álmomban

Álmomban olyan helyen dolgoztam, ahol a kitalált munkához megvan az elkészítéséhez szükséges eszköztár.

Álmomban olyan helyen dolgoztam, ahol a Photoshop nem hivatkozik a kevés memóriára két kattintásokként.

Felébredtem és bilibe lógott a kezem.

diéta 3. nap

Megettem az ebédet és még mindig borzasztó éhes voltam, így felkerekedtem és elvágtáztam a sarki CBA-ba, hogy keressek bármit, amit ehetek (hisz mennyiségi megkötés nincs). Rövid válogatás után sikerült egy 3% zsírtartalmú gálasonkával, egy extra sovány joghurttal és két Coke Zeroval felpakoltan beállni a pénztárhoz.

Az utcán feltűnést keltettem, ahogy a műanyag tálcából, menet közben faltam a sonkát. Ha azt mondom éppen diétázom kiröhögnek.

diéta 2. nap

Már nyár vége táján úgy éreztem, hogy nem ártana kicsit leadni a súlyomból. A kilókkal igazából általános iskolás korom óta küzdök, de 5-6 éve túl nagyra növeltem a pocakomat. Cili születése után általam is érthetetlen okokból leadtam pár kilót és egész jól érezte magam a bőrömben. Olyan 110 kg körül állt meg a érthetetlen fogyás és jó ideig nem is mozdult. Aztán idén sunyin kezdtek felszaladni újra a kilók.

Most 118-ról indulok és 90 körülire szeretnék lemenni. Én alapvetően nem igen hiszek ezekben a tudományos diétákban, az a véleményem, hogy ha kevesebbet eszem és többet mozgok, akkor fogyni kezdek (nekem ez mindig bejött), de mivel Zsófi éppen egy Ducan rendszerbe kezd könnyebb csatlakozni hozzá, mint két félét főzni, ha a gyerkőcöket is számoljuk, akkor háromfélét.

Tegnap kezdtük, és eddig éhesen, de jól bírom. Mondjuk ma volt egy fájdalmas pillanatom, mikor a boltban megláttam a szeletelt baconnel teli hűtőpultot. :-)

Ja igen, meg azt is le akartam írni, hogy vettem Zero Colat – azt engedi a rendszer – és csak megerősített az élmény a korábbi véleményemben: ennek borzasztóan más íze van, mint az igazi Coca-Colának. Nem tudom, hogy állíthatják azt az emberek, hogy ez ugyanolyan. Valami fura utóíze van…

Meglátjuk, hogy fog menni ez a diéta, ma még erős bennem az elhatározás, hogy kitartok és követem az előírásokat. Azt saját tapasztalatból tudom, hogy keserves mikor megáll a fogyás, az a tervem, hogy akkor fogok valami aktív sportot beindítani, ami majd átzökkent a nehézségeken. Egyelőre szimplán éhes vagyok.

A Barlangi medve népe

Legalább tíz éve, ha nem régebben, olvastam először végig a Barlangi medve népét. Akkoriban még nem volt – legalábbis a magyar fordításban – kiemelve, hogy ez egy regényfolyam lesz. Két kötet jelent meg, a folytatás a Lovak völgye címet viselte. Mivel a második kötet után évekig semmi hír nem jött arról, hogy érkezik a harmadik is belenyugodtam, hogy ez ennyi volt. Nem volt nehéz dolog, a Barlangi medve népe érdekes, izgalmas könyv, de igazi bestseller stílus, én könnyű nyári olvasmánynak nevezném, a folytatás ennél már csak kevesebbet tudott felmutatni.

A Barlangi medve népe részletei…

ne nézz oda!

Cili a nyakamban ül, igyekszünk elérni a 86-os buszt, de a piros lámpa feltart. Jobbra tőlünk valami reklámtáblát hegesztenek.

– Nézd Apuci, mit csináj a bácsi!
– Ne nézz oda Cili – válaszolom – megfájdul a szemed.

Miközben magyarázom neki, hogy mit csinál a bácsi és miért fájdul meg a szeme, azon gondolkodom, hogy igazából fogalmam sincs megfájdulna-e a szeme, hisz én sokszor néztem ahogy hegesztenek még gyerekkoromban, bár mindig rám szóltak a szüleim, és sose lett semmi bajom tőle. Szóval jól lettem idomítva és most adom tovább a dolgot, minden tapasztalat és tudás híján. Vajon Cili is így csinálja majd?