Itt maradt az idő – Lezárult egy újabb Európa Kiadó korszak

Több, mint öt éve már, hogy felhagytam a rendszeres koncertlátogatásokkal, moziba járással. Jött Cili, aztán Dávid a pénzünket és az időnket máshogy kellett csoportosítani. De főleg a pénzzel áll(t)unk csehül. Egy kivétel volt, elhatároztam, hogy amikor csak tehetem elmegyek az Európa Kiadó koncertjeire.

Nagyon örülök, hogy ebből nem adtam le, mert az Európa Kiadó az elmúlt 12 évben nagyon jó formában volt. Én még gyerekként hallottam őket először, Apunak voltak kazettái és bakelit lemezei, így nagyon hamar megismertem őket. Az EU csatlakozáskor rendezett koncert sorozat pécsi előadásán halhattam aztán első alkalommal élőben is a zenekart. Addig is szerettem és hallgattam néha, de ott és akkor az Európa Kiadó úgy szólalt meg, ahogy addig sohasem hallhattam: jól.

Mert én karcos bakelitről, nyúzott és ezerszer másolt magnó szalagról hallottam őket addig. Ezeken bár átütött a vadság, a lendület, de szörnyű minőségben. Emlékszem, hogy álltam a PEK koncerttermében a sárgára festett lépcső korlát mellett és egészen lenyűgözött, hogy ez mennyire jó zene. Addig csak azt tudtam, hogy ez mennyire jó szövegileg.

Onnantól kezdve elkezdtem gyűjtögetni a felvételeiket és eljárni a koncertekre. Menyhárt Jenő modorával sokáig volt bajom, miközben teljesen levett a lábamról a színpadi karizmája addig a sajtóban adott nyilatkozatai nagyon pökhendinek és sokszor lenézőnek tűntek. Akkor kezdtem el rájönni, hogy a szúrós habitus mögött mi van, amikor elolvastam a vele készült interjú kötetet.

Aztán az elmúlt pár évben Andival járkáltam főleg Európa Kiadó koncertekre. Mindig hozott egy szál cigit, amit rituálisan elszívtunk a koncert előtt, aztán meghallgattuk az előadást. Minden alkalommal lenyűgözött, hogy a színpadról milyen frissen szólnak ezek a 20 éves vagy idősebb számok.

Jött az új lemez, az Annak is kell, amit boldogan vásároltam meg a dalok.hu oldalon. Hallottam már pár számot róla koncerteken és bár nagyon mások voltak igazából tetszettek. Leszámítva talán a Smirgli és Virslit. Az egy olyan szám, ami nem rossz, de valahogy nem passzolt az én Európa Kiadó világomba. Persze a koncertre látogató emberek nagy része nem szerette az új dalokat, úgy érezték, hogy feleslegesen elveszik az Európa Kiadó régi, klasszikus slágerei elől a helyet. Ami igaz is volt, hiszen így az EK elkezdett újra nem emlékzenekarként funkcionálni.

Ami szerintem jó volt. Mindenki a régi dalokat és érzéseket kereste az album zenéjében és szövegében, amit nem meglepő módon nem talált meg. Eltelt közben majdnem 20 év nagyobb baj lett volna, ha újra ugyanolyan számokat vezetnek elő. Az Annak is kell album gyakran került be a lejátszási listáimba és a fent már említett Smirgli és Virsli kivételével nem bántam, amikor feltűntek a koncerteken is.

Úgy tűnt, hogy beállt egy új korszak, lett pár csere is a zenekarban, a koncertek pedig nagyon szépen szóltak. Minden fellépésük után hazafelé sétálva azon bosszankodtam, hogy még mindig nincsen ezekből egy jó koncertalbum. A régi dalok és az újak is sokkal jobban szóltak most, mint újonnan. (Főleg az ismert minőségben.)

Az új lemezre nagyon kíváncsi voltam és egy kis csalódást hozott, hogy alig van rajta új dal, inkább a négy évvel ezelőtti album újragondolása. Ha már így alakult, akkor kaphatott volna még nyolc számot is, amit a 80-as években készített anyagból vesznek fel újra, vagy várhattak volna vele még egy évet és írhattak volna mellé pár új számot.

