Ha egy vadidegen ember lefotózza a gyerekedet, mert cuki és aztán azt saját vagy a szervezete előbbre jutásának segítésére használja fel anélkül, hogy megkérdez róla, azt minek hívjuk? De van tovább is, ha megpróbálsz beszédbe elegyedni az ipsével, hogy ez neked nem tetszik és hagyja abba és ő ignorál, na az micsoda? Az a pofátlanság.
Nem egy dolog van, amin nagyon fel tudom bosszantani magamat, de az egyik visszatérő téma a kötelező olvasmányok, ezen belül pedig a Kőszívű ember fiainak ekézése. A non plus ultra, amikor azzal kezdik fúrni a könyvet, hogy el se olvasták.
Már a második olyan választás jön, amikor arra készülök, hogy de jó kis közéleti blogolást lehet majd csapni, aztán kiderül, hogy igazából nincs is semmi. A Fidesz leváltható lenne jövő áprilisban, de hatalomban fogjuk tartani: mi választók és az ellenzéki pártok közösen.
A nyár végére elég rendesen feldagadt a belvárosi lakók és vendéglátósok közti harc. Hetek óta fel-felbukkan a hírekben, de kezdetben nem nagyon foglalkoztatott, aztán ahogy újra és újra feltűnt csak elolvastam én is, hogy miről van szó. Borzasztó bonyolult helyzetnek tűnik, ahol mindenkinek igaza van egy kicsit miközben senkinek sincs teljesen igaza.
A Kéjutca erős algoritmikus tukmálás eredményeképpen került az olvasmányaim közé. Nem bántam meg, mert egy olyan világba engedett bepillantani, amit egyáltalán nem ismertem és megerősített benne, hogy jobb is így nekem.
Most komolyan ott tartunk, hogy nem az a hülye, aki tükörgumival indítana el egy kiránduló buszt tele gyerekekkel, hanem aki - talán - keveset fizet neki?
Ma abban a remek élményben volt részem, hogy találtam egy helyet, ahol normálisan lehetett ünnepelni, aki akart politizálhatott, aki akart szórakozhatott, aki akart emlékezhetett. Mindezt egy csomó ember közösen, egymás mellett és barátságos, jó hangulatban művelte. A Momentum Mozgalom városligeti piknikjén jártam.
A Hátrametszés egy összecsapott könyv, nagyon hiányzik belőle egy jó szerkesztő, de az is lehet, hogy inkább nem Jordán Tamásnak kellett volna megírnia.