbe, mert lehet nyerni egy plüss villamost és úgy érzem, hogy ez pont az a plüss, ami még hiányzik a gyerekeim szobájából. Ezért, Kedves Olvasó, július 24.-ig el kell viselned, hogy […]
Nincs borítókép

Vicces a 444 szavazása, hogy kit utálok jobban a Red Bull Air Racet vagy azokat, akik fröcsögnek rá. Vicces, mert alapvetően engem például kínosan megoszt a téma. Alapvetően azt gondolom, hogy azért jó a városban élni, mert mindig történik valami. Valami hangos, zajos, büdös és vidám. Ez a városok egyik legnagyobb előnye. Szerintem.
Nincs borítókép

Reggel a buszon olvasgattam a nekrológokat – töménytelen van, jogos is – és eszembe jutott egy… nevezzük jobb hiján anekdotának Esterházy Péterről. Pár éve lehetett, mikor már volt saját irodám a Lamarkingnál. Történt egy nap, hogy szokás szerint kopogás nélkül kivágódik az ajtó és beront a cég tulajdonosa, hogy: – Andráskám, a segítségét szeretném kérni. Hazalátogató […]

Lehetne azt mondani, hogy Esterházy Péter halálhíre egyáltalán nem volt váratlan és még csak nem is lenne hazugság. Mikor a múlt évben olyan félszóval megemlítette, hogy küzd a rákkal már nagyjából sejthető volt a helyzet. Pedig mégis váratlan volt, nekem legalábbis, egészen elképzelhetetlen egy olyan ország, egy olyan Magyarország, ahol többet nem lesz új olvasnivalóm […]