Kicsit eluntam a blogolást (nem is csak viccelek)
A blogom lassan két évtizede állandó társam, de időről-időre mást és mást szeretek benne. Az elmúlt időszakban a kritika írásra fókuszáltam, de most éppen unom, úgyhogy megváltoztatom kicsit az irányt.
Egy ideig azért nem nagyon írtam a blogomba, mert nem volt rá időm. Itt sorakoznak a szerkesztőfelületen a sorozat és könyv kritikák, de csak vázlatként. Nagy eséllyel már úgysem fogom megírni őket soha.
A másik ok, hogy az időhiány mellett kicsit úgy éreztem, hogy elfáradtam ebben a kritika-írós blogolásban. Pár éve érdeklődésből és látogatottság-növelési szándékokból fogtam bele, de mostanra azt vettem észre, hogy már nem igazán mozgat a dolog. A tévé sorozatok nagyrészt egy-kaptafára készülnek, tisztelet a kevés kivételnek. Az amerikai sorozatok nagy része nem mozgat nagyon, kedvem sincs hozzájuk. Elkezdtem angol sorozatokat nézni, mert mások és ez most jól esik.
Temetem a sorozatipart
A sorozatok, mint műfaj kezd érdektelenné válni, igazából. Tíz éve már legalább, hogy elkezdődött a mozi színészek átvándorlása a sorozat iparba, ami hozott egy valódi minőségi ugrást. Több pénz, nagyobb várakozás és elvárások, szóval megújult a zsáner. Húsz éve a sorozatokat a szappanoperák meg a Jóbarátok alkották (kis túlzással). Ma meg? Rengeteg sorozat, minden műfajban.
Véleményem szerint a sorozatoknak nem tesz túl jót, ha 2-3 évadnál többet érnek meg. Nehéz olyat mondani, amelyik képes igazán újat mutatni a negyedik évadára is.
És a könyvek?
A könyvek az örök szerelmeim. Az egyetlen hobbim, ami hét éves korom óta elkísér és nem tudom megunni az olvasás. Ezt bárhányszor mondom el, írom le, mondom el mindig olyan közhelyesnek hangzik. Az önéletrajzoknál is mindenki azt írja/írta hogy hobbija az olvasás. De nekem tényleg. A napom fénypontjai, amikor leülhetek egy könyvvel, akár a buszon, akár a gyors irodai ebéd közben vagy míg altatom a gyereket.
Írni a könyvekről is könnyebben írok, mint a sorozatokról vagy filmekről, színházi előadásokról. Szóval úgy döntöttem, hogy a könyves blogok megmaradnak, mert azt én is élvezem. Nem minden könyvről, kötelezően, mint eddig, hanem csak arról, amiről valóban van mondanivalóm. Ha két mondat, akkor annyi.
Azért kitaláltam valami újat is.
Jó ideje foglalkoztat a zenei blog ötlete. El is kezdtem pár éve a legjobb 50 magyar számot keresni, de nem volt hozzá jó eszköztáram. A programozói tudásom és a háttér-kapacitásom is kevés volt ahhoz, hogy megvalósítsam azt az ötletet, ami a fejemben volt. Viszont mindkettő megoldódott és úgy döntöttem, hogy időről időre egyfajta statikus blogként össze fogok rakni listákat, zenékből, a számok mellé egy-két mondatos kommentárokkal.
Igazából nem ezekről akartam ma este írni, hanem a dupla Európa Kiadó koncetről, meg a névnapi ünneplésekről, a remek hétvégéről, amit a gyerekekkel töltöttünk, de akkor ez maradjon holnapra. Mert a könyvek és zenék mellett szeretném visszahozni a személyes, kötetlen blogolást is, ami valahogy elsikkadt az elmúlt években és hiányzik.