A Bright egy érdekes Shadowrun parafrázis
A Bright alapvetően egy közepesnél nem jobb akció-krimi, egy sztereotíp rendőr páros főszereplésével. Szerencsére a Netflix tekert rajta egyet és az egészet a Shadowrun felébredt világába helyezte. Pontosabban egy Shadowrunhoz nagyon hasonlító világba, gondolom a jogdíjak így nem kerültek annyiba.
Miután megnéztem a filmet elhatároztam, hogy erről írok majd pár sort. Az első benyomásom alapján a véleményem sokkal rosszabb volt a Brightról, mint most, két nappal később. Szóval elsőre egy sokkal vitriolosabb kritikát kezdtem el fejben megszövegezni, mint amit aztán most meg fogok írni.
A Bright kifogott a magyar filmkritikusokon
De mielőtt a filmre térnék szeretném elmondani, hogy milyen mélységesen csalódtam a hazai filmkritikusokban. A Galaktika kritikáját leszámítva nem volt olyan filmes oldal a Google első 10 találatából, ami megemlítette volna, hogy ez egy Shadowrun film.
Én persze szeretem a cyberpunkot, a Shadowrun kifejezetten a szívem csücske, olyannyira, hogy még a rémes regényeket is képes vagyok végigolvasni, szóval, hogy nekem egyértelmű volt a dolog nem meglepő. De ha valaki abból él, hogy filmkritikákat ír, akkor nem árt, ha utánanéz a zsánereknek, ha már nem ismeri őket alapból.
Ilyeneket voltak képesek leírni:
Érződik, hogy David Ayer (a rendező) és Landis idegen vizekre evezett a fantasy köntössel, amely műfajnak még nem ismerik a miértjeit, hogyanjait.
Puliwood – https://www.puliwood.hu/kritikak/bright-kritika-242175.html
Az IGN egyszerre hasonlítja a Gyűrűk Urához és a D&D-hez a kritikájában. Sajnos ebben az esetben még Sixx is csak addig jut el, hogy "a tündék és az emberek együtt élnek egy kiherélten továbbgondolt Gyűrűk ura-világban".
Szerintem meg a Bright egy telitalálat
Elmondom, hogy szerintem miért végletes mozi a Bright. Ha onnan nézzük, hogy valaki nem ismeri a cyberpunk-shadowrun világot, de valami fura oknál fogva mégsem magyar filmkritikus, akkor egy zsáner zsaru sztorit kap. Jó zsaru meg kisebbségi zsaru, csak itt nem egy fekete vagy latinó a kisebbség, hanem egy ork. Na bumm. Ha szereti a zsarus akciófilmeket, akkor ezt is szeretni fogja.
Ha nem szereti, akkor valószínűleg ezt a filmet sem fogja a jó élményei közé sorolni.
De ha valaki már képben van Shadowrun ügyben, akkor felülemelkedhet Will Smith teljes színészi tragédiájának újabb állomásán és belemerülhet egy igazi Shadowrun sztoriba.
Mert az igazi Shadowrun sztorik, talán az LX-IR kivételével, nem jobbak ennél a filmnél. Egy hangyányit sem. Pont ugyanolyan bugyuta és sablonos krimik vagy akció történetek rendőrökkel, bandákkal, nemes szívű csirkefogókkal. No meg mágiával és eszement kalandokkal a mátrix virtuális terében.
A Bright faszán bemutatta a nagyképű enklávés tündéket, az ork bandákat, a mindenki által utált zsarukat. Hiányzott kicsit nekem a japán multi vállaltok fenyegetése, de ez az egyetlen, ami kimaradt.
Nem láttam a Warcraft filmet, de azt gondolom az lehetett ilyen: a rajongókon kívül a legtöbben csak fanyalogtak.
A Netflixet a legtöbb kritikus nem értette, hogy miért egy ilyen sztoriba, világba ölt sok millió dollárt. Pedig a Bright logikus folytatása a Stranger Thingsnek valahol. A Stranger Things is a nyolcvanas – kilencvenes évek gyerekeinek szólt. Az ő nosztalgiájukra épített, és már látszik: briliáns ötlet volt.
A Bright ugyanez pepitában, igaz szűkebb csoportra lő, de szerintem jól, a papír RPG generációt célozta meg. A Shadowrun pedig azért volt jó választás, mert igazán még senki nem nyúlt hozzá. Egy elfekvőben levő, kiaknázatlan univerzum. Eddig. Mert a Netflix nem törődve a kritikákkal berendelte a folytatást.
Én pedig meg fogom nézni.