Magyarországon jó sok buborék éldegél, amik az elmúlt időszakban kipukkadnak, egyesülnek, alakulnak. Egyre több kis buborék hiánya vagy egyesülése új és új tereket és tudásokat, tapasztalatokat oszt meg. Amik eddig elszigetelt információk voltak meglepően gyorsan terjednek szét. A héten látványosan nagyot mentek a nemzetbiztonsági, szolgálati ügyek. Nem részletezem őket, mindenki tudja szinte az országban, miről írok.
És sokakat meglepett, hogy ilyen lehet. Hogy Magyarországon ez előfordulhat. Pedig az én buborékom például 16 éve tudja, mondja, hogy ez létezik. Emlékeztek még 2014-ből a választás előtti estén gyanús körülmények között elütött ellenzéki jelöltre, Váradi Andrásra, az „alcsúti juhászra”? Vagy 2013-ból Horváth András ex-NAV-dolgozó fekete dossziéjára?
Nem, a Fidesz alvilági és állami erőforrásokat felhasználó sötét ügyei nem újak. Nem a mostani látható idegességük terméke. Mindig így működtek.
Ők a maffia az országban.
Az én buborékom tudása adja azt a kétséget, ami nem tud bízni abban, hogy a Fidesz csak úgy leváltható lenne. Ugyanis felmerül egy hatalmas logikai bukfenc.
A választási autokrácia megadja a demokratikus keret illúzióját, és az aktuális ellenzék 16 éve minden választáson tökéletesen el is bábozza azt. Ezzel fenntartja a demokratikus látszatot, miközben ez nem demokrácia. Talán most a buborékok változásaiban ez a tény is egyre többeknek lesz világos.
Azt szokták mondani elemzésekben, sörközi beszélgetésekben, hogy a pálya a Fidesznek lejt. Pénz, paripa és fegyver ott van náluk. De ez egy elég rossz hasonlat. Az a pálya, amin a Fidesz játszik, nem ugyanaz a pálya, mint amin bármilyen ellenzék focizik. Az egy másik. A Fidesz a stadionban játszik, még ha üresek is a lelátók, az ellenzék meg letett négy kardigánt a szántásban és ott passzolgat.
Köze nincs egymáshoz a két versenynek.
Az Achilles-sarok
De. Minden rendszernek van Achilles-sarka. A választási autokráciáké, hogy el kell bábozni a választást és kell lennie egy olyan kiskapunak a rendszerben, ami azt hozza ki, hogy a srácok a mezőről mégis megverik a stadionban focizókat. Ez a lehetőség számszakilag létező, de borzasztóan nehezen megvalósítható. Tölgyessy Péter ezt hívja megbillenésnek.
Ezt a matematikai realitást minden eddigi ellenzéki párt ismerte, és valójában ennek az eléréséért dolgoztak. De ez egy tanulási folyamat. Sok út volt a Fidesz ellenzéke előtt és egy választáson egy utat lehetett kipróbálni. A próbálkozásokba belebuktak, sokan kihullottak, elkoptak. De minden próbálkozással szűkült a lehetőségek köre. És most eljutottunk oda, ami egyébként mindig is a legvalószínűbb volt: egy az egyben kell felállni a Fidesszel szemben. Ki kell húzni őket a stadionból és a szántón megverni őket.
Erre még most két héttel a választások előtt is iszonyatosan kicsi a matek esélye. De most ezt próbáljuk éppen. Azt érdemes hozzátenni, hogy nincs több opció, ami választásokat tartalmazna, a következő opció az erőszak, a polgárháború.
Elfogadhatatlan.
Most elég sokan vannak, akiknek elege lett. A NER az emberek nagy részét tudta mindig kezelni, úgy érezte a többség, hogy kicsit jobb nekik most a tegnaphoz képest. A pénz hiánya megreccsentette a NER-t, ahogy Tóta W. szokta jellemezni: recseg-ropog. Nem tudja passzivitásban tartani az embereket és még kevésbé tudja magához láncolni őket. Szóval ezek a folyamatok a matek mellett szólnak.
Az én buborékom emellett kicsit belelóg a munkám miatt a NER-buborékjába is. Az én személyes napi tapasztalatom a félelem eluralkodása azon az oldalon. A döntési helyzetek ódázása, a jövőbe vetett hit megtörése. Lehet, hogy tévedek, hogy rosszul látom, de ez a benyomásom. Ez megint ad egy olyan tételt a matekhoz, ami eddig nem volt jellemző.
Április 12-én a matematikai esély a Fidesz leváltására ezek ellenére sem szignifikánsan nagyobb, mint az eddigi választásokon bármikor. Irtózatosan kevés. Ugyan van egy lendület, ami elég jól néz ki a megfelelő buborékból, és van egy tagadhatatlan vergődésérzés a Fidesz oldalán, ami roppant veszélyes. Ekkora hatalommal a kézben sarokba szorítva érezni magadat nagyon könnyen vezet meggondolatlan cselekedetekhez. Erős jellemnek kell lennie annak, aki ellent tud állni a könnyebb, de erőszakos út csábításának és sajnos a Fideszre ez az akaraterő soha nem volt jellemző. Igen, a sarokba szorított patkányra gondolok.
Már megint egy kisebbik rossz
És akkor ott van még a Tisza. Én teljesen megértem azokat, akik nem bíznak a Tiszában. Én is közéjük tartozom, egy hangyafasznyival nem gondolok jobbat Magyar Péter erkölcseiről, mint egy bármelyik egységsugarú fideszeséről. Ő ugyanis egy fideszes. Nekem nünükém, hogy ex-LMP és ex-Fidesz/KDNP tagokban nem bízok. Eddig még nem volt ellenpélda, aki megingatta volna bennem ezt a képet.
De az megint matek, hogyha bukna a Fidesz, akkor két út áll az ország előtt: a könnyebbik, hogy megyünk tovább a fehérorosz úton, a nehezebbik, hogy megpróbálunk visszafordulni. Ez két esély. Ha a Fidesz nyer, egy út van: mi leszünk Fehéroroszország 2.
Én ezért a két lehetőségért fogok a Tiszára szavazni, nem azért, mert bíznék bennük egy jottányit is. Éppen a héten mondtam egy telefonbeszélgetésben, hogy én már beáraztam az életemet, itt a Kárpátok között én mindig ellenzék leszek. Ez egy ilyen hely. Én így is szeretem.
A többieknek azt mondanám csak, hogy az elmúlt 36 évben semmi bajotok nem volt azzal, hogy az ex-állampárti politikusokra szavazzatok. Nem volt azzal sem gondotok, amikor az elmúlt 8-12 évben az ex-állampárti politikusok összeborultak a cigánygyilkosságokat elkövető szélsőjobbal. Azért tettétek, hogy leváltsátok Orbánt és abban bíztatok, hogy lesz még jobb az irány. Jó hírem van: ez semmit nem változott. Ha a Tiszára szavaztok semmivel nem lesztek rosszabb emberek, mint amikor a faji alapú gyilkosságokat elkövető jobbikosokra szavaztatok. Semmivel.
Ennél lejjebb azzal tudtok süllyedni, ha a Fideszt hatalomban tartjátok.
Viszont ott a matematika, ami azt mondja, hogy 2 még mindig több, mint az 1.
Nincs más, a következő lehetőségben vér fog folyni egyszer, valamikor. Lehet, hogy két hét, lehet, hogy 2 évtized múlva.
Meg kéne próbálni.