A héten nagy port kavart fel, hogy mennyivel előzi a Tisza a Fideszt, ami kicsit felülírta a korábbi témát, hogy kinek lenne szabad egyáltalán elindulni a választásokon.
Balatonon voltunk, nyár vége volt talán amikor Gyurcsány Ferenc átvette Medgyessy Pétertől a miniszterelnöki széket. Mindenesetre ott ültünk a TV előtt és néztem ezt a túlmozgásos faszit, aki láthatóan ugyanolyan populista volt, mint Orbán, a nagy ellenfél. Nem sok jót néztem ki akkor belőle.
Magyar Péter olyan dinamikával tört be a közbeszédbe, hogy mire az ember végiggondolja éppen mit csinál már egész máshol tart. Lehet pont ez a sikerének a titka, túl gyorsan evolválódik ahhoz, hogy értelmezni tudjuk.
"Valahogy olyan ez az egész, hogy amihez a Fidesz nyúl, az szétrohad, amihez az ellenzék, az meg röhejessé válik. Nem?" - hangzott el a chaten. Kifejtem itt rendesen, amit ott pár sorban próbáltam meg.
Nehéz szívvel nyitottam meg a Telex cikkét, amikor azt láttam a címében, hogy Gyurcsány törvénytelennek tekinti a megalakuló kormányt. Miért kell ilyeneket mondani, hát senki sem normális itt? Bár a címadás szokás szerint clickbait, de azért az van, hogy senki.
Holnap délelőtt az egyik első dolgom lesz, hogy elmegyek szavazni. Újra és még eltökéltebben, mint másfél hete. Nekem már nyár közepére kialakult a véleményem, hogy kire szavazok az előválasztáson, hogy kit látnék szívesen Orbán Viktor kihívójaként. Megelőzte ezt sok beszélgetés, gondolkodás a részemről és a legtöbb családtagom, barátom érvei ellenére én Dobrev Kláránál maradtam. Nem […]
Én voltam szavazni. Ez a lényeg, hogy elmenj szavazni, ez az erőd, az egyetlen fegyvered, amivel irányíthatod az életedet. Szóval ennél fontosabb nincs.