De Ti, otthon a gyerekszobában gubbasztó senkiházi gyáva alakok. Ti, kapjátok össze magatokat azonnal és segítsétek ezeket az embereket, mert szükségük van ránk. És nélkülünk, szülők nélkül, ez nem megy.
Két év múlva ilyenkor választási hajrá lesz. Számomra a belpolitika mostanra egy érthetetlen objektum lett, egy fekete lyuk. Szóval amit írok azt inkább az érdekesség kedvéért teszem, két év múlva lesz min röhögni. a választások időpontja március vége max. április eleje LMP egyedül de bukó MSZP egyedül és bukó, nincs baloldali összefogás Jobbik – Fidesz […]
Ott állnak kint az autóikkal az úton, egy csomó sárga dinó, akik álmélkodva figyelik a krátert és még mindig nem érzik, hogy rácsesztek, de nagyon durván: Taxis blokád újra.
Tisztában vagyok vele, hogy nekem a szar is büdös, de csalódott vagyok az október 23.-ra hirdetett családi programok tekintetében. Már napok óta készülök, hogy kinézem a holnapi nap programjai közül melyik az, amire elmehetnénk a gyerekekkel. Azért jutott eszembe, mert egyik este fél füllel hallottam, ahogy a híradóban nyomták, hogy idén a Kormány a gyerekes […]
Pár hete azt írtam, hogy nyilván nem én fogom megoldani a menekültek problémáit, de lesújtó a véleményem róla. Tizenhat nap elteltével úgy tűnik, hogy Orbán Viktor megoldotta a problémát, pontosabban áttolta másra a dolgot. Már jelzőt se találok arra, hogy mit gondolok igazából a Miniszterelnökről. Szögezzük le, hogy már szeptember elején se gondoltam, hogy az […]
A nyár elején-közepén jelent meg egy új pénztáros lány a sarki CBA üzletben, ahol szinte nap, mint nap vásárolok salátát, Coke Zero-t az ebédemhez. Sosem volt kiemelkedő színvonalú a személyzet, de ez az új munkaerő nehezen szokott bele a feladataiba. Ideges, kapkodós, érezhetően bizonytalan. Sokszor elüti az árakat, a legalapvetőbb kódokat sem tudja (pedig a rám vonatkozókat már én is fejből fújom).
Én azért vagyok mégis elégdett, mert sok ember állt ki azért, hogy megmutassuk nem csak ál-keresztény köpönyegforgatók vannak az országban.
Még ha ez éppen semmit sem ér.
Mentem keresztül a Körtéren és egy padon színes bőrű család ült, a gyerekek a felnőttek ölébe hajtották a fejüket és aludtak. Köröttük szatyrok és hátizsákok. Kellemesen sütött a nap és pihentek. Szívesen leültem volna melléjük egy kicsit, de egyrészt időm se volt, másrészt tolakodni se akartam, mindenesetre azóta rengeteget járnak a fejemben. Megvolt a személyes találkozás, az első, az Európát fenyegető hordával.