Ellenzék: a jószándékú dilettantizmus
„Valahogy olyan ez az egész, hogy amihez a Fidesz nyúl, az szétrohad, amihez az ellenzék, az meg röhejessé válik. Nem?” – hangzott el a chaten. Kifejtem itt rendesen, amit ott pár sorban próbáltam meg.
Az ellenzéki pártok helyzete elképzelhetetlenül keserves, de valami fura ok miatt újra és újra ugyanazokat a köröket futják meg. Még ezzel sem lenne baj, ha minden kör után levonnák a tanulságot és módosítanának, de ez nem mindig történik meg. Illetve van aki tanul az esetből és beáll egy új körbe, de általában az új kör kezdetén mindig vannak emberek, akik inkább a régit próbálnák újra ezért kiválnak és új szervezetet építenek. Érdekes látni, hogy időről időre új elemek szállnak be a körözésbe, de valahogy mindig ugyanezt a széttartás felé mutató pályát veszik fel. A lemorzsolódás nagyon ritka a rendszerben.
Ahogy mondtam még ez is lehetne egy valahová tartó folyamat csak nagyon lassú és sajnos közben az ország tényleg tönkremegy.
A jószándékú dilettantizmus
A röhejességük egyik oka valószínűleg ebből ered, hogy nagyon hasonlítanak az állandóan lámpának csapódó rovarhoz. A másik ok meg a jószándékú dilettantizmus. Nézzük meg az elmúlt időszak politikai megfejtéseit az ellenzék vezető erői részéről:
- árnyékkormány súlytalan szereplőkkel,
- kordonbontás a Karmelitánál.
Mindkettő jó irányból közelít létező problémák felé mégis röhejessé váltak vele még ha különböző mértékben is. Az árnyékkormány eleve nagyon súlytalan figurákkal indított, de ez még kompenzálható lett volna, ha az árnyakból kilépnek a fényre. Ez nem sikerült. Hiába járkálnak az országban, a zárt termekben főleg nyugdíjasoknak tartott beszédek maximum a meglevő szavazók megtartására elég. Elindult a DK TV a YouTubeon, de nem tévének tűnik, hanem egy szimpla párt csatornának. Már eleve az elnevezése hibás, hiszen a pártoló tagság kivételével vajon ki fogja még bekövetni a DK logója és neve alatt futó csatornát? Még én se, pedig párttag vagyok. Az árnyékkormányra pedig szükség lenne, mert alternatívát kéne mutatni a kormányzásra és erre egyedül a DK képes jelenleg.
A kordonbontás inkább tűnik egy hadházys ötletnek, mint Momentumosnak, de lehet tévedek. Mindenesetre egy olyan problémát ragad meg erős szimbólummal, ami fontos: a propaganda alapú kormányzásét. Hadházy Ákosnak már régóta vesszőparipája ez, a rabszolgatörvényes tüntetést ennek az oltárán áldozták fel és most úgy tűnik, hogy épp a Momentum komolyanvehetőségével teszi(k) ugyanezt. Egy ilyen utcai akció olyan mint egy tüntetés, csak akkor van értelme ha megvan, hogy mit akarunk elérni és addig nem hagyjuk abba míg el nem érjük. A „lebontjuk a kordont aztán elmegyünk és újra felépítik” lehet egy remek heti testmozgás, de minden újraépített kordon egy koporsószög a kezdeményezésben.
Nem tudom nem megvonni a párhuzamot a gyújtó hangú szövegekkel a tüntetéseken. A szónok forradalmat kiállt, a tömeg rezonál rá, de a logikus kifejlet, hogy menjünk át a rendőrsorfalon és mártsuk vérbe a szabadság zászlaját már nem opció. Nyilván túlzok, de a lényeg talán megvan: a szónok otthagyja a tömeget azzal, hogy eddig van területfoglalás és mindenki menjen haza és ha siet még láthatja a szónokot az ATV stúdiójában is este.
Az első kordonbontásnál Szily egy remek szatírát írt az eseményről a 444 hasábjain, ahol asszem megfogta a lényeget: a kordonbontás célja nem a kordon eltávolítása volt, hanem egy csomó videó és fénykép beszerzése a következő időszakra.
És itt lesz nevetséges az ellenzék összes ilyen akciója, hiszen a cél és a megvalósítás között olyan szörnyű ellentét feszül, amit jobb esetben csak kinevetni lehet, bár rossz szájízzel.
A végére két dolgot még. Egyrészt az nem igaz, hogy ezt nem lehet jól csinálni. Az ország nagy része nap, mint nap megmutatja, hogy egészen elbaszott ellenszélben is lehet vitorlázni csak minden reggel fel kell kelni és megtenni a lehető legjobban a dolgodat. Igen, az nem politika mert sokan úgy vagyunk vele, hogy mi mást csinálunk, mert a politikához (politikacsináláshoz) nem értünk. De ahogy tőlem elvárható a munkám színvonalas elvégzése én is elvárhatom ezt a politikusoktól. Ők ezt választották munkának az a különbség köztünk, hogy ők nem kirúghatók – úgy tűnik. Nézzünk egy konkrét példát, a DK TV már most látszik, hogy sosem lesz egy Partizán pedig több profi tévés sürgölődik körülötte. A Partizán évek óta küzd és eljutott oda hogy sokan a köztévé helyettesítőjeként tekintenek rá, nem alap nélkül. Nem igaz, hogy nem lehet megcsinálni és a pártoknak a civilekhez képest végtelen anyagi lehetőségük is van bármire.
Másrészt azt se felejtsük el, hogy ebből a pártok politikusai megélnek. És ez az igazi üvegfal a mozgalmi munka felett, csak addig éri meg csinálni nekik, amíg újra és újra megkapják legalább ezt a pénzt. Pont olyanok, mint azok a tanárok, akik a fix havi kétszázért feladják a tisztességes munkakörülmények és legalább méltányos bér követelését. Az egzisztenciális félelem mindenkiben dolgozik, a politikusokban is. Hogy újra a Partizán példájára kössek vissza (de lehetne az egyre inkább előfizetéses online újságokat is említeni itt) ők fejlődnek mert nem a rendszer részei, ők nem a rendszer által vannak finnanszírozva, hanem a piacról.
Hát ezért röhejes szerintem az ellenzék nagyjából. De, hogy farkában legyen a méreg: ehhez még hozzáadódik az is, hogy a jelenlegi politikusok közül akik a parlamentben vannak (és itt a komplett bagázsra gondolok kormánypártostul, Mi Hazánkostul) talán két kézen megszámolható mennyiségű valódi, profit tudna felmutatni. A többi a futottak még kategória.
___________________________
Persze Grafit elég tökéletesen megrajzolta ezt 3 kockában:
Örmény menü