2014. szeptember 29. 18:00

Bérgavallér

A Bérgavallér bár Turturo rendezése, de egy igazi Woody Allan zsáner-film, csak kicsit gyengébb kiadásban. Jutalomjáték két jó színésznek.

Pár hetente hétvégén Bandi meglátogat minket. Ebédelünk, punnyadva töltjük a délutánt, beszélgetünk, néha elvisszük a gyerekeket a játszótérre, este altatás után meg szoktunk nézni valami filmet. Becsülöm Bandiban, hogy a barátságunk kedvéért elvan így velünk, nem pörgősen, a gyerekek miatt egy-egy témát ezerszer megszakítva. Az esti film általában valami thriller, vagy krimi szokott lenni, Zsófival mindketten nagy rajongói a műfajnak. Én a thrillerekből mára teljesen kiábrándultam, mindegyik vérszegény és kiszámítható. A krimiknél kicsit már jobb az arány, a skandinávok adtak a műfajnak egy új lökést, de valahogy az esőtől és kék szűrőktől hemzsegő filmek is kezdenek teljesen egyforma hangulatúak lenni.

Most szombaton, ahogy keresgéltünk a T-Home videótárban megláttam John Turturro tavalyi filmjét, a Bérgavallért (Fading Gigolo) és kedvem támadt valami vidámabb hangulatú darabhoz. Viszonylag könnyen beleegyeztek a többiek, hogy ez legyen az esti darab.

[su_box title=”Reklám (x)” box_color=”#E3E3E3″ title_color=”#282828″ radius=”0″] [/su_box]

Bérgavallér

Hatszáz forint volt a bérleti díj, ez kb. pont az az összeg, amit a „mű” megér, főleg, ha háromfelé oszlik. Ha moziban láttam volna, a jelenlegi jegyárakkal, akkor azt hiszem sajnáltam volna rá a pénzemet. No, annyira azért nem vészes a film, igazi közepes. Szórakoztató, röhögős filmet vártam, és jól szórakoztam, néha nevettem is. Turturro rendezte, de nem hiába játszik benne Woody, a film gyakorlatilag egy hamisítatlan Woody Allen történet, csak gyengébb kiadásban.

A legjobb részek John Turturro és Woody Allen közös jelenetei, gyakorlatilag csak ezek miatt már megéri ez a másfél óra. Sajnos amikor külön vállnak az útjaik mindkét történetszál harmatgyenge lesz. Woody és az ortodox zsidók küzdelme teljesen felejthető. Nem baj, gondolhatnánk, az izgalom, ebbe beleértve az erotikát is, majd Turturronál érkezik, de hiába a sok nagynevű – és szép – színésznő (Sharon Stone, Vanessa Paradis, Sofía Vergara) ők csak díszletek és nem tudnak segíteni a dzsigolónak. Kár, hogy nem hagyták nekik.

Erotika, fülledtség gyakorlatilag nincs sehol, ami tekintve a történetet azért meglepő volt, láthatóan inkább az érzelmeket akarták kiemelni, sajnos azok szinte teljesen hiányoztak a történetből. Számomra érthetetlen volt, hogy a virágkötő miért megy bele a dzsigoló szerepbe. A másik homályos pont, hogy a biodíszletként funkcionáló nők miért akartak lefeküdni ezzel a mindennapi férfival, sőt még fizettek is érte súlyos pénzeket. Ha kettő ilyen érett és vonzó nő ki akarja próbálni az édes hármast, nem hiszem, hogy fizetniük kéne érte.

[su_spoiler title=”Vigyáz! Spoiler!”]A szerelem persze nem maradhatott ki, kicsit sajnáltam, hogy nem lett happy-end belőle. Ennek a filmnek jól állt volna.[/su_spoiler]

Összességében nem bántam meg, hogy nem valami pszichopata gyerek családmészárlását néztük, vagy egy újabb alkoholista svédet, aki elkapja a sorozatgyilkost. Egy álmos és fáradt estére pont jó volt a Bérgavallér.

[su_service title=”3 csillag” icon=”icon: star” icon_color=”#544741″]Lehetett volna ez négyes is könnyedén, ha ki tudott volna bújni Woody köpenyéből a történet és a rendezés. Első filmnek viszont egész jól helytállt.[/su_service]