Az öregek bölcsessége nagyrészt a belefásulás lehet a világ érthetetlenségébe és értetlenségébe. Amikor már láttál ezt-azt, hajlamossá válsz arra, hogy leegyszerűsítsd a problémákat. Bár öregnek nem érzem még magam
Bár kissé megütött a napokban, hogy egy közvélemény-kutatásról szóló podcastben elhangzott a megszokott szöveg: „a legfontosabb 18–45-ös korosztály esetében ez meg az van”. Elsőre nem is értettem meg, mit mondott a jóember a fülhallgató túloldaláról, aztán rájöttem, hogy bassza meg, 45 vagyok, az utolsó pár hónapom csorog el, amikor még releváns vagyok a világ számára.
a tavasszal nagy hatást értem el a lányomnál azzal, hogy a négyes-hatoson kifejtettem neki, hogy az emberek 95%-ban hülyék, és sokkal sikeresebb lesz az életben, ha ezzel a tudással áll hozzá a világhoz – legalább csak pozitívan csalódhat. Ezt sikerült számára annyira kínosan előadnom a villamos közönsége előtt, hogy meg is jegyezte (nyertem!), sőt azóta kéjes kellemetlenkedéssel meséli mindenkinek. Mondtam is a minap neki, hogy pontosítanám a tavaszi becslésemet 95-ről 98-ra.
Mindenesetre ez az elméletnek is nevezhető életszemlélet a héten meg lett újra erősítve. Nem tudom, melyik nap volt, amikor a Twitter egyik feedjében valaki azon lelkendezett, hogy a Semjénnek most aztán vége van, pedofil, satöbbi. Teljesen értelmetlen hülyeségnek tűnt, úgyhogy tovább görgettem.
Aztán pillanatok alatt mindenfelé jöttek szembe az újabb és újabb rövid videók, meg kiragadott mondatok vihara, hogy a nevelőotthonból vitték ki a Rogánnak meg a Semjénnek a fiúkat és lányokat.
Aztán, hogy a gyerekek nem is látták őket, de a hangjukat felismerték a tévében.
Aztán az is van, hogy egy ekkora bődületes marhaság sem tűnik teljesen sületlenségnek ebben a kibaszott országban.
Aztán, erre gondolva, egy idő után elkezdtem túrni a komolyan vehető újságokat, hogy ez az egész egyáltalán micsoda.
Aztán azokon a helyeken, ahol hinni is lehet a leírt szavaknak, sehol semmi nem volt erről. Nagyon súlyosan hiányzott az egészről akár egy sor is. (Persze a különböző közösségi médiafelületeken fel is lettek kérdezve, hogy egy ekkora kormánybuktató topicot miért nem írnak meg?! Netán megvették-e őket, ugye.)
Aztán jött Semjén Zsolt parlamenti performansza, ami azért egy elég őszinte felbaszódásnak tűnt, olyannyira őszinte felbaszódás volt, hogy a körülötte ülők elég kínosan feszengtek mindannyian, mikor a ráhulló mocskolódást példátlannak nevezte. Példátlannak az ő irányukban, ugye (bár azért Szájer Jóska is idegesen ugrik, ha csatornát lát), és ezt láthatóan rajta kívül a környező négyzetmétereken mindenki értette.
Aztán szépen kezdtek megszólalni az addig hallgató sajtótermékek is, és elmondták, hogy hol keveredtek össze szálak, hol kerültek bele egészen aljas csúsztatások, és hogy valójában mi történt. A hét második felére persze mindenki más is elmondta mindezeket, ötször lepodcastelte, írtak belőle Facebook-posztokat és fél flekkeket is.
De hagyjuk most ezt az össznépi felsülést, és hagyjuk azt is, amivel kissé takarózik is mindenki: hogy azért a sztori már megint elfordult a valós témáról, arról, hogy hatalommal visszaélő emberek szexuális játékszernek használnak kiszolgáltatott gyerekeket.
Beszéljünk inkább itt most arról, hogy micsoda állapotban van ez az egész társadalom. Hogy itt az emberek 95%-ban tényleg hülyék. Mert az elmúlt hét megmenése azt hozta fel, hogy nem a Fidesz-szavazóknak van annyi agya, pont mint egy narancsnak, hanem gyakorlatilag majd mindenkinek ezen a kies ugaron. A véleményvezéreknek, a politikusoknak és az őrajtuk csüggő, magát kritikus közvéleménynek tartó egységsugarú userek összességének is.
Itt mindenki hülye.
És akkor ezt tegyük hozzá ahhoz, hogy abban bízunk, hogy áprilistól, HA nyer majd Magyar Péter, akkor itt terülj-terülj asztalkám és boldog européer világ lesz.