Nem Némulunk El tüntetés 2014 11. 17. Kossuth-tér, Budapest

A nép, a hősök és a paprikajancsik esete

Tegnap én is elmentem a Nem Némulunk el Facebook csoport szervezte tüntetésre és borzasztóan felháborodtam, ami a Közfelháborodás napján nem lett volna meglepő, csak engem a szervezők húztak fel, pár pillanatra még az Orbán-kormánynál is dühösebb voltam rájuk. Ez olyan eredmény, amire méltán lehetnek büszkék. A tüntetés után már éjfélhez közel Cili felébredt, lázas volt, hányt és én nyakamba szedtem a várost, hogy gyógyszert szerezzek neki, míg talpaltam hazafelé a Déli-patikából a Lágymányosi utcába (35 perces, üdítő séta a késő őszi éjszakában) a telefonom diktafonjára felmondtam egy blogbejegyzést. Néptelen utcák során haladtam keresztül a telefonomba dünnyögve, az a pár járókelő akivel néha összeakadtam biztos hülyének nézett. Mire reggel felébredtem már a Facebook falamon várt Mihancsik Zsófia cikke a Galamus weboldalán, ami kifogta a szelet a vitorlámból: pont azt írta le, amit én is akartam.

Szóval egy sokkal szubjektívebb, képekkel gazdagon megtűzdelt blog következik a tegnap estémről a hajtás után.

(Keretesben mindig a teljesen szubjektív, inkább énblog jellegű eszmefuttatások jönnek, ha nem érdekel, akkor ezeket pörgesd át.)

A tegnapi tüntetésre harmadmagammal készültem, Bandi barátom szabadságot vett ki, hogy a fővárosban lehessen ezen az estén, Andival már a második netadó tüntetésen is közösen sétáltunk és most Apu is mondta, hogy csatlakozik hozzánk. (Az ő esetében szerintem igen időszerű volt már, minden egyes tüntetés alkalmával eszembe jutott, hogy milyen vehemensen szidta a passzív embereket, aztán hol moziban volt, hol kirándult inkább.) Andi végül bokros teendői miatt tegnap nem csatlakozott (Bandi vegzálni is akarta miatta), hárman képviseltettük magunkat.

Szülőatyám elém jött a munkahelyemre és együtt sétáltunk át a Bandi lakásához, ahol kicsit vártunk a tulajra. :) Míg Bandi kipakolta a hátizsákjából a hazait, addig én belőttem a fényképezőgépemet az erkélyén, hogy ne a tüntetésen veszítsek ezzel drága perceket. Miután elvégeztem ezt a feladatot, megkerestük az Amma-féle pálinka utóját és elosztottuk ketten. Bizony az a pálinka minimum 9, de inkább 10 éves volt már, azért tartogattuk az utolsó decit, mert megismételhetetlen darab. A nagymamám főzette, aki már hat éve nincs köztünk, így bátran kijelenthetjük, hogy azzal a kupicával végképp lezárult egy korszak is. Emlékezéssel és füge-körte ízzel telve indultunk le a Gellért-hegyről.

Úgy terveztük mindhárman, hogy korán kiérünk a Kossuth-térre, mert szerettünk volna jó helyen állni. Nos út közben még áttöltöttünk egy kis Hubertust apám lapos üvegébe, betértünk a McDonaldsbe, és tökölődtünk egy csomót a helyes útirányról. Végül a 49-es villamossal elmentünk a Fővám térig és leereszkedtünk a ketteshez. Borzasztó tömeg volt a rövidített útvonalon közlekedő villamoson, a második mentesítő járatra fértünk fel, de csak olyan hering módra. Mi Bandival egy idősebb pár mellett szorongtunk, akik nagyon vidáman készültek a tüntetésre. A feleség volt a mocskos/véresszájúbb, a férfi időről-időre idegesen kacarászott rajta. Nagyon jól szituált népek voltak, de nem szeretném barátaimnak őket.

A villamosról leszállva Bandi barátom szíverősítőjéből kortyolgatok éppen. - fotó: Román András
A villamosról leszállva Bandi barátom szíverősítőjéből kortyolgatok éppen. – fotó: Román András

Persze éppenhogy odaértünk, két perccel a kezdés előtt, így túl jó helyet nem találtunk, de ezt már egészen megszoktam.

A paprikajancsik,

Tegnap este óta sokan, sokféle módon elmondták már, hogy mit és mennyire rontottak el a tegnap esti tüntetés szervezői. Nem fogom ismételni a már ezerszer leírtakat, csak azt üzenném nekik,

egyikük, Nemes Balázs, már a múltkori netadós tüntetés utáni interjús-üzengetésben is ritka ellenszenves kis nyikhajnak tűnt

amit ők üzentek a kormánynak és az elmúlt 25 évnek: menjetek a picsába!

Három dolgot szeretnék viszont leírni én is, mert ezeket különösen fontosnak gondolom.

EGY Az elmúlt 25 évet lehet szidni, lehet sok minden hibáját felróni neki, de én is, ők is ebben a rendszerben nőttünk fel. Élveztük a vívmányait és önbecsapás lenne azt gondolni, hogy csak rossz volt benne. Nagy tévedés a rendszert azonosítani pár hitelét vesztett emberrel. Az elmúlt 25 év nagy részében a mi országunk egy borzasztó szilárd alapra, az Alkotmányra épült. Nem a Szent Korona blablára, meg a szívcsakrára, hanem egy végtelenül logikus, a liberális demokráciát védelmező törvénytárra. Nekem még megvan otthon, szép piros kötésű vékony könyvecske, de szilárdan támaszkodhatott rá mindenki ebben az országban, a betűjére, a szellemiségére. Egy dologtól nem tudott megvédeni minket: önmagunktól, de ez nem az ő, és végképp nem az őt megalkotók hibája volt.

KETTŐ Politikai pártok nélkül nem lehet parlamentáris demokráciát csinálni. Maximum teljesen zavaros fejű balfékek gondolhatják, hogy az ország politikusok nélkül ki fog mászni a gödörből. Borzasztó ellenszenves és populista dumákat hallhattunk tegnap (és a 2011-12 körüli Milla tüntetések jó részén is) erről a témáról. Könyörgöm, ha nem a politikusok, akkor ki fog itt törvénykezni? Attól mentsen meg a jóisten minket, hogy hasonló futóbolondok, mint akiket tegnap halhattunk CCCP pólóban beszélni. Barmok.

Csatlakozz a Facebookon!

HÁROM Bicskanyitogatóan öncélúnak tűntek a szervezők tegnap. Éltek a saját kis külön (álom)világukban, majd mivel lehetőségük adódott kivittek a térre sokezer embert. (Ennyire alig egy évtizede még azt mondták, hogy kétmilliót.) Aztán beleordítottak a mikrofonba, kicsit torokból, hogy hatásosabbnak tűnjön, majd elmentek. Ki sétálni, ki a tévébe arcot növeszteni. Gyerekesen viselkedtek, megérdemelnének két pofont, bár már késő. Felelőtlenül játszanak, játszottak egy komoly társadalmi folyamattal, hitelét vették egy mozgalomnak.

(Remélhetőleg ez javítható, a mai megszólalásokból látszik, hogy a felnőtt pályán játszók elkezdték összekapni magukat, hogy ne vesszen el a lendület. Jut eszembe, hétfőn a pedagógusok mellett lehet szolidaratani, tessék felvésni a naptárba!)

a hősök

A tegnapi estén volt három olyan momentum, ami miatt mégsem lett teljes kudarc a tüntetés. Elhangzott két beszéd, az egyiket Horváth András (és kicsit Karancsi) mondta, a másikat egy gimnáziumi tanárnő, akinek – szégyellem – nem jegyeztem meg a nevét. Három igazán bátor embert láttunk és hallottunk. Nekik kéne pártot gründolniuk, egyértelmű lenne hova szavaznék.

és a nép.

Ahogy a fenti galériában is láthatod a tömeg hangulatával igazán nem volt gond tegnap este. Hogy az emberek miért mentek ki a Kossuth térre az borzasztó egyértelmű volt.

  • Orbán ellen
  • A korrupció ellen
  • A ruszki barátság ellen
  • Az EU melletti elkötelezettséget bizonyítani

Az elmúlt 25 év, amit a szervezők olyan kíméletlenül kiradíroznának, egyik legnagyobb eredménye volt az EU csatlakozás. Hiába szeretne a jelenlegi kormány kifarolni az Unióból ezen az őszön nem először jelzi a tömeg, hogy a polgárok ma is a csatlakozás mellé tennék az X-et. Az EU csillagos lobogójából legalább annyi volt kinn a téren tegnap is, mint a nemzeti trikolórból.

Ha már zászlók: legalább öt norvég lobogó is volt a tömegnél, ügyesen egészítve ki a ria-ria-norvégia skandálást.

Ez a rengeteg ember fel volt tüzelve, egyértelmű, hogy kimenni egy tüntetésre nem hasonlítható Horváthék kiállásához, de ez is egy tiszteletreméltó tett. Az, hogy odamentünk egy támogatást jelentett, az, hogy a szervezők az estét elbaromkodták gyakorlatilag egy sértés mindenkinek, aki kiment és ezt komolyan gondolta. A csalódottságba fordult eufória borzasztó dühítő érzés volt.

Én egy nagyon békés ember vagyok, az erőszak semmilyen formáját nem bírom, már az megvisel lelkileg, ha komoly konfliktusaim vannak a lányommal a hisztizése miatt. Éppen ezért érzem borzasztó ijesztőnek a tegnapi hangulatomat, valahol mélyen kifordultam önmagamból. Elmentek a szervezők, a tömeg egy része is szállingózni kezdett én meg majd felrobbantam annyira mérges, csalódott és dühös voltam. Álltunk hárman és néztük, ahogy a transzparensek, zászlók egyre közelebb kúsznak a színpadhoz és méterről méterre mi is közelebb lépkedtünk. Szidtuk az egészet, értetlenkedtünk. Láttuk, ahogy egy izgágább embert kiszed a rendőrség a tömegből és elviszik. És arra vártam, de szerintem ott gyakorlatilag mindenki más is, hogy valaki induljon el. Abban a hangulatomban én boldogan követtem volna.

És ez, még egyszer, kurva ijesztő. Mindig gondoltam, hogy ennek az egésznek valami erőszakos módon lesz vége, de nem gondoltam volna, hogy oda jutok, hogy ebben akár én is részt vegyek. Tegnap óta ebben nem lehetek biztos. A tömeget ilyen hangulatban magára hagyni: bűn.

Remélem, hogy a tegnapi este csak egy döccenő volt. Bár mindenki dühös miatta és ezért mindenki arra koncentrált, hogy mi volt rossz, ne felejtsük el, hogy elhangzott két nagyon fontos beszéd is. Ne felejtsük el, hogy a Kossuth teret megtöltötte a kormánnyal elégedetlenek és az EU támogatóinak tömege.

Tegnap este újra deklaráltuk hogy Magyarország akárki, akármit szeretne Európa része, aktív demokrácia.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.

One thought on “A nép, a hősök és a paprikajancsik esete”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.