Nincs borítókép
Embernek maradni (menekültek és idegengyűlölet)
Mentem keresztül a Körtéren és egy padon színes bőrű család ült, a gyerekek a felnőttek ölébe hajtották a fejüket és aludtak. Köröttük szatyrok és hátizsákok. Kellemesen sütött a nap és pihentek. Szívesen leültem volna melléjük egy kicsit, de egyrészt időm se volt, másrészt tolakodni se akartam, mindenesetre azóta rengeteget járnak a fejemben. Megvolt a személyes találkozás, az első, az Európát fenyegető hordával.