

Merész feladat egy klasszikust új oldalról bemutatni, főleg ha könyvről tévére váltasz közben. A The Durrells a Családom és egyéb állatfajták sorozat alapján, de karakteresen máshogy festi le a Geraldról és Lawrenceről híres angol családot.

Egy önpusztító rendőr, aki kap egy újoncot maga mellé és aztán mindennek a tetejében egy kisvárosi gyilkosság, amiben valahogy az összes helyi erő érintettnek tűnik. Sablonos alapokra épít a Broadchurch egy majdnem tökéletes évadot.

Múlt század eleji gengszter film? Sorozat? Mi újat tud mondani még ez a műfaj, hát nem sokat, de olyan remek miliőben, élvezetes színészi játékkal teszi a Peaky Blinders, hogy nem lehet nem rajongani érte.

Ne várj nagy drámát, kicsattanó humort vagy túl mély mondanivalót, a kertbérlő egy megtörtént eseményeket egyszerűen, élvezetesen feldolgozó film.

A Palackposta egyszer nézős film, de hát melyik krimi nem az? Egyszer, unalmas téli estére jó. De ne várj sokat tőle, se sztorira, se színészi játékra, se izgalomra.

A kis kedvencek titkos élete aranyos film, megmarad a mesénél és nincsen tele olyan kiszólásokkal, amik nem a gyerekeknek, hanem az őket kísérő felnőtteknek szólnak. És ez tetszett. Nincs másfél órás a film, ami nagyon jó, tekintettel a célközönség türelmi faktorára és húgyhólyag méretére. A kukorica és az üdítő remekül kitart a végéig, az én…

A Marsiből készült Mentőexpedíció nagyon látványos film lett, de nem sikerült felnőnie a könyv színvonalához. Egyenletes és lassú kritika következik.
Az elmúlt napokban két 214-es mozifilmet is láttam. Ezekről írtam pár szóban szubjektív véleményt.
Sikerült megint összefutnom egy olyan sorozattal, amit, ha megnyúznak se tudom, hogy miért néztem végig, de ha már végignéztem miért fogom folytatni? Keresem a válaszokat. Egyébként már hetekkel ezelőtt befejeztük az első évadot, csak nem volt időm egy vázlaton kívül többet írni róla. A vázlat négy odavetett sorból állt, úgy döntöttem, hogy ezeket címsorokká nemesítem…