
Elképesztő, egyszerűen elképesztő! Az elmúlt két évben teljesen visszaszorultak kultúra fogyasztási szokásaim a Covid-19 miatt, erre mi történik, a hétvégén moziban voltunk, és az elmúlt napokban egy színházjegy és egy koncert belépő boldog tulajdonosa lettem. Már csak abban reménykedem, hogy mire a rendezvények megtartódnak nem lesz éppen karantén.

Az Elveszett lány nekem nem igazán tetszett, miközben minden adott volt hozzá, hogy jó legyen.
Hallottam minden rosszat az új Tarantino filmről (Once upon a time…), de megbíztam benne és milyen jól tettem. Nagy élmény volt. Remek mozi.
Akinek nincsen gyereke az nem értheti azt a meglepő örömet, amikor egy házaspár rájön, hogy akadt 3 szabad órája, amikor már nincs meló, de a gyerekek éppen a nagyszülőknél vannak és ebben az időintervallumban akár el is lehet menni a szomszéd moziba. Na, most csütörtökön mi pont így jártunk, meg is néztük a BUÉK című…
Szombat este Pécsen a szüleimre hagytuk a két gyereket és elmentünk moziba. Ritkán adódik ilyen lehetőség, ki kell használni a kínálkozó alkalmakat. Pluszban az is érdekes volt, hogy már 15. éve, hogy elköltöztem a városból és legalább ennyi ideje, de inkább 16-17 éve nem voltam Pécsen moziban. Sokat változott a helyszín is, úgy mozogtam, mintha…
A böngésződ nem támogatja a videólejátszást, kattints ide a film letöltéséhez: Kartonból készült rendőrautó timelapse

Augusztusban kezdték játszani a Meg című filmet a mozik, amit én kb. egy éve már kinéztem magamnak. Óriáscápa meg minden, pont az a fajta gagyi, amin jól szoktam szórakozni. Még tavasz táján viccből bedobtam Zsófinak, hogy ezt majd menjünk el megnézni, viccből mert tudom, hogy ő nem nagyon szereti az ilyeneket. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta,…

A Bright alapvetően egy közepesnél nem jobb akció-krimi, egy sztereotíp rendőr páros főszereplésével. Szerencsére a Netflix tekert rajta egyet és az egészet a Shadowrun felébredt világába helyezte. Pontosabban egy Shadowrunhoz nagyon hasonlító világba, gondolom a jogdíjak így nem kerültek annyiba.
A blogom lassan két évtizede állandó társam, de időről-időre mást és mást szeretek benne. Az elmúlt időszakban a kritika írásra fókuszáltam, de most éppen unom, úgyhogy megváltoztatom kicsit az irányt.

A szolgálólány meséje (The Handmaid’s Tale) már hónapok óta folyamatosan hirdetett, alaposan beharangozott bemutató volt. Hallottam róla podcastben (fura, hogy rádiót nem hallgatok, de podcastet egyre többet), olvastam róla blogokon, szembejött online reklámokban (mondjuk az előzőket tekintve ez nem meglepő), minden arra sarkalt, hogy ezt látnom kell. Szóval nagyon elő volt készítve a terep és…