

Nem egy dolog van, amin nagyon fel tudom bosszantani magamat, de az egyik visszatérő téma a kötelező olvasmányok, ezen belül pedig a Kőszívű ember fiainak ekézése. A non plus ultra, amikor azzal kezdik fúrni a könyvet, hogy el se olvasták.

Már a második olyan választás jön, amikor arra készülök, hogy de jó kis közéleti blogolást lehet majd csapni, aztán kiderül, hogy igazából nincs is semmi. A Fidesz leváltható lenne jövő áprilisban, de hatalomban fogjuk tartani: mi választók és az ellenzéki pártok közösen.

A nyár végére elég rendesen feldagadt a belvárosi lakók és vendéglátósok közti harc. Hetek óta fel-felbukkan a hírekben, de kezdetben nem nagyon foglalkoztatott, aztán ahogy újra és újra feltűnt csak elolvastam én is, hogy miről van szó. Borzasztó bonyolult helyzetnek tűnik, ahol mindenkinek igaza van egy kicsit miközben senkinek sincs teljesen igaza.

A Kéjutca erős algoritmikus tukmálás eredményeképpen került az olvasmányaim közé. Nem bántam meg, mert egy olyan világba engedett bepillantani, amit egyáltalán nem ismertem és megerősített benne, hogy jobb is így nekem.
Most komolyan ott tartunk, hogy nem az a hülye, aki tükörgumival indítana el egy kiránduló buszt tele gyerekekkel, hanem aki – talán – keveset fizet neki?

A Hátrametszés egy összecsapott könyv, nagyon hiányzik belőle egy jó szerkesztő, de az is lehet, hogy inkább nem Jordán Tamásnak kellett volna megírnia.
A fotó eredetileg az Instagramon jelent meg.

Egészen elszomorító, hogy vannak politikai erők, akik arra biztatnak, hogy a választópolgár ne éljen a szavazati jogával. A kvóta népszavazás alapvetően veszélyes játék, de ezt passzivitással megfejelni egészen elképzelhetetlen. Szerintem.
Az elmúlt két hétben három alkalommal sikerült vonatra ülnöm, egyszer Balatonra utaztam (csak oda) és volt most a pécsi retúr út. Egész megrendítő a vonatok állapota.