A fotó eredetileg az Instagramon jelent meg.

Elhagyott szocreál

A hétvégén elmentünk egy gyors délutáni kirándulásra Dobogókőre. Én úgy emlékeztem, hogy sosem voltam még, de Anyu szerint valamikor az ősidőkben egyszer mégis csak, mindegy is, mert nem emlékeztem rá, így aztán mondhatni, hogy teljesen új élmény volt.

A kilátás: gyönyörű. Dobogókő: lehangoló.

Jelen állapotában a hely siralmas. Mindenfelé a lerohadó és elhagyott szocreál üdülők és hotelek állnak, felveri az utakat és a kerteket a gaz. Két helyen volt rendbe rakva a környék, az egyik a büfé előtti pázsit, a másik a nagyobb fizetős parkoló. Itt még mulcs szegéllyel virágágyások is voltak. De egy kicsit távolabbi kávézó-vendéglő előtt az emberek a kaszálatlan fűbe kitett fehér asztaloknál kajáltak. Vad romantikus persze, de az árak alapján egy fűnyíró beleférne.

A parkoló egy külön vicces sztori, én elég hamar megfejtettem, de Zsófi nem hitte el elsőre, hogy úgy működik, ahogy, csak miután élőben megtapasztalta. A lényeg, hogy két parkoló van, a mi túra útvonalunkhoz közelebbi helyből a település szélén. Itt álltunk le, volt tábla, hogy mennyit kell fizetni,m de parkolóőr sehol. Nézegettük egy ideig, aztán bíztunk Istenben (és szárazon tartottuk a puskaport) és elindultunk.

[su_box title=”Reklám (x)” box_color=”#E3E3E3″ title_color=”#282828″ radius=”0″] [/su_box] Út közben sétált velünk szemközt egy parkolóőr, olyan vidéken ahol látszólag semmi dolga nem volt. Mondtam is a feleségemnek, hogy figyelje meg, ez most megy át a másik parkolóba ott is beszedni a zsét. na, ezt nem hitte el, pedig igazam volt. A két parkoló közel egy kilométerre van egymástól, az egy szem csóka a kettő között ingázik. Papírfecniket hagy, hogy menjenek utána az autósok fizetni. Igazi west-balkan megoldás.

Szemetes, elhanyagolt

Ezek a dolgok azonban inkább csak viccesek, vagy maximum vonsz egyet a válladon, hiszen elsősorban azért érkezel, hogy a szép kilátásban gyönyörködj és sétálj az erdőben. A kilátással nincs is semmi gond: gyönyörű. Hosszan tudtam volna állni ott és nézni a Dunakanyar panorámáját, a visegrádi várat felülről, tényleg: fantasztikus. De az erdő: Dobogókő szégyene. Egyrészről van egy csomó kidöntött fa, de a csomó elég elnagyolt kifejezés: rengeteg, irdatlan sok, amik láthatólag tervezett irtás eredményei, de ott hagyták őket. Nagyon lelombozó látvány. Persze vannak kidőlt fák az erdőben mindenhol, de azokon látszik, hogy elöregedtek, kidöntötte a vihar, mittomén. Ezek a sok fák itt rendetlenek voltak, bármilyen hülyén is hangzik. Nem volt szép látvány. A másik: a szemét. Elsősorban nem a kirándulók szemete, mert az nem volt sok. Ebből a fajtából inkább a gyanúsan barna papír zsebkendők halmai zavaróak az útszéli beugrókban. Az építési törmelék, a széttört ablakok szilánkjai mindenhol. Az ösvény melletti elhagyott épületeket gondolom jól szétlopták, a maradékot, a sittet meg kiöntötték a kerítésen keresztül a séta útra. Tányérok cserepei, tégla törmelék, ablakkeret, hajdú mosógép roncsai. Van itt minden. Dobogókő nem tűnik túl gazdag helynek, pedig minden adottsága meglenne hozzá. Szörnyen elhanyagolt, lepusztult, elszomorító.