Rubovszky Rita oktatási miniszterként belebegtetése sokkal előbb hozta felszínre azt a problémahalmazt, amit előre lehetett látni, – és hozzám hasonló kasszandrisztikus személyek jeleztek is előre – a Tisza sikere egy nagyon heterogén szavazói bázison alapul: olyan soha nem lesz, hogy mindenki elégedett legyen.
De próbáljuk meglátni ebben az esetben a jót.
Bár nem tudjuk, hogy mi lesz a vége a sztorinak, de abban a pillanatban, ahogy felmerült egy név elindult egy vita is. Az én – főleg pedagógus alapú – ismeretségi köröm egy emberként szisszent fel: mi nem ezt a lovat akartuk!
Erre jöttek válaszok, idegesebbek, tárgyilagosabbak, de az eltagadhatatlan, hogy az emberek gondolkoznak, figyelnek, kifejtik a véleményüket. Amibe egy idő után a leendő miniszterelnök is beleszólt, szerintem nem túl szerencsésen egyébként. Lincselést emlegetni egy vita kapcsán elég rossz emlékeket hoz fel, de ehhez hozzá kell szoknunk, hiszen a leendő miniszterelnök ebben a közegben, ebben a stílusban tanulta a politikát.
Én azt gondolom, hogy Rubovszky már a saját önbecsülése miatt sem lehet ezek után miniszter, ha én ő lennék, akkor nem vállalnám el.
Én személy szerint szintén nem örülnék neki. Elsődleges gondom vele, hogy nem szeretem az egyház és állam összefonódását, erről írtam nemrég a következő köztársasági elnök viszonylatában is. Nem szeretem azt sem a jelölésben, hogy túl közel volt a jelölt a NER-hez. Ez persze felmerülhet a miniszterelnök személyének vonatkozásában is, lesz is emiatt aztán probléma rengeteg.
De. Aki úgy érzi, hogy most „bántsák a Tiszát„, az nem érti azt, hogy az óriási, és egyre nagyobb, választási győzelem sokféle ember egy közös akaratát testesíti meg: ennek a NER jellegű világnak legyen vége. Legyen újra demokratikus vita, mindenki hallgattassék meg, ne adjunk senkinek biankó csekket.
Emlékszem, és a héten sokszor eszembe is jutott, hogy kisgyerekként a nyolcvanas évek végén egyik alapélményem volt, ahogy a nagy család, a szüleim unokatesói, az ő szüleik generációja ül asztaloknál, a kaja romjai felett és egy álláspontból szidják a komcsikat. Egyetértettek. Aztán pár évre rá ezeknél az asztaloknál egészen különböző viták zajlottak le, nem értettek egyet, túl voltak a minimumon. Kiderült, hogy valaki konzervatív és keresztény mások meg liberálisok vagy szocialisták. Most ez történik a Tisza szavazóival is, eddig volt közös minimum: Orbán Viktor, innentől jön a neheze.
Szóval ez örömteli, bármi is lesz a vége. Vitatkozunk, álláspontokat ütköztetünk és ha Magyar Péter…, nem! Nem ő, hanem a kormány meghallgatja, hallja a vitát és figyelembe veszi, akkor minden a legnagyobb rendben van. A baj, akkor kezdődik, ha nem így lesz.
Tessék vitatkozni. Tessék elmondani a véleményeteket, Kedves Olvasók. Ugyan elszoktunk tőle, de a vasárnap ígérete pont ez volt.
És
Ez
Jó