Könyvek kategória


Szóval ez a Pierre d’Auvergne, hogy rendes nevén említsük, helyesen tanította, hogy az önkényuralom fenntartásához feltétlenül meg kell ölni mindazokat, akik a hatalomban vagy gazdagságban bővelkednek, mert az efféle embereknek megvannak az eszközeik a zsarnok elleni lázadáshoz. Másodsorban elengedhetetlen megölni a bölcseket, mert azok tudásuknak köszönhetően kifundálhatják, hogyan űzzék el a zsarnokot. Ezenkívül nem szabad megengedni, hogy jó iskolák legyenek, mert azokban szerezhető meg a műveltség, a művelt emberek pedig nemes lelkűek, nagy tettekre hajlamosak, s az ilyenek könnyen fellázadnak a zsarnokság ellen. A zsarnoknak arra kell buzdítania az alattvalókat, hogy besúgjanak és rágalmazzanak, majd a maguk keltette zűrzavarban egymásnak essenek: barát forduljon barát ellen, a nép gyűlölje meg a gazdagokat, a gazdagok egymást, és mindenki együtt az idegeneket. Ily módon megosztott, ezáltal meggyengített alattvalókat oly mértékben lefoglalja majd az egymás iránti acsarkodás, hogy eszükbe sem jut fellázadni a zsarnok ellen. Emellett számos és súlyos sarcot kell kivetni az alattvalókra, hogy mielőbb elszegényedjenek, növelve ezzel tehetetlenségüket. A zsarnoknak olyan kivételes erényeket kell mutatnia, amelyek az alattvalók fölébe helyezik, hogy azok maguknál felsőbbrendűnek higgyék. a leggyűlöletesebb intézkedések, mint például az adók kivetése, sohasem viselhetik a zsarnok kézjegyét: úgy kell tenni, mintha azok mások fejéből pattantak volna ki, vagy mintha a zsarnok saját akarata ellenére lenne kénytelen bevezetni azokat, mondjuk egy ellenséges idegen hatalom nyomására. A legkisebb ingadozás nélkül szükséges kormányozni ahhoz, hogy a zsarnoknak ne kelljen tartania a leigázott nép haragjától.

Monaldi & Sorti: Intrika Libri kiadó 2011 – 32. oldal

Ki az Istennek van szüksége a január elsejére? Ha létezik egy értelmetlen nap évről-évre akkor ez az. Deprimált, fejfájós, szürke. Egy rohadt hosszú hétfő reggel az egész. Mindegy, több, mint a felén túl vagyunk már, lássuk az újévi listát. Tervek, amiknek jó ha a felét meg tudom valósítani, dehát ki nincsen így ezzel?

(A lista nem fontossági sorrendben van.)

  • Minden hónapban legalább egy könyvet kiolvasok. Mióta a gyerekek megszülettek sokkal kevesebb időm jut olvasására és lassan kezd fájni a dolog, szóval kevesebb sorozat, több könyv!
  • Kicsit elapróztam magam a munkámban, ezért időt szeretnék szánni arra, hogy specializálódjak. Az első tankönyvemet már megvettem hozzá. Front End Developer, jól hangzik, nem?
  • Jó lenne több időt tölteni a gyerkőcökkel. Kirándulni, fürdeni, szeretném idén megtanítani úszni a lányomat.
  • Több idő Zsófival. Ez nagyon nehéz téma, de jó lenne egy kis külön-közös program.
  • Szépen folytatni a diétát és lemenni 90 kilóra.

Nem is tűnik olyan soknak a fenti lista, de azért érdekes lesz átnézni decemberben, hogy mi lett meg belőle.

   Őri András - - hozzászólás

Folytatom a rendhagyó újévváró óévzáró összefoglalósdit a blogon. Most az idei olvasmányaimat fogom kicsit áttúrni. A nagyja még a Creative Slave blogról jön, jövőre már ez sem így lesz. A hajtás után a legborzasztóbbtól a legjobbig haladunk.

(tovább…)


A múltkori pécsi utazásunk során kértem kölcsön a szüleimtől a könyvet, amit évek óta nem olvastam már. Anyu vette Apunak a 16. házassági évfordulójukra, ami azt jelenti, hogy ’92-ben került a családhoz. A fedele már lejár, de a lényege egyben van. Most, a blog írása előtt kicsit utánanéztem a könyvnek és csalódottan állapítottam meg, hogy a mienk egyike a rövidített kiadásoknak. Meg kell szerezni a teljes verziót is!

(tovább…)


Az én életemből kimaradt a népmese. A szüleim sem voltak érte odáig, jót nem hallottam róla, így eleve gyanakodva néztem a műfajt. Miután magam kezdtem el olvasnivalót keresni már idős is voltam talán hozzá, de bárhányszor belefutottam egy mesébe igazából untatott. Pedig nem lehet azt mondani, hogy nem kedvelném a mesés, elrugaszkodott fantáziát igénylő történeteket. Épp ezért hónapokba telt míg a kezembe vettem a bejegyzésben tárgyalt könyvet. Szerintem születésnapomra kaptam, de már nem emlékszem pontosan, mindenesetre idén került a tulajdonomba, az biztos. Mikor már végképp nem volt mit olvasnom, a könyvtárba meg kb. egy éve készülök beiratkozni, elővettem ezt a csinos kis könyvet.

Lesz, ami lesz

Szerkesztő: Boldizsár Ildikó, Magvető 2009
Szerkesztő: Boldizsár Ildikó, Magvető 2009

Úgy voltam vele, hogy most megadom azt az esélyt a folknak, amit eddig megvontam tőle: végig fogom olvasni a kötetet. Már akkor gyanús kezdett lenni, hogy a tudatalattim máshogy gondolja, mikor elkezdtem újra heti sajtót vásárolni és az asztalról inkább az újságot vettem fel, mint a meséket. Azért birkóztam a könyvvel vagy másfél hónapot, a 315 oldalból a 240.-nél van a könyvjelző. Itt fejeztem be.

Nem tudom szégyellni, hogy a gyengén előadott történeteket unalmasnak találom, ezért hagytam abba az olvasásukat. Biztos van, akit elbájol, hogy milyen eredeti, egyszerű, vagy mit tudom én, nekem egyszerűen kevés volt. Úgy tűnik a szüleimnek igazuk volt a népmesékkel kapcsolatosan.

Mégse bántam meg, hogy belenéztem a könyvbe, mert Boldizsár Ildikó szerkesztő munkája mindenképpen figyelemreméltó. Nagyon szépen vannak felfűzve a mesék, érdekesen válogatott. Egy – kapitális – hibát találtam: csak a tartalomjegyzék tünteti fel, hogy milyen nép meséjét olvasom. Állandóan lapoznom kellett, hogy tudjam merre járok a világban. Jó lett volna, ha a cím alatt jelzik a forrást. Sok bosszúságtól kímélték volna meg az olvasót.

Meg kell említeni azt is, hogy nagyon szép kiállítású a könyv, a borító grafika, a tipográfia tökéletes. Ismered azt az ézést, amikor szépen szedett könyvet veszel a kezedbe és egyszerűen jó ránézni? Na ez ilyen.

Iratkozz fel értesítőre!
Az alábbi űrlap kitöltésével feliratkozhatsz az azonnali bejegyzés értesítőre, vagy a heti hírlevélre!

[wysija_form id=”1″]

3 csillag

Pedig nem mondanám, hogy nem tetszett. Voltak mesék, amik kifejezetten érdekesnek bizonyultak. Mégis, az hogy ez egy tematikus válogatás sokat rontott a műélvezeten. Úgy tűnik a különböző népek közti távolság, pedig olykor sok ezer kilométerről beszélünk, semmi. Ugyanazok a visszatérő motívumok, fordulatok. Mi emberek egy nagy család vagyunk, akár akarjuk, akár nem. Lehet másnak ez újdonság, én mindig így gondoltam, maximum lett egy újabb érvem, ha vitázok a témáról.

Fogalmam nincs, lehet ha más neveltetésem van, akkor nem untam volna el a Mesék életről, halálról és újjászületésről kötetét. Az az érzésem, hogy a népmeséket kis kortól kell adagolni, hogy megszokd őket, az egyszerűségüket. Nekem ez kimaradt, de nem hiányzik.


Legalább tíz éve, ha nem régebben, olvastam először végig a Barlangi medve népét. Akkoriban még nem volt – legalábbis a magyar fordításban – kiemelve, hogy ez egy regényfolyam lesz. Két kötet jelent meg, a folytatás a Lovak völgye címet viselte. Mivel a második kötet után évekig semmi hír nem jött arról, hogy érkezik a harmadik is belenyugodtam, hogy ez ennyi volt. Nem volt nehéz dolog, a Barlangi medve népe érdekes, izgalmas könyv, de igazi bestseller stílus, én könnyű nyári olvasmánynak nevezném, a folytatás ennél már csak kevesebbet tudott felmutatni.

(tovább…)


Épp mostanában váltam szocialistává. Nagyszerű életelv. Neked is csatlakoznod kellene. Az ember a tulajdon egyenlő elosztásáért küzd, ezt pedig azzal kezdi, hogy begyűjt mindent, ami a keze ügyébe kerül, és jól ráül.

(P. G. Wodehouse – Mike és Psmith)