Mindenesetre decemberben, amikor eljátszották az összes dalukat két este alatt nagyon jól éreztem magam. Végre egyszer egyben hallhattam és jó minőségben az összes Európa Kiadó dalt. Nagyszerű élmény volt.
A tegnap esti hírt olvasva már érthetőbb kicsit ez a koncert, hiszen egy lezárást láthattunk. Ennek az Európa Kiadó korszaknak a végét. A Facebookon jelent meg Menyhárt Jenőtől és Kirschner Pétertől egy-egy nyilatkozat:

Az Európa Kiadó zenekar működése a korábbi formájában a napokban véget ért.
Az elmúlt évek során az Európa Kiadó működése szellemében és gyakorlatában egyre inkább eltávolodott attól, ahogyan azt a tagjai ideálisnak vagy legalább megfelelőnek tartották volna, a zenekari műhelymunka öröme elveszett, de az új dalok sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
Jómagam személyesen sem voltam elégedett az új lemezzel, ami készítésének körülményeit és a végeredményét illeti, egyaránt. Némiképp mást gondolok arról, hogy hogyan kellene megszólalnia és mit kellene mondania az Európa Kiadónak 2017.-ben. Hasonló véleménye alakult ki a zenekar több tagjának is és így állt elő az a helyzet amelynek eredményeképpen az Európa Kiadó zenekar jelenlegi tagsága távozik és a zenekar eddigi, 12 éve folyamatosnak tekinthető, de alapvetően megszakításokkal bár, de tagságának nagy részében és szellemiségében 37 éve folyamatosnak tekinthető működése véget ér.
Menyhárt Jenő további terveiről nincs módomban nyilatkozni de nem hiszem, hogy Európa Kiadó nevű zenekart valójában el lehetne képzelni a jövőben Másik János és Kirschner Péter nélkül. De ezt majd nyilván a jövő mutatja meg és a jövő ezzel kapcsolatban nem az én képzelőerőmet teszi majd próbára.
Én személy szerint 27 éven át tekintettem az Európa Kiadó tagjának magam és ez a korszak most lezárult, a jövőben az M.P. Sziámi AndFriends zenekarban valamint Bródy János zenekarának vezetőjeként folytatom az eddig megkezdett eredményes munkámat és más, leendő formációk, projektek, társulások tagjaként is találkozhatnak velem a nézők.
Sok sikert kívánok az Európa Kiadó eddigi tagjainak, Másik Jánosnak, Gyenge Lajosnak, Winterverber Csabának és Darvas Benedeknek is, és természetesen sok sikert kívánok Menyhárt Jenőnek is, bármilyen nemű folytatáshoz.

Puszi
Kirschner Péter

Kirschner Péter a B32-ben

Ahogy periodikus működése során korábban már többször előfordult, az Európa Kiadó történetében egyszerre lezárul egy korszak és veszi egyidejűleg kezdetét egy másik.
Tavasztól új felállásban lép majd színpadra a zenekar, jelenleg pedig már ennek a most alakuló új összeállításnak a próbái zajlanak.
Ahogy minden dolog végében van valami szomorú, úgy minden új kezdetben van valami reménytkeltő. Reméljük a legjobbakat a jövőt illetően.
Az előző felállás tagjainak, Másik Jánosnak, Kirschner Péternek, Gyenge Lajosnak, Darvas Benedeknek és Winterverber Csabának pedig köszönöm az eddigi munkáját, örülök, hogy alkalmam nyílt velük dolgozni, közösen létrehozni és rendszeresen eljátszani izgalmas dolgokat. Pályafutásukhoz pedig ezúton is sok sikert kivánok!

Menyhárt Jenő

Hát ez alapján valami csúnya összekülönbözés történhetett, de ez igazából lényegtelen is. A helyzet ugyanis az, hogy most fog kiderülni, hogy az Európa Kiadó egyenlő-e Menyhárt Jenővel. Mert bármennyi tagcsere és új felállás volt, valahogy korszakokról korszakokra átöröklődött pár ember. Például nekem nagyon nehéz elképzelnem egy Európa Kiadó felállást Másik János nélkül.

Mindenesetre sajnálom a dolgot nagyon, mert nagyon szép emlékeim és élményeim fűződnek a zenekar eddigi formájához. Remélem, hogy az elmúlt évek koncertjeiből lesz egyszer egy jó dupla album, az lenne a tökéletes, ha a múlt decemberi duplakoncertet adnák ki egy az egyben. Méltó lenyomata lenne ennek a korszaknak.

Kicsit félve, de kíváncsian várom milyen koncertet ad a Menyhárt Jenő – Európa Kiadó a tavaszi koncert szezonban. Majd megírom azt is.