

Pár hete azt írtam, hogy nyilván nem én fogom megoldani a menekültek problémáit, de lesújtó a véleményem róla. Tizenhat nap elteltével úgy tűnik, hogy Orbán Viktor megoldotta a problémát, pontosabban áttolta másra a dolgot. Már jelzőt se találok arra, hogy mit gondolok igazából a Miniszterelnökről. Szögezzük le, hogy már szeptember elején se gondoltam, hogy az…
A nyár elején-közepén jelent meg egy új pénztáros lány a sarki CBA üzletben, ahol szinte nap, mint nap vásárolok salátát, Coke Zero-t az ebédemhez. Sosem volt kiemelkedő színvonalú a személyzet, de ez az új munkaerő nehezen szokott bele a feladataiba. Ideges, kapkodós, érezhetően bizonytalan. Sokszor elüti az árakat, a legalapvetőbb kódokat sem tudja (pedig a…
Én azért vagyok mégis elégdett, mert sok ember állt ki azért, hogy megmutassuk nem csak ál-keresztény köpönyegforgatók vannak az országban. Még ha ez éppen semmit sem ér.
Mentem keresztül a Körtéren és egy padon színes bőrű család ült, a gyerekek a felnőttek ölébe hajtották a fejüket és aludtak. Köröttük szatyrok és hátizsákok. Kellemesen sütött a nap és pihentek. Szívesen leültem volna melléjük egy kicsit, de egyrészt időm se volt, másrészt tolakodni se akartam, mindenesetre azóta rengeteget járnak a fejemben. Megvolt a személyes…

#landscapetest #city #győr #Hungary #weekend via Instagram http://ift.tt/1U9MVCQ
Egészen elképesztő, hogy mit meg nem enged magának az Állam. Van egy Munkácsy kép, amit a tulajdonosa kölcsönadott a debreceni kiállításra. Közben az Állam kitalálta, hogy ő azt megvenné, de 3 millió dollárral kevesebbért, mint amennyit kérnek érte. Mikor az üzletet így nem sikerült nyélbe ütni szimplán hoztak egy törvényt, hogy ez védett nemzeti örökség…

Mindig is tudtam, hogy elég csehül állunk nyilvános WC témában, úgy országosan, de az elmúlt pár évben – Cili miatt – sokkal több inger ért, mint korábban. Fiúnak ez az egész egyszerű, veszel egy nagy levegőt, gyorsan pisilsz egyet, örülsz, ha folyik a kézmosóból a víz, boldog vagy, ha maradt valami szappan, és meglepődsz ha…
Úgy döntöttünk, hogy bevisszük a János kórház ügyeletre. A gyerkőc elaludt a kezemben, beburkolva a vastag pokrócokba és nem tűnt kimondottan betegnek, mindkettőnkben felmerült, hogy forduljunk meg és menjünk haza vele. De ha már ott voltunk, akkor megmutatjuk egy orvosnak, győzött a józan ész.
Az elmúlt években a kormány olyan kitartóan keresett ellenségeket, nem is értem, hogy siklottak el az ultimate evil* csoport, a biztosítók felett. Szerintem sokkal kártékonyabbak, mint a – hagyjuk a jelzőket – bankok. Számomra biztos, mert nekem bankkal nem volt bajom, de biztosító már többedjére vett palira.

Úgy érzem lassan, hogy címeres ökör volt aki az elmúlt 15 évben nem vett fel egy rakás pénzt, mert úgyis elsikálják helyette a többiek a törlesztést. Jó, persze, túlzok, de mégis